Mesebolt

Kunigunda (a borzalmasnevű) élete és munkássága /folytatásos virtuális rádiójáték/

Moderátor: Adél

Avatar
Zsiráf
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 2394
Csatlakozott: 2007.03.19. 11:08
Tartózkodási hely: az ingán

HozzászólásSzerző: Zsiráf » 2007.10.15. 22:42

Majdnem összecsinálta magát ijedtében amikor megzörrent mellette a bokor és előtte termett egy...

cápa - majd azt gyorsan elefánt, majd jegesmedve váltotta fel. Kunigunda bambán bámult maga elé, míg végül rájött, egy faluszéli vásárhoz érkezett, és pont a körhintánál állt meg elmélkedni.
De miért zörgött a bokor? - a szokásos sistergést hallotta válaszul, és egy turbékoló fehérgalambpárt látott elrepülni, kis piros szivecskés tüzijáték kísérte égi útjukat. A macskabanya szívesen elkapta volna őket vacsorára, ám a korábbi zötykölődés, a giccses látvány, és a napközben lenyelt szőrgombócok újre erős hányingert váltottak ki émelygő gyomrából.

A vásárban vett a macskabanyának egy pórázt (mert minek cipelné ő, ha nem muszáj), meg egy víz-, ürülék-, hányáshatlan zsákot, ha mégis el kell rejtenie kéretlen kísérőjét.
Magának egy kalitka formájú medált vett, ebbe zárta a bagolykövet, és egy bőrszíjjal a nyakába akasztotta.

Ahogy nézelődött a forgatagban, egy feliratra lett figyelmes: Sziklavasút. Gondolta, ez csakis szíkföldi járat lehet, így lerövidítheti az útját - gyorsan jegyet váltott, és beült egy kocsiba.
A falu legendáriuma azóta is őrzi az esetet, mikor a szellemvasút jegyszedője extra borravalót kapott a később érkező látogatóktól a menet végén, és mindegyik megesküdött, hogy olyan rémes és élethű jelenetet még nem látott, ahogy a boszorkány nyakában egy macska nyávogott, előtte meg egy lány hevert holtan, nyakában villogó bagolyszemekkel. Huh, hátborzongató!
Az történt ugyanis, hogy Kunigunda egyre sápadtabb lett a szellemvasút útvesztőjében, pedig csak ócska papírpókok, meg csontvázak ijesztgették. Aztán az egyik ficakban megpillantotta a macskabanya eredeti banyaképét, és ez már igazán sok(k) volt neki, így kiájult a kocsiból, egyenesen a papírmasé elé.
Kunigunda csak hajnalban tért magához, a macskabanya kivezette őt a labirintusból, és folytatták útjukat a hegyre.
Tőled függ, mit érsz el az életben!
Avatar
Zsiráf
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 2394
Csatlakozott: 2007.03.19. 11:08
Tartózkodási hely: az ingán

HozzászólásSzerző: Zsiráf » 2007.10.18. 15:44

Nagyon tetszik, köszönöm! :D
Meg olyan jó, mikor más is mesél :smt024 :smt045
És szerencsére nem nekem kell választanom :smt077
Tőled függ, mit érsz el az életben!
Avatar
Tirág
Görgeteg
Görgeteg
Hozzászólások: 464
Csatlakozott: 2007.03.21. 18:19
Tartózkodási hely: A Föld nevű bolygó

HozzászólásSzerző: Tirág » 2007.10.18. 17:57

Zsiráf írta:Kedves Zsiráfom, nem a konkurálás okán, mert überelhetetlenek vagytok Adéllal, csak a választhatóság fentarthatósága miatti felhívásodra reagálva.... :P :P :P


Nagyon tetszik, köszönöm! :D
Meg olyan jó, mikor más is mesél :smt024 :smt045
És szerencsére nem nekem kell választanom :smt077[/quote]

Minden folytatás tetszik :smt041 :smt041 :smt041 :smt041

Kiváncsian várom a folytatást :smt024
Avatar
Mahar Aia
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1646
Csatlakozott: 2007.03.19. 15:34
Tartózkodási hely: München

