Az előadások már jóideje mennek, de csak most jutottam el odáig, hogy a jegyzeteinket közkincsé tegyem.
Kérem, hogy a gondolataitokat, kérdéseiteket ne ebbe, hanem a "beszéljünk róla" topicba írjátok. (innen ki fogom moderálni, hogy a későbbi olvasók is könnyedén, keresgélés nélkül olvashassák az anyagot)
Kösz a megértést.
A jegyzetekért köszönet Mikoo-nak és Orsinak.
Jegyzetek
Moderátor: Adél
Freud – magas lélektan
Az élet értelmét meg kell találni!
Az élet értelmét nap mint nap meg kell találni!
Egy zsidó ember a 10 parancsolatról:
Nevetségesnek tartja, mert az ember tízezer és tízezer parancsot hall amit a lelkiismerete diktál.
Az életút nem lehet általános és elvont. Az életút konkrétan az amire rátalálunk.
Konkrét helyzet:
Lehet:
1. Felszólító jellegű: Tedd ezt!
2. Kihívás jellegű: Nem lesz könnyű!
3. Az ami értelmet ad.
1. Helyzet:
Cselekvés által találhatunk rá az életünk konkrét értelmére.
Nemcsak vmi. amit akarunk, hanem Önmagunk megalkotása. Az ember elkezd alkotni, Önmagát alkotja meg.
2. Helyzet:
Valamit átélek ill. valakit megtapasztalok pl. a szeretet által. Egy igazán mély találkozás elég lehet ahhoz, hogy azt mondjam van értelme az életemnek.
Agresszív magatartás – olyan valaki aki nem találja az élete értelmét.
3. Helyzet:
Frankle mondja: Az élet értelmére rá lehet találni úgy, hogy egy megváltoztatott helyzetben a beállítottságunkat is megváltoztatjuk.
Ilyen helyzet lehet pl.: Aushwitz, egy halálos betegség, házasság stb.
A nem megváltoztatható dolgoknál a szenvedésben megtalálom az értelmet.
Az élet értelme feltétel nélküli. Nem szükséges semmilyen feltétel ahhoz, hogy megtaláljuk. Nincs „ha”! Minden helyzetben meg lehet találni.
Igaz van olyan , hogy nem találja meg az ember.
Vívódás: pl. bent maradjon egy rossz házasságban v. elváljon.
Mérleg: van értelme 50%
nincs értelme 50%
Ha nem tudjuk eldönteni van-e értelme vmi.-nek v. nincs, Önmagunkat kell rádobni a serpenyőre.
Ez meghatározza ki a hívő ember:
Hivő: hit + ember
Magunkat kell odadobni. Hitünk irányulhat vmi.-re, de ez önmagában nem elég, kellek én is aki odavetem magam ennek a hitnek. Ha távol tartom magam , a hitem nem tart meg!
A tettem által tudom bizonyítani érdemes-e, van-e értelme. Ha nem tudok dönteni, meg kell tenni, igazivá kell tenni. Nem úgy lesz valaki „igazi”, hogy azzá lesz, én teszem azzá mert úgy teszek, hogy Ő legyen az igazi. (pl. párkapcsolat esetén)
10 parancsolat
Más értelmezésben.
Frankle: Hogyan tárja fel az élet értelmét. (Nem morális szempontok szerint). A hit dimenziója és az élet értelmének szintje hogyan találkozik.
1. Én vagyok a Te Urad és Istened…
Ne veszítsd el a kapcsolatodat a transzcendens világgal, hogy az életednek megmaradjon az értelme. Hinni nem lehet akarni, a hit vmi. következménye. Isten megszólításából fakad.
A ma emberének Istenkapcsolata tudattalanná vált. Ha tudatlanná válik vmi. neurotikussá válsz tőle, mert nem vagy hajlandó tudomásul venni vmi.-t, leszorítod a tudatalattidba. Felszínre kell hozni, mert egy életen át beteg maradsz.
