a "törmelékek"...

Szellemileg kiskorúak, csak szemellenzővel látogathatják

Moderátor: Adél

Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

a "törmelékek"...

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.18. 11:26

...a törmelékek olyan gondolatképződmények, amelyek tudatunkról leválva kezdenek elmerülni a tudattalan óceánjában ahelyett, hogy a tudattalanból felszínre emelve azokat, tudatosságunk világát építenénk általuk... :twisted:

Kép
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára BéBé 2012.02.18. 23:42-kor.
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

(1.)

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.18. 11:40

Szükségszerű-e, hogy előbb minden összeomoljon, ahhoz, hogy az emberek elkezdjenek gondolkodni?

Nem azt kell megmondani, hogy kinek, s mit kellene tennie ahhoz, hogy ez ne így legyen, hanem ahhoz a belátáshoz kell eljuttatni az embereket, hogy egyetlen esélyük egy normálisabb életre az, ha képesek önmaguk (értsd: bármely tekintélytől függetlenül) helyes ítéleteket alkotni a világról...

...olyan világban élünk, amelyben mindenki ítélkezik anélkül, hogy a valóságba hatoló akarata által ehhez, a kellő alapokat előbb megteremtené... :?
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

2.

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.21. 11:16

Olyan korban élünk, amelyben a bizonytalanság az élet minden területén jelentkezik, jóllehet a bizonytalanság nem tárgyi tünet, (ahogy ezt ma sokan hiszik) hanem a cselekvő ember le nem vethető sajátossága.

A tárgyi tünet: a megoldatlanság (értsd: a kérdésszerűség)..

Tény, hogy a mai ember válságban van, de az is tény, hogy ez a bizonyosság immár 2600 éve fennáll...

...ezért van az, hogy az ember időről-időre érezheti ugyan annak realitását, hogy ki van szolgáltatva bizonyos legyőzhetetlen erőknek, de a valóság az, hogy ezt mindig azokban az élethelyzeteiben érzi, amelyekben az évezredes válság bizonyosságát már nem tudja kiszorítani a tudatából...

"Szerencsére" mindig akadnak olyanok, akik valamely aktuálisan fennálló realitás okán érzett elégedetlenségük vagy felháborodásuk révén életbe tudják léptetni azokat az utópiákat, amelyek kipróbálása újból és újra elodázhatja annak tudomásulvételét, hogy a válság nem az emberen kívül van, hanem az emberen belül... :twisted: :wink:
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.23. 21:52

"...az embert két elv segíti: Logosz és Szófia.

    - Logosz: az Istentől az ember felé irányuló elv (megnyilvánulása Isten alászállása a teremtett világba);

    - Szófia: az embertől az Isten felé tartó elv (megnyilvánulása az ember felszárnyalása az égi szférába, átistenülése).

...e két elv Jézus Krisztusban találkozik és egyesül..."

(Mihail Bulgakov)
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.24. 14:45

Az ember úgy ahogy megszületik (ha nem tökéletesíti magát a szellem számára) keveset vagy semmit sem ér. A tökéletesedés épp ezért nem lehet olyan előny és javulás, amit magunk számára keresünk, hanem valami, ami jobb eszközzé tesz bennünket arra, amit el kell végeznünk a világban... :)

Szem előtt kell tartanunk ugyanakkor, hogy belső személyiségünk (egonk) amelyben élünk, (s amely tükrözöttje csupán ÉN-ünknek) soha sem teljesen éber, hanem félálomban él...

...ezért ha személyiségünket a bennünk működő magasabb szellem szolgálatára akarjuk alkalmassá tenni, ügyelnünk kell arra, hogy soha se merüljünk el benne teljesen...
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.25. 13:50

Kétségtelen tény, hogy önmagában a legtompább és legsötétebb szeretet is az érzékfeletti élet valóságát bizonyítja...

...ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy azok a realitások, amelyekben az érzékfeletti ilyen (érzéki formák által eltorzított) alakban képes csak megjelenni, az embert megfosztják attól a lehetőségtől, (sőt annak reményétől is) hogy általa az érzékfeletti valóságát valaha is megismerhesse... :roll:
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.26. 13:01

A darwinizmus által megfogalmazott azon "szodomita" gondolat, mely szerint: „…a régi korokban léteztek bizonyos fajta állatok amelyek az evolúciós folyamat okán fejlődtek lassan azzá, amit ma emberként ismerünk…” szükségszerűen szorította ki az emberi tudatból azt a tudást, (melyet az ősi misztériumok segítségével évezredeken át sikerült megőrizni, és amely az úgynevezett „Édenkert”-ben lejátszódó szimbolikus történést vezeti vissza arra a realitásra) hogy: „…az ember nem a halálra születet, és mégis meghal…”...

…a darwinizmus értelmezésébe ugyanis nem fér el a "paradicsomi-kísértés" története, mondván: egészen degenerált elme képzelheti csak, hogy Lucifer egy ősmajmot és annak nőstényét kísértette volna meg… :lol:
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.02.29. 11:29

A sorrendre figyelni kell!

Ahhoz, hogy meggyőződhessünk az általunk gondoltak helyénvalóságáról, meg kell figyelnünk saját gondolkodásunkat...

...ahhoz azonban, hogy gondolkodásunkat megfigyelhessük, előbb meg kell teremtenünk azokat az objektumokat, amelyekről gondolkodni tudunk... :? :wink:

Tekintettel arra, hogy gondolkodása objektumait mindenki szabadon önmaga teremti meg, senki nem hivatkozhat arra, hogy azért vannak helytelen gondolati, mert azokat valaki "beleültette az agyába"... :?
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.03.02. 17:23

Az ember mindig akkor (és csak addig) él át krízist az életedben, amikor (és amíg) áttekintő-képessége hiányos...

Olyan korban élünk, amelyben az ember már elég érett arra, hogy felismerje azt a helyzetet, amelyben saját erői kevesek ahhoz, hogy általuk oldja meg aktuális életproblémáját, de még nem rendelkezik azzal az áttekintőképességgel, amely lehetővé tehetné számára, hogy ki tudja oldani azt a „csomót” amelybe belegabalyodott, vagy legalábbis lazítani tudjon azon...

Krízisek csak addig vannak az ember életében, míg meg nem szerzi az áttekintőképességet, hiszen a krízis a határ, amelynek az ember minden esetben nekiütközik, ha tartósan figyelmen kívül hagyja azokat a körülményeket, amelyeket önmaga teremtett önmaga köré... :?
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.03.04. 11:37

Lelkiismeretnek azt a nyugtalanságot nevezzük, amely a helytelen intellektuális ítéleteink okán támad bennünk. Intellektusunk viszont akkor tud helyes ítéleteket hozni, ha az igazsággal összhangban álló érzéseinkre támaszkodik.

Mivel a moralitás csak az érzésekben ébredhet (s az intellektusban soha), érzéseinkben kell kifejlesztenünk (illetve ápolnunk) a morálisan helyes iránti szimpátiánkat, különben nem leszünk képesek arra, hogy intellektusunk által különböztessük meg egymástól a VALÓSÁGOT és a REALITÁST... :o
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.03.06. 09:34

Hosszabb távon a valódi fejlődésre irányuló emberi törekvés nem találhat kielégülést pusztán az egyoldalú technikai haladásban, ahogy a méltóságteljes emberi élet sem jelentheti csupán a sors passzív elfogadását.

A személyes fejlődésnek olyan szellemi erőfeszítésekben kell megnyilvánulnia, amelyek során az ember, (saját élete értelmét és célját felismerve) hidat tud verni a külső fizikai tényszerűségtől a gondolkodásnak, érzésnek és akarásnak a lélek belső életében mutatkozó képességéhez annak érdekében, hogy a jövőben ne olyan nyárspolgári módon merüljön bele a történelem érthetetlenségébe ahogy ezt jelenleg teszi, hanem végre értelmet találjon abban....

A történelem tényei ugyanis olyan szimbólumok, amelyeknek az a feladata, hogy a jövő számára nélkülözhetetlen szellemit átmentsék az időn addig a pillanatig, amikor az ember valódi önállósághoz jut... :shock:
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára BéBé 2012.04.12. 20:27-kor.
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.03.13. 20:57

...Valamennyien rendelkezünk olyan meggyökeresedett érzésekkel, melyek (miután egy bizonyos formában megszülettek) annak ellenére is folytatják létüket, hogy valamennyi feltételünk adott ezek legyőzésére.
Ennek oka, hogy (mivel tudatunk ellenőrző tevékenységét nem tudjuk ebbe az irányba mozgósítani) ezeken a (tudattalan) területeken olyan saját erővel bíró pszichikai erőcentrumok alakulnak ki, amelyek kivonják magukat ÉN-ünk ellenőrzése alól...

...következménye pedig az, hogy: akár tudatában is lehetünk annak, hogy valamely érzésünknek nincs semmilyen közvetlen alapja vagy, hogy bizonyos dolgok már semmilyen értékkel nem bírnak életünkben, azok mégis rendelkeznek azzal az erővel, ami képes felborítani belső egyensúlyunkat...