HozzászólásSzerző: Mahar Aia » 2007.10.19. 07:45

...löttyedt skót duda. Már régóta lesben várakozott egy véletlenül erre tévedöre. Amióta egyhangú határozattal kizárták a dudaegyletböl, azzal a mondvacsinált indokkal, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, bújdudálásra és útondudásásra adta a fejét. Ha nagyon korgott a börtömlöje, elöadta a repertoárja néhány darabját és néhány napig megvolt a megélhetése. Rémhíre is kelt hamar, külön halláskárosodási biztosítást lehetett kötni a legrosszabb esetre, az anyukák pedig azzal riogatták neveletlen csemetéiket, hogy hívják a dudát dudálni és akkor majd megnézhetik magukat. Ezt a nevelési módszert egyébként már több média is felkapta, mint az utóbbi idök leghatásosabb gyermek sakkban tartási ötletét. Csak azt nem tudta senki megmagyarázni, miért ugrott meg a gyermekpszihiáterek rendelöi forgalma. Natehát, a börduda reményektöl fényesedö fémrészekkel csörömpölve levegöt szipózott a löttyedt tömlöjébe és egy szuszra a rémülettöl megdermedt Kunigundára bödült: akácos út, ha végigmegyek rajta, naccsád, ha meg nem sértem, pénzt, vagy legalább egy kis harapni valót, vagy azt a zsákban ficánkoló macskát, különben dudálok még holnap estig és akkor mindkettönknek annyi. Kunigunda haja az égnek meredt, kezeit a fülére tapasztotta és megpróbált feltörekvö rosszullétén valahogy úrrá lenni. A macska pillanatok alatt belátta, hogy cselekedni kell, ha nem akarja szégyenszemre egy fránya börduda vacsorájaként bevégezni. Vérfagysztó nyávogással ugrott rá a felfuvalkodott dudatömlöre, belevájta karmait és addig ugrált rajta, míg szegény ki nem lehelte utolsó fertelmes dallamfoszlányát.
Akkor kiengesztelöen rámosolygott Kunigundára: tudod mit? Jobb, ha segítünk egymásnak! Mutatom az utat ahhoz a fatökü szik legényhez, te pedig azonnal szabadon engedsz, amint megérkeztünk. Na? Kunigunga azt hitte, még mindig cseng a füle. De a macska öszinte vigyorát látva megenyhült: áll az alku, mehetünk!
A lapos dudát ügyesen átlépve kéz a kézben poroszkáltak tovább a hegyek irányába.
ÉVA
Avatar
Zsiráf
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 2394
Csatlakozott: 2007.03.19. 11:08
Tartózkodási hely: az ingán

HozzászólásSzerző: Zsiráf » 2007.10.21. 08:44

Nekem pl. most át kell olvasnom az egészet, mert már azt se tudom, miket válogattatok :P, meg még múzsacsók, meg egyebek - de tervezem, hogy írok :D
Tőled függ, mit érsz el az életben!
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.10.21. 11:09

"...miszerint a Macskabanya nem véletlenül akadt az útjába, sőt egyáltalán nem is abban érdekelt, hogy megtalálja a szikek tincsét, hanem abban, hogy ő (mármint Kunigunda) dolgavégezetlenül térjen haza apja kastélyába, és vénlányként élje le hátralévő életét. "


Kénytelen volt letelepedni egy fa tövében mert rettenetesen kimerült a nagy gondolkodásban. Nem is telt el sok idő és a rettenetesnevű főhősnőnk álomba szenderült.
Álmában apáca volt. Csupa béke és hit vette kötül és kétsége sem volt a felől, hogy jó úton jár. Olyan mélyen belemerült az álmába, hogy kicsordult a szája sarkán a nyál miközben teljesen ráfeküdt a zsákban bosszankodó Macskabanyára aki újabb tervet fondorkodott ki a szabadulásra. Édesen dorombolni kezdett. prrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! Hmmmmmmmmmmmmmmprrrrrrrrrr! hallatszott a zsákból Kunigunda feje alatt. A királylány felébredt és kedvesen belebokszolt a zsákba miközben letörölte a nyálat az álláról.
Nyauúúúpfff! Hallatszott a zsákból.
Kunigunda elgondolkodva nézte a zsákot.
– jól vagy? – kérdezte bizonytalanul a macskabanyát
– nem – hallatszott a zsákból – megdöglöttem.
Mivel Kunigunda a királylányképzőben soha életében nem hallott Schrödinger macskájáról, gyorsan kinyitotta a zsák száját.
A következő pillanatban egy nagyon is élő macska röpült felé 20 karmát maga elé meresztve...

(Schrödinger pedig megfordult a sírjában, hogy már megint hova citálták be...)
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Lancet
Förgeteg
Förgeteg
Hozzászólások: 729
Csatlakozott: 2007.03.19. 15:17
Tartózkodási hely: mikor merre

HozzászólásSzerző: Lancet » 2007.10.21. 15:35

Amint magában morfondírozva mendegélt az úton Kunigunda egyre fáradtabb lett, de konokul ment tovább. Meglehetősen hosszú és fárasztó kolbászolás után sem talált önmagának pihenésre alkalmas helyet, míg egyszer csak egy bekötőútról eléje kanyarodott egy rozoga szekér, a szekéren pedig egy öreg tata. A jobb időket látott szekér (és papa) egyből megállt, amint eléjük került Kunigunda… vagy csak a lovak hőköltek hátra a királyi vérvonal fáradtságos sétával kitermelt, teljesen pórias és hétköznapi kigőzölgéseit megérezve. Az öreg felvont szemöldökkel, hosszú bajszát pödörgetve meredt az útakadályra – gondolta csak megnyikkan már az út közepén ácsorgó lyányka… esetleg felveti, hogy meghálálja életének megmentését, hiszen… végülis azzal, hogy megállította a szekeret megakadályozta, hogy a számára idegen perszóna a lovak patája alatt végezze. A megdöbbenését követően Kunigunda megszólította az öreget:
- Szerencsés jó nagyot öregapám! Merre visz az útja?
- A közeli városba tartok édes lyányom, elvigyelek? – Kérdezte az öreg fel-felvonva jobb szemöldökét.
Kevésbé hősies hősnőnk ezen alaposan elgondolkodott (az öreg már ott tartott, hogy a lovak közé csördít és elindul), majd szó nélkül a szekérre pattanva intett a tatának, hogy indulhatnak- közben a macskával tömött, hányásfoltos zsákot hátra hajította. Ahogyan lassan zötykölődtek az úton Kunigunda azot vette észre, hogy az öreg le nem veszi szemét az ő combjáról, és még a szája is nyitva. Kicsit illegette magát, hogy idomain megfeszüljön a ruha, közben pedig szeme sarkából az öreget figyelte. Idegesítette a lassú baktatás – hiszen neki sürgős dolga van! Így szólt a tatához:
- Mondja öreg… - és kajánul felnevetett.
- Igen? – Szólalt meg a gondolataiból kizökkentett papa reményteli hangon.
- Szóval… azt akarom kérdezni, hogy… hát… tud-e maga még… Ekkor elpirult Kunigunda, és lesütötte a szemét.
- Igeeen? Mit is? – Kérdezgetett tovább, felélénkülve a tata.
Kunigunda megelégelve a szájtépést egyenesen rákérdezett a dologra.
- Öregapám! Az érdekel engem, hogy tud-e maga még… tudja… baszni?
- Hát persze! – Kiáltotta örvendve, vigyorogva az idős kocsis.
- Akkor basszon már egyet a lovak közé azzal az ostorral ott a kezében, mert ebben a tempóban nem érünk el soha sehova…


:smt077 :smt077 :smt077
" Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani."
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.10.21. 15:37

:smt082 :smt082 :smt082 :smt082 :smt082 :smt082 :smt082
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Zsiráf
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 2394
Csatlakozott: 2007.03.19. 11:08
Tartózkodási hely: az ingán

HozzászólásSzerző: Zsiráf » 2007.10.21. 17:05

Az utóbbi napok történései okán ugyanakkor, valami furcsa érzés is kezdett egyre inkább elhatalmasodni benne, ami határozott alakot kezdett ölteni abban a sejtésben, miszerint a Macskabanya nem véletlenül akadt az útjába, sőt egyáltalán nem is abban érdekelt, hogy megtalálja a szikek tincsét, hanem abban, hogy ő (mármint Kunigunda) dolgavégezetlenül térjen haza apja kastélyába, és vénlányként élje le hátralévő életét.


Volt néhány királyvénlány ismerőse, akik naphosszat ültek rideg-hideg kastélyszobájukban, várták (macskájuk, madaruk társaságában, mégis magányosan) a megváltó királyfit, aki az önmagukban lévő sárkányt végre legyőzve felszabadítja őket, ráadásként meg boldogan, amíg.
Kunigunda mélyen elkeseredett, mert ráeszmélt, hogy neki is van macskája, madara, és ő is így ül örökké a dohos szobájában - hát ő is vénkirálylány lenne?? Megvalósult volna legnagyobb félelme? Talán bizony el is van átkozva?
Rettenetében legszívesebben kirohant volna a világból is, így azonban csak szipogva futásnak eredt fel a hegynek.
Közben átkozta magát, amiért nem tudta elnézni az utolsó lovag felsorolási mániáját, hisz különben rendes teremtésnek tűnt, még dícsérgette is őt (valljuk be, komoly próbatétel volt a borzalmasságok közt erényt is találnia) - míg a korábbi jelöltek naphosszat csak a lovagi tornát nézték, néha "ollé"-zva, és valami bugyborékos keserűteát ittak folyamatosan.
Kunigunda már a plattyogós békára is nosztalgikus szeretettel gondolt vissza, a szík harcos álomképe pedig egyre halványodott reménytelenségi érzéseiben, végül kitört belőle a zokogás, így zihálva megállt. Körbenézve eltátotta a száját, hisz rövidke ideg_rohama alatt többet haladt, mint addig egész nap.
Ahogy a hegyoldalban apja kastélya felé nézett, észrevett egy forrást, ami nem messze az úttól, mégis eldugottan csobogott. Gondolta, iszik végre, kicsit rendbeszedi magát, meg a hányózsákot is - amint azonban az első kortyot lenyelte, egész furán kezdte érezni magát, és míg ámultan tovább ivott, elolvasta a borostyánnal benőtt táblát, mely szerint: "Aki ebből a forrásvízből i_szik...............
Tőled függ, mit érsz el az életben!
Avatar
Tirág
Görgeteg
Görgeteg
Hozzászólások: 464
Csatlakozott: 2007.03.21. 18:19
Tartózkodási hely: A Föld nevű bolygó

HozzászólásSzerző: Tirág » 2007.10.22. 16:13

:)))))))

:succ:
Avatar
vén banya
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1833
Csatlakozott: 2007.03.20. 07:06

HozzászólásSzerző: vén banya » 2007.10.22. 16:21

Ahogy a hegyoldalban apja kastélya felé nézett, észrevett egy forrást, ami nem messze az úttól, mégis eldugottan csobogott. Gondolta, iszik végre, kicsit rendbeszedi magát, meg a hányózsákot is - amint azonban az első kortyot lenyelte, egész furán kezdte érezni magát, és míg ámultan tovább ivott, elolvasta a borostyánnal benőtt táblát, mely szerint: "Aki ebből a forrásvízből iszik..........

....csodálatos élményben lehet része...Vajh mit jelenthet ez?-morfondírozott magában a borzalmas nevű és járású- miután úgy caplatott az úton mint egy csámpili rozmár, folyton-folyvást eltaknyolt. Utóbbi perecelése olyannyira sikeres volt, hogy még az eszméletét is elvesztette. Igen ám, de a gravitációnak köszönhetően földetéréskor sikerült olyan szöget zárnia, hogy a még mindig hányottszagú banyazsák maga alá gyűrődött.
Macskabanya velőtrázó virnyogása sokkterápiaként hatott, és életre keltette Kunigundát, aki mostmár nemcsak borzalmas nevű, és járású, hanem a csökött agyú jelzőt is kiérdemelte.
Korábbról tudjuk, hogy észbeli kapacitásának igencsak látható korlátai vannak, no ezt még csak megfejelte eme sajnálatos kis balesete is.
Sérülései azonban annyira nem voltak súlyosak, hogy teljes amnéziában szenvedjen, ezért igencsak izgatta, amit elzúgása előtt olvasott a forrásvíznél. Arra gondolt, hogy a banyeknak úgyis friss levegőre van megent szüksége, ezért picinkét megoldotta a förtelmesen illatozó zsák száját. Amíg a Macskabanya levegő után kapkodott Kunigunda megtudakolta tőle a tiszta forrásból eredő víz titkának rejtélyét.
A hír hallatán csaknem újra elalélt, ugyanis olyat hallott, amit azelőtt tán még soha senki ezen a kerek világon, így fel sem foghatta rögvest.
Ez a csoda pedig nem más......mint a spirituális szerelem.....
A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád
(indiai mondás)
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.10.24. 07:24

"Ahogy a hegyoldalban apja kastélya felé nézett, észrevett egy forrást, ami nem messze az úttól, mégis eldugottan csobogott. Gondolta, iszik végre, kicsit rendbeszedi magát, meg a hányózsákot is - amint azonban az első kortyot lenyelte, egész furán kezdte érezni magát, és míg ámultan tovább ivott, elolvasta a borostyánnal benőtt táblát, mely szerint: "Aki ebből a forrásvízből i_szik..............."


