kavezo.net

Minden kedves kávézónak boldogat! :smt001

MEMENTO

A hajad olyan fekete,
a ruhád oly fehér:
az ifjúság ígérete
az élettel felér.

Ó, csal az ember élete!
Ki tudja, mit nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
Hajad is lesz fehér.....

(Heinrich Heine)

Kép

LASSAN DÚDOLJ.....

Csak csendesen dúdolj ma....fáj a szívem.
Szomorún, lágyan, halk akkordot üss;
hideg van, sápad valami itt, érzem-
a dalból fakón száll föl már a füst.
Most hagyd el....Így jó...El is fúl a nótád?
Ugye félsz, hogy egy könnycsepp kigördül?
Csendesen dúdolj csak, hiszen ott, a kótád
rajzán, ide-oda, valami kín görbül.

Tovább! A dal lankad....de a szívem fáj csak,
Sötét van bennem, fáklyákat kioltó;
szálljon fel már e dús, e fájó illat-
nehéz az alkóv már, mint a koporsó.
Honnan e borzongás, honnan jő e bájos
andante ritmus, lágyan rámkerengő?
Ott kering lenn, az ablakok világos
négyszögében......Verejték....szárny....esendő.

Elég! Hagyd már a nótát...fáj a szívem.
Sötét kígyóz a fény körül. A csend már
lassú, komoly és ünnepélyes ívben
elborít minden belső lármát, nem vár.
Eredj, hagyj el.....és nóta, illat, válj el
tőlem, s múljék e mélabús ütem.
Jaj, minden süket, szürke s- itthágy. Zárjel,
kinyílsz-e már? S benned a Végtelen?

(Gustave Kahn)

Kép

Magányra vágyom

Nem mindig, de sokszor magányra vágyom,
ám úgytetszik: magamban nem vagyok,
hacsak az Eszme kölcsön-szárnyakat
nem ád a körül kerengő csodákhoz.

Hol örök mécsek tág egét imádom,
hol márványt, melyet emberkéz farag,
hol meg nagy szellem szőtte dalokat,
s kőris-, olajfát, rózsát, méhcsaládot,
hegyet, folyót, az őskort, s mit ma éltem,
emberszivet és tulajdon szivem
legtitkosabb kamráit benn a mélyben,

s ezekbe ezer- mód beleviszem
a Rendet: helyes tettre ösztökéljen,
s ne férjen unalom hozzám sosem.
(Vittorio Alfieri)

Kép

" Két lélek él az én szívemben,
Egyik a másiktól elválna szivesen:
Az egyik érzéki vágygyal,
A föld rögéhez köt, lelánczol,
A másik olthatatlan vágyat érez
Repülni a nagy örök szelleméhez."
Kép

Áll egy fenyő

Áll egy fenyő magában,
zord északi bérclakó.
Csak szendereg és fehérbe
takarja a jég, a hó.

Álmában messze Délen
egy pálma, akárcsak ő,
magában búsong némán
és lángol a sziklakő.
(Heinrich Heine)

Kép