Pistuka írta:A béka ugyanis minden ugrásnál más színben pompázott – kobakján mintha apró aranykorona fénylett volna –, míg végül leteletepedett egy napsütötte kőre. A királylány elbűvölten nézte, és hallgatta a kuruttyolását.
A béka észrevett egy arra szálló szúnyogot, és míg ő meguzsonnázott, a beálló csendben a királylány arra lett figyelmes, hogy a lovag minden exkedvese neve után azt mondja: – "Blablabla Blablalba, kipipálva" – ezzel is hosszítva az amúgy sem csekély listát.
A királylány ettől igencsak haragos lett, toporzékolt, kiabált, majd a rend kedvéért könyebben elájult.
Mire magához tért, egyedül maradt a tóparton, se lovag, se béka... ráadásul úgy zúgott még a feje az ájulástól, hogy hirtelen azt se tudta, merre induljon vissza a kastélyba. Leült hát a kőre, nézte a naplementét, és hangosan zokogott.
Mikor a nap utolsó aranysugara is elhagyta a horizontot, megzörrent a közelben álló szomorúfűz lombja, és előlépett egy .....
... adószakértő. Kérdezi is a királylányt:
- Fizettél te azért hogy itt szunyókálsz? Vajon a pázsit megengedte hogy holmi motelágynak használd őt? És a kő hogy párnának használd? Még jó hogy nem takaróztál be a felhővel. Manapság mindenért fizetni kell! Királyunk parancsa ez.
Mondja a királylány:
- Dehát én a király lánya vagyok!
- Na és? Nincs benne a törvényben, hogy kegyedet nem adóztathatom meg...
- Hát ez PearlHarborító... vagymi. Leüttetem a fejed, ha nem hagyod ezt abba. Sőt, mond meg a hazautat nekem.
S az adószakértő, akinek semennyire sem tetszett a királylány viselkedése, rossz irányt mutatott neki. Pont azt az utat, amerre a borzalmas, és szörnyűséges, és apokaliptikusanrémséges nyugdíjbiztosítós sárkány lakik, akinek az a mániája...
Vapu!
Ez szenzációs! betegre röhögtem magam és szuper írás máskülönbern is, csak nem jó szöveget folyatattál!!!!!!
A folytatandó szöveg, mindig a "mesemondó" topicban található!!!!!!!!!!!!!!!