...az nem al_szik tovább, hanem beteljesíti álmait....
Kunigunda összevonta a szemöldökét. Filozófikus hangulat kezdte gyötörni (mármint gyomortájilag) és alig bírta követni a saját gondolatait.
Nem vagyok felelős mások lelki üdvéért – nézett a zsákkal fedett banyára – macska marad a zsákban. Izé... mondhatnám azt is, hogy ez az ő karmája – Kunigunda felnyihogott – kár, hogy nincs a közelben senki. Imádnám látni ahogy benyalják ezt a hülyeséget. Eddig sosem figyeltem meg, hogy egyetlen szépnek látszó szó mögé mennyi agressziót lehet besűríteni – morfondírozott kunigunda (a majdnem megvilágosult akiről most már tudjuk, hogy nem részesült vallásos nevelésben, mert akkor tudná, hogy Isten neve mégtöbb csúsztatásra ad lehetőséget).
Kunigunda felállt és leporolta a ruháját. Nagyot nyújtózott és miközben a hátára vette a zsákot, (benne a macskabanya karmájával) elgondolkodott, hogy mi is az ő álma... ami mostantól beteljesül.
– az az álmom, hogy a nevemért szeressenek! – bukkant elő Kunigunda lelkének rejtett zugaiból a sóhaj. És ha már előbukkant, hozott magával néhány dolgot ajándékba, melyek súlya alatt Kunigunda megtántorodott. Hogy mik voltak ezek... majd később elmondja ő maga. Jelen pillanatban sirdogált kicsit a meghatottságtól és ezt rögtön felhasználta arra, hogy álmodozzon kicsit. Baktatott az úton és mivel majd szétfeszítették a gondolatok, beszélni kezdett a macskabanyához. Bár ez kívülről úgy látszott, mintha magában beszélne de Kunigundát nem zavarta. Többé nem akart "jól kinézni". Nem állt szándékában megfelelni a többieknek. Titokban büszkeséggel töltötte el önnön felvilágosultsága, miközben igyekezett nem gondolni arra, hogy így könnyűűű... hisz nincs körülötte senki. De elhessegette ezt a gondolatot. Inkább caplatott tovább a szíkek felé és beszélt...
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Zsiráf
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 2394
Csatlakozott: 2007.03.19. 11:08
Tartózkodási hely: az ingán

HozzászólásSzerző: Zsiráf » 2007.10.25. 07:00

Értettem ám, hogy ideje választani, de azért olvastam volna még szívesen meséket :baby: :ok1:


:!: Folytatódhat a történet :smt024
Tőled függ, mit érsz el az életben!
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.10.25. 07:33

:oops: :oops:

Hálásan köszönöm!
Most írhatok álnéven ha filozofálgatni szándékozom... :shock: :wink: 8)
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Zsiráf
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 2394
Csatlakozott: 2007.03.19. 11:08
Tartózkodási hely: az ingán

HozzászólásSzerző: Zsiráf » 2007.10.26. 16:59

Inkább caplatott tovább a szíkek felé és beszélt...

a narrátorhoz, hogy legyen szíves, és ezentúl a "szépséges nevű"-ként emlegesse.
Kunigunda (a borz..., akarommondani szépséges nevű) egy meredek szik_lafalhoz ért, ebből is sejtette, hogy jó úton jár. Ahogy kapaszkodott felfele, a karmán gondolkozott, közben a köveken vissza-visszacsúszva koptak a körmei. Karmai, körmei?? - maga elé vette a zsákot, és a virnyákoló Macskabanya kimeresztett karmai segítségével gyorsan feljutott egy lankásabb, pihenő részhez.
Kunigunda (a borz..., izé... szépséges nevű) az úttól távolabb meglátott egy almafát, és annak árnyékában heveredett le uzsonnázni, pihenni.
Valahogy a mesében se megy minden varázsütésre - gondolta, ezért a narrátort leültette maga mellé, és megparancsolta, hogy írja le százszor "Kunigunda, a szépséges nevű". Közben tovább merengett: - Minél magasabbra jutok, annál nehezebb az út.
Ahogy majszolta az almákat, felfigyelt rá, hogy valamilyen akusztikai jelenség folytán mindenféle hangok szűrődnek fel a völgyből épp arra a helyre, ahol üldögélt.
"A pincsiknél keressétek" - hallotta apja hangját, és elmosolyodott, mikor arra gondolt, vajon mit fog szólni a kutyákhoz a macskabanya, ha végül együtt térnek haza...
"926 Láng Rózsa, 927 blablabla" - ez csak a lovag lehet, máris másnak olvassa a listát, vagy csak gyakorol?
"Várlak Kunigunda, te szépséges nevű, platty" - ismerős hang, de ki lehet az?? És őrá vár? Ááááááááá!
Persze, a vár, meg a napperzselte szík(kadt) harcos, ideje indulni tovább az úton - pattant fel Kunigunda, és visszatért a hegytető felé vezető ösvényre.
Méghogy járt utat a járatlanért el ne hagyj? Hisz ott történtek eddig a csodás dolgok velem - merengett a királylány, ám ekkor arra lett figyelmes, hogy az ösvényen a nevét kiabálva rohan felé .........
Tőled függ, mit érsz el az életben!

Vissza: “Kunigunda”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 8 vendég