...ilyen bennünk működő erőcentrumok okán, engedjük át magunkat időnként olyan reakcióknak, amelyek akár visszataszítóak is lehetnek tudatunk számára, az adott pillanatban mégsem tudjuk uralni azokat...
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.03.16. 21:30

„…Nem tudjuk, hogyan gondolkodunk, s ezáltal minden tudásunk csonka, ezért nem tudjuk hogyan beszélünk, hogyan mozgunk, s mi az ami érzésként jelenik meg bennünk…

...nem vagyunk képesek arra sem, hogy tapasztalásként éljük át figyelmünket, holott figyelmük nélkül semmit sem tapasztalhatnánk a világban…

…és nem tudjuk, hogy bármit teszünk vagy nem teszünk, (gondolunk vagy nem gondolunk) akarattal tesszük, (értsd: semmi nem akaratunk ellenére történik velünk) mert semmit sem tudunk az akaratról…

...de legfőképp: fogalmunk sincs arról, hogy kik vagyunk , mert nem ismerjük saját életutunkat (hiszen ha ismernénk nem lenne gondunk az életben) s nem tudunk semmit saját sorsunkról, nem ismerjük egyes élményeink értékét, mert nem tudunk semmit az életről és halálról, a kozmoszról, kezdetéről és végéről...„
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.04.01. 19:17

"...A buddhisták azt tanítják, hogy a piszkot az ember előbbi életében halmozza fel magában, szavaival, tetteivel és gondolataival.

A héberek szerint mindnyájan az eredendő bűnnel születünk meg, amit Ádámtól örököltünk.

Tény, hogy amikor az ember a földre jön, szennybe mártják. Ezért tűrhetetlen az, amit életnek hívnak. Ha aztán valaki ezt nem lénye tisztátalanságának fogja fel hanem a külvilág tulajdonságának, akkor olyan őrület keletkezik benne, ami a szennyet a külvilágba vetíti...

...az ilyen ember aztán egész nap súrol, kefél, forráz, szappanoz, dörzsöl és takarít, mintha valami aszkétikus gyakorlatot végzne önmaga kínzása árán.

Bárgyú aszkézis ez persze, mert ebből legfeljebb elmebaj lesz, más nem..."

(Hamvas)
Avatar
BéBé
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 287
Csatlakozott: 2006.04.06. 10:23
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: BéBé » 2012.04.12. 20:23

"...Minden gyermek élete azonos jelenével. Ha a művészek, költők műveik javát a gyermekkorba visszamerülve alkotják az nemcsak azért van, mert ott buzog a forrás, a kimeríthetetlen, a kaleidoszkópszerűségében is boldog és megnyugtató biztonság, hanem azért, mert vonzza őket a jövő mágnese, s ez a hívás és a hívásra válaszoló lendület megállíthatatlan. Ez az ellenállhatatlan mágneses vonzás a géniusz érzékenysége. A szó maga felfedi (és elrejti) mivoltát: géniusz az, aki az eredethez, a genezishez vissza tud térni, az eredeti (a genuin, a meg nem romlott nemhez, a) genushoz. Az ősforrástól pedig legmesszebb az van, aki degenerált, a hitvány. Ez a nemtelen ember.

A gyermekkor, ha gyorsan bezárul is, annak idején maga is ebből a bőségből táplálkozott, s a visszanézőt a táplálék forrásához vezeti. Ki milyen messzi jövőbe néz, olyan mélyből merít. A mű rejtett indítéka és mértéke is kivétel nélkül a romlott idő-teret áthágva és megtisztítva megvalósítani a mű paradoxonát: az idő művével helyreállítani a helyet. A paradicsomot megtalálni. Visszatérni, jóvátenni. Ez a megformálás értelme. Ez a mű.

A gyermeknek azonban nincs szüksége műre, mert szüntelen csodában él, mert nincs számára csoda, és mindenen csodálkozik. Imaginációja, nem ismerve az időt, korlátlan, szeme egyetlen tág csodára tárulás, s abba az egész világ belefér. Élete a valóságos jelen, és nem ismeri a halált.

Valószínűnek tetszik, hogy a gyermek paradicsoma az első „nem szabad”-ra kezd beszűkülni, az elsőre, amit még képtelen is komolyan venni – huncutul visszanevet, azt hiszi, hogy mindez enyelgő tréfálkozás, és paradicsoma akkor borul be és törik meg végleg, amikor valakinek sikerül elhitetni vele, hogy a mese csak mese..." :?

(Hamvas)

Vissza: “Kapuja nincs átjáró”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 5 vendég