Az embert állandóan mozgatja az önmegvalósítás. Akkor tudjuk magunkat önmegvalósítani, ha egy nálunknál nagyobbra irányulunk. Az ember képes az önmegvalósításra. Lehetővé teszi, hogy önmagunkat felülmúljuk. Ha nem találjuk meg az életünk értelmét, elveszünk. Legtöbb ember hiábavaló küzdelmet folytat, hogy kezdeni tudjon valamit az ösztöneivel, agressziójával stb. pedig az életük értelmét kéne megtalálni. A „szórakozók” kevésbé találják meg. Nem szórakozásra van szükség, értelmes szórakozásra van szükség! Izgalom hajhászat (bandy jumping stb.) kiégéshez vezet ha nincs mögötte tartalom.
Minden parancs egy vers egy idős paptól (Jant Varnovski)
2. Az Úr nevét hiába ne vedd!
Őrizd meg nyitottságodat az értékek iránt, az ámulatra és a hiábavalóságra.
„ Egyetlen egy folyó sem építette meg saját erőművét.”
Nem a boldogságra kell törekedni, hanem , hogy méltók legyünk a boldogságra.
„Szeretnék méltó lenni a saját szenvedéseimre.” (Dosztojevszkij)
A másik embernek nem lehet értelmet adni, kívülről nem kapható! Moralizáláshoz vezet, agyonnyomjuk a másikat vele. Nem lehet tanítani csak tanulni.
„Sokan azt gondolják, hogy az unalomból a cselekvés ment ki bennünket, pedig fordítva van: az unalom kell ahhoz, hogy végre cselekedjünk.” (Choppen Hauer)
3. Az Úr napját szenteld meg!
Időnként állj meg beszélgetni a lelkiismereteddel ha meg akarod találni az életed értelmét.
A lelkiismeret az az érzékszervünk ami a szubjektivitáson túlra mutat (az Én-en túlra) Vasárnap pihen a szervezet, dolgozik a lelkiismeret.
Ha elmaradna a Vasárnapi Szentmise ki mit tenne: (Vasárnapi neurózis. Vasárnap meg kell találnunk az életünk értelmét)
Vallásos: Felhívná a Pápát, hogy vmi. nem stimmel. Építene egy templomot.
Hívő: Imádkozna. Az ima nem annyira fontos, a lényeg, hogy az életem váljon azzá.
Krisztus követő: Néhány barát együtt imádkozhatna. Szektát alapítana.
4. Apádat és Anyádat tiszteldd!
Bocsásd meg szüleidnek azokat a hibákat amiket elkövettek ellened. Tiszteld őket, hogy Te hosszú életű legyél. Amíg nem engesztelődsz ki nem gyógyulsz meg. A szüleinktől vagy békességben vállunk el, vagy sehogy. Nem az számít mit tettek velünk, hanem hogy mi mit teszünk. Ez a parancs a gyerekekért van!
(Romantikus kezdet, kereszt a végén a közepe nélkül)
--------------------------------------------------------------------------
A csúcsélményben a személyes, mély, hatékony Isten kapcsolat a cél.
A csúcsélményben megéljük magunkat. (Integrált-egységes)
6)
A csúcsélményben felesleges fékektől mentesnek éljük meg magunkat. (Ált. egyik kezünkkel adunk a másikkal visszatartjuk) A fékek állapota egy házaspár szexuális életén is jól lemérhető.
7)
Spontenaitás: ami bennünk le van fojtva az a kapcsolatainkban is. Ezáltal lefojtott lesz az egész életünk. („ Le lehet vágni a fejünket fejfájás ellen, de az a további életünket eléggé befolyásolja!”)
Nem lehet elég egészséges a lelki életünk, ha le van fojtva a szexualitásunk. A spontenaitás segíti a kreativitást, ihletet ad.
Kreativitás: Legnagyobb ellensége a „kultúrkonzerv” (kultúrkonzerv: amit elődeink már jól becsomagoltak, készen kapjuk pl. neveltetésünk során) Mindenkinek arra lenne szüksége, hogy ne kultúrkonzervekből éljen!
Kreativitás: régi helyzetre – új válasz
ismeretlen helyzetre – adekvált válasz (aminek ott a helye, amit kell)
akleváció: amiket válaszolunk a liturgia folytán (mindig ua.) ž ezek a válaszok spontán bekiabálásokból alakultak ki! (az emberek örömüket, gondolataikat, óhajaikat … így osztották meg egymással és Istennel a Szentmisén)
Ha a lelki életünk nem csak a vasárnapi mise idejére tartana, nem lenne gond, hogy a liturgia beszabályozott. (így azonban adjuk az automatikus válaszokat és közben teljesen máshol járunk)
Nem mindenkinek adatik meg, hogy erkölcsileg helyén való helyzetből fakadjon a csúcsélménye
Az emberiség nagy része áhítozik a csúcsélményre, de vagy nem kötődik össze az erkölcsiséggel vagy morálisan nem elfogadható. ž kevés művész erkölcsös, viszont spontán és kreatív. Az emberek általában úgy törekszenek spirituális csúcsélményre, hogy az moráltól, erkölcstől, erőfeszítéstől mentes legyen. Ez azért virágzik, mert Isten megadja egyeseknek, hogy ilyen élményük lehessen. ž de ez zsákutca. A csúcsélmény nem zárja ki az erkölcsiséget. Megízlelünk valamit a csúcsélményben, integráljuk az erkölcsiséggel. Morális űr támad, ha csak a csúcsélményre törekszünk és kizárjuk az erkölcsiséget. Ha viszont csak az erkölcsiségre törekszünk ž kicsit levágjuk a fejünket. Nem lehetetlen az összeegyeztetés, de nehéz. Arról szól ma a világ, hogy lehet felelősségvállalás nélkül erkölcsösnek lenni.
Érdekes lenne megvizsgálni a szentek életét nem az engedelmesség és erkölcsösség oldaláról, hanem a spontenaitás, kreativitás felől.
9)
A csúcsélményben egyediség, egyéniség élményünk van. A csúcsélményben nem vagyunk egyformák. A legnagyobb megpróbáltatások hozzák ki az igazi egyéniségünket.
10)
A csúcsélményben itt és most tudunk lenni. Koncentráció képtelenség a jellemző. Hogy tudna Isten megszólítani, ha én magam sem vagyok „ott” a misén?
„Ne gondolkozz előre hogy mit válaszolj, majd ott és akkor megadatik mit kell válaszolnod” Szentírás részlet
Problémáink megbeszélésekor általában múltbéli, vagy jövőbeli dolgokról esik szó ž ezért érezzük sokszor, hogy elbeszélünk egymás mellett. Jelenlegi állapotunkról nem szoktunk beszélni. Fontos elmondani most mit érzek!
11)
Ilyenkor az az élményünk, hogy belső törvényeink szerint élünk. Vagyok aki vagyok. Ez a belső személyiségem.
„Jó lenne ha képesek lennénk önmegvalósító életre” Maslow
„Önmagát elfogadó értelmes neurotikus” ž a normális ember
Veszélye: házastársi viszonynál, ha úgy házasodnak össze, hogy nem csak a szerelem van hanem misztifikálás ž szeressen ahogy vagyok! Ezt várják mindketten ž gyermeki létmód: azt várják egymástól, hogy a másik legyen az apuka vagy anyuka, ő meg lehessen gyerek. Ez a csúcsélmény idealizált hajszolása házasságon belül. „Ha te keresztény vagy az a dolgod, hogy feltétel nélkül szeress” Ha anyát akarok látni a feleségem helyett, akkor a feleséget másban fogom keresni. Ennek dinamikája kultúrjelenség.
Az élet értelmét meg kell találni!
Az élet értelmét nap mint nap meg kell találni!
Egy zsidó ember a 10 parancsolatról:
Nevetségesnek tartja, mert az ember tízezer és tízezer parancsot hall amit a lelkiismerete diktál.
Az életút nem lehet általános és elvont. Az életút konkrétan az amire rátalálunk.
Konkrét helyzet:
Lehet:
1. Felszólító jellegű: Tedd ezt!
2. Kihívás jellegű: Nem lesz könnyű!
3. Az ami értelmet ad.
1. Helyzet:
Cselekvés által találhatunk rá az életünk konkrét értelmére.
Nemcsak vmi. amit akarunk, hanem Önmagunk megalkotása. Az ember elkezd alkotni, Önmagát alkotja meg.
2. Helyzet:
Valamit átélek ill. valakit megtapasztalok pl. a szeretet által. Egy igazán mély találkozás elég lehet ahhoz, hogy azt mondjam van értelme az életemnek.
Agresszív magatartás – olyan valaki aki nem találja az élete értelmét.
3. Helyzet:
Frankle mondja: Az élet értelmére rá lehet találni úgy, hogy egy megváltoztatott helyzetben a beállítottságunkat is megváltoztatjuk.
Ilyen helyzet lehet pl.: Aushwitz, egy halálos betegség, házasság stb.
A nem megváltoztatható dolgoknál a szenvedésben megtalálom az értelmet.
Az élet értelme feltétel nélküli. Nem szükséges semmilyen feltétel ahhoz, hogy megtaláljuk. Nincs „ha”! Minden helyzetben meg lehet találni.
Igaz van olyan , hogy nem találja meg az ember.
Vívódás: pl. bent maradjon egy rossz házasságban v. elváljon.
Mérleg: van értelme 50%
nincs értelme 50%
Ha nem tudjuk eldönteni van-e értelme vmi.-nek v. nincs, Önmagunkat kell rádobni a serpenyőre.
Ez meghatározza ki a hívő ember:
Hivő: hit + ember
Magunkat kell odadobni. Hitünk irányulhat vmi.-re, de ez önmagában nem elég, kellek én is aki odavetem magam ennek a hitnek. Ha távol tartom magam , a hitem nem tart meg!
A tettem által tudom bizonyítani érdemes-e, van-e értelme. Ha nem tudok dönteni, meg kell tenni, igazivá kell tenni. Nem úgy lesz valaki „igazi”, hogy azzá lesz, én teszem azzá mert úgy teszek, hogy Ő legyen az igazi. (pl. párkapcsolat esetén)
10 parancsolat
Más értelmezésben.
Frankle: Hogyan tárja fel az élet értelmét. (Nem morális szempontok szerint). A hit dimenziója és az élet értelmének szintje hogyan találkozik.
1. Én vagyok a Te Urad és Istened…
Ne veszítsd el a kapcsolatodat a transzcendens világgal, hogy az életednek megmaradjon az értelme. Hinni nem lehet akarni, a hit vmi. következménye. Isten megszólításából fakad.
A ma emberének Istenkapcsolata tudattalanná vált. Ha tudatlanná válik vmi. neurotikussá válsz tőle, mert nem vagy hajlandó tudomásul venni vmi.-t, leszorítod a tudatalattidba. Felszínre kell hozni, mert egy életen át beteg maradsz.
Az embert állandóan mozgatja az önmegvalósítás. Akkor tudjuk magunkat önmegvalósítani, ha egy nálunknál nagyobbra irányulunk. Az ember képes az önmegvalósításra. Lehetővé teszi, hogy önmagunkat felülmúljuk. Ha nem találjuk meg az életünk értelmét, elveszünk. Legtöbb ember hiábavaló küzdelmet folytat, hogy kezdeni tudjon valamit az ösztöneivel, agressziójával stb. pedig az életük értelmét kéne megtalálni. A „szórakozók” kevésbé találják meg. Nem szórakozásra van szükség, értelmes szórakozásra van szükség! Izgalom hajhászat (bandy jumping stb.) kiégéshez vezet ha nincs mögötte tartalom.
Minden parancs egy vers egy idős paptól (Jant Varnovski)
2. Az Úr nevét hiába ne vedd!
Őrizd meg nyitottságodat az értékek iránt, az ámulatra és a hiábavalóságra.
„ Egyetlen egy folyó sem építette meg saját erőművét.”
Nem a boldogságra kell törekedni, hanem , hogy méltók legyünk a boldogságra.
„Szeretnék méltó lenni a saját szenvedéseimre.” (Dosztojevszkij)
A másik embernek nem lehet értelmet adni, kívülről nem kapható! Moralizáláshoz vezet, agyonnyomjuk a másikat vele. Nem lehet tanítani csak tanulni.
„Sokan azt gondolják, hogy az unalomból a cselekvés ment ki bennünket, pedig fordítva van: az unalom kell ahhoz, hogy végre cselekedjünk.” (Choppen Hauer)
3. Az Úr napját szenteld meg!
Időnként állj meg beszélgetni a lelkiismereteddel ha meg akarod találni az életed értelmét.
A lelkiismeret az az érzékszervünk ami a szubjektivitáson túlra mutat (az Én-en túlra) Vasárnap pihen a szervezet, dolgozik a lelkiismeret.
Ha elmaradna a Vasárnapi Szentmise ki mit tenne: (Vasárnapi neurózis. Vasárnap meg kell találnunk az életünk értelmét)
Vallásos: Felhívná a Pápát, hogy vmi. nem stimmel. Építene egy templomot.
Hívő: Imádkozna. Az ima nem annyira fontos, a lényeg, hogy az életem váljon azzá.
Krisztus követő: Néhány barát együtt imádkozhatna. Szektát alapítana.
4. Apádat és Anyádat tiszteldd!
Bocsásd meg szüleidnek azokat a hibákat amiket elkövettek ellened. Tiszteld őket, hogy Te hosszú életű legyél. Amíg nem engesztelődsz ki nem gyógyulsz meg. A szüleinktől vagy békességben vállunk el, vagy sehogy. Nem az számít mit tettek velünk, hanem hogy mi mit teszünk. Ez a parancs a gyerekekért van!
(Romantikus kezdet, kereszt a végén a közepe nélkül)
--------------------------------------------------------------------------
A csúcsélményben a személyes, mély, hatékony Isten kapcsolat a cél.
A csúcsélményben megéljük magunkat. (Integrált-egységes)
6)
A csúcsélményben felesleges fékektől mentesnek éljük meg magunkat. (Ált. egyik kezünkkel adunk a másikkal visszatartjuk) A fékek állapota egy házaspár szexuális életén is jól lemérhető.
7)
Spontenaitás: ami bennünk le van fojtva az a kapcsolatainkban is. Ezáltal lefojtott lesz az egész életünk. („ Le lehet vágni a fejünket fejfájás ellen, de az a további életünket eléggé befolyásolja!”)
Nem lehet elég egészséges a lelki életünk, ha le van fojtva a szexualitásunk. A spontenaitás segíti a kreativitást, ihletet ad.
Kreativitás: Legnagyobb ellensége a „kultúrkonzerv” (kultúrkonzerv: amit elődeink már jól becsomagoltak, készen kapjuk pl. neveltetésünk során) Mindenkinek arra lenne szüksége, hogy ne kultúrkonzervekből éljen!
Kreativitás: régi helyzetre – új válasz
ismeretlen helyzetre – adekvált válasz (aminek ott a helye, amit kell)
akleváció: amiket válaszolunk a liturgia folytán (mindig ua.) ž ezek a válaszok spontán bekiabálásokból alakultak ki! (az emberek örömüket, gondolataikat, óhajaikat … így osztották meg egymással és Istennel a Szentmisén)
Ha a lelki életünk nem csak a vasárnapi mise idejére tartana, nem lenne gond, hogy a liturgia beszabályozott. (így azonban adjuk az automatikus válaszokat és közben teljesen máshol járunk)
Nem mindenkinek adatik meg, hogy erkölcsileg helyén való helyzetből fakadjon a csúcsélménye
Az emberiség nagy része áhítozik a csúcsélményre, de vagy nem kötődik össze az erkölcsiséggel vagy morálisan nem elfogadható. ž kevés művész erkölcsös, viszont spontán és kreatív. Az emberek általában úgy törekszenek spirituális csúcsélményre, hogy az moráltól, erkölcstől, erőfeszítéstől mentes legyen. Ez azért virágzik, mert Isten megadja egyeseknek, hogy ilyen élményük lehessen. ž de ez zsákutca. A csúcsélmény nem zárja ki az erkölcsiséget. Megízlelünk valamit a csúcsélményben, integráljuk az erkölcsiséggel. Morális űr támad, ha csak a csúcsélményre törekszünk és kizárjuk az erkölcsiséget. Ha viszont csak az erkölcsiségre törekszünk ž kicsit levágjuk a fejünket. Nem lehetetlen az összeegyeztetés, de nehéz. Arról szól ma a világ, hogy lehet felelősségvállalás nélkül erkölcsösnek lenni.
Érdekes lenne megvizsgálni a szentek életét nem az engedelmesség és erkölcsösség oldaláról, hanem a spontenaitás, kreativitás felől.
9)
A csúcsélményben egyediség, egyéniség élményünk van. A csúcsélményben nem vagyunk egyformák. A legnagyobb megpróbáltatások hozzák ki az igazi egyéniségünket.
10)
A csúcsélményben itt és most tudunk lenni. Koncentráció képtelenség a jellemző. Hogy tudna Isten megszólítani, ha én magam sem vagyok „ott” a misén?
„Ne gondolkozz előre hogy mit válaszolj, majd ott és akkor megadatik mit kell válaszolnod” Szentírás részlet
Problémáink megbeszélésekor általában múltbéli, vagy jövőbeli dolgokról esik szó ž ezért érezzük sokszor, hogy elbeszélünk egymás mellett. Jelenlegi állapotunkról nem szoktunk beszélni. Fontos elmondani most mit érzek!
11)
Ilyenkor az az élményünk, hogy belső törvényeink szerint élünk. Vagyok aki vagyok. Ez a belső személyiségem.
„Jó lenne ha képesek lennénk önmegvalósító életre” Maslow
„Önmagát elfogadó értelmes neurotikus” ž a normális ember
Veszélye: házastársi viszonynál, ha úgy házasodnak össze, hogy nem csak a szerelem van hanem misztifikálás ž szeressen ahogy vagyok! Ezt várják mindketten ž gyermeki létmód: azt várják egymástól, hogy a másik legyen az apuka vagy anyuka, ő meg lehessen gyerek. Ez a csúcsélmény idealizált hajszolása házasságon belül. „Ha te keresztény vagy az a dolgod, hogy feltétel nélkül szeress” Ha anyát akarok látni a feleségem helyett, akkor a feleséget másban fogom keresni. Ennek dinamikája kultúrjelenség.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Trilox 2006.06.26. 19:55-kor.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
El kell döntenünk, hogy az életünket HITELES vagy HITELTELEN módon éljük!
HITELTELEN = Ami nem szól rólam
HITELES =
1.) Kívülről jövő, „megszentelt” életút,
(Amit a környezet is megerősít,
kompromisszumokkal teli ugyan, de azért hiteles)
2.) Belsőleg eldöntött életút
(Ami válaszút elé kerülve, esetleg csúcsélmény hatására „döntődik”, válságokkal teli ugyan, de belsőleg járható)
Mindkettő hiteles, előnyökkel, hátrányokkal, és mindkettő lehet keresztény!
Ha következetes, mindkettő jó.
Mik tudnak döntéshelyzet elé állítani?
amikor
– az igazság elveszti értékét
– a jó = nem jó
– a szép = unalmas
– az értelmes = üres
– Isten nincs az életünkben
– Krisztus szenvedésének nincs számodra jelentése
– eleged van a lelkiismeretből
– nincs szeretet
– a reményeket meghaladtad
– a szenvedésednek nincs értelme
A keresztény emberek nem nagyon ússzák meg ezeket.
Van, aki pontosan tudja a fejében, hogy Krisztus meghalt és ez mit jelent, de úgy érzi nincs hozzá köze: „Miért váltott volna meg engem?!”
(Minden intézményesített