Fogas
Moderátor: Adél
LASSAN DÚDOLJ.....
Csak csendesen dúdolj ma....fáj a szívem.
Szomorún, lágyan, halk akkordot üss;
hideg van, sápad valami itt, érzem-
a dalból fakón száll föl már a füst.
Most hagyd el....Így jó...El is fúl a nótád?
Ugye félsz, hogy egy könnycsepp kigördül?
Csendesen dúdolj csak, hiszen ott, a kótád
rajzán, ide-oda, valami kín görbül.
Tovább! A dal lankad....de a szívem fáj csak,
Sötét van bennem, fáklyákat kioltó;
szálljon fel már e dús, e fájó illat-
nehéz az alkóv már, mint a koporsó.
Honnan e borzongás, honnan jő e bájos
andante ritmus, lágyan rámkerengő?
Ott kering lenn, az ablakok világos
négyszögében......Verejték....szárny....esendő.
Elég! Hagyd már a nótát...fáj a szívem.
Sötét kígyóz a fény körül. A csend már
lassú, komoly és ünnepélyes ívben
elborít minden belső lármát, nem vár.
Eredj, hagyj el.....és nóta, illat, válj el
tőlem, s múljék e mélabús ütem.
Jaj, minden süket, szürke s- itthágy. Zárjel,
kinyílsz-e már? S benned a Végtelen?
(Gustave Kahn)
Csak csendesen dúdolj ma....fáj a szívem.
Szomorún, lágyan, halk akkordot üss;
hideg van, sápad valami itt, érzem-
a dalból fakón száll föl már a füst.
Most hagyd el....Így jó...El is fúl a nótád?
Ugye félsz, hogy egy könnycsepp kigördül?
Csendesen dúdolj csak, hiszen ott, a kótád
rajzán, ide-oda, valami kín görbül.
Tovább! A dal lankad....de a szívem fáj csak,
Sötét van bennem, fáklyákat kioltó;
szálljon fel már e dús, e fájó illat-
nehéz az alkóv már, mint a koporsó.
Honnan e borzongás, honnan jő e bájos
andante ritmus, lágyan rámkerengő?
Ott kering lenn, az ablakok világos
négyszögében......Verejték....szárny....esendő.
Elég! Hagyd már a nótát...fáj a szívem.
Sötét kígyóz a fény körül. A csend már
lassú, komoly és ünnepélyes ívben
elborít minden belső lármát, nem vár.
Eredj, hagyj el.....és nóta, illat, válj el
tőlem, s múljék e mélabús ütem.
Jaj, minden süket, szürke s- itthágy. Zárjel,
kinyílsz-e már? S benned a Végtelen?
(Gustave Kahn)
A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád
(indiai mondás)
(indiai mondás)
Magányra vágyom
Nem mindig, de sokszor magányra vágyom,
ám úgytetszik: magamban nem vagyok,
hacsak az Eszme kölcsön-szárnyakat
nem ád a körül kerengő csodákhoz.
Hol örök mécsek tág egét imádom,
hol márványt, melyet emberkéz farag,
hol meg nagy szellem szőtte dalokat,
s kőris-, olajfát, rózsát, méhcsaládot,
hegyet, folyót, az őskort, s mit ma éltem,
emberszivet és tulajdon szivem
legtitkosabb kamráit benn a mélyben,
s ezekbe ezer- mód beleviszem
a Rendet: helyes tettre ösztökéljen,
s ne férjen unalom hozzám sosem.
(Vittorio Alfieri)
Nem mindig, de sokszor magányra vágyom,
ám úgytetszik: magamban nem vagyok,
hacsak az Eszme kölcsön-szárnyakat
nem ád a körül kerengő csodákhoz.
Hol örök mécsek tág egét imádom,
hol márványt, melyet emberkéz farag,
hol meg nagy szellem szőtte dalokat,
s kőris-, olajfát, rózsát, méhcsaládot,
hegyet, folyót, az őskort, s mit ma éltem,
emberszivet és tulajdon szivem
legtitkosabb kamráit benn a mélyben,
s ezekbe ezer- mód beleviszem
a Rendet: helyes tettre ösztökéljen,
s ne férjen unalom hozzám sosem.
(Vittorio Alfieri)
A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád
(indiai mondás)
(indiai mondás)
Ki van itt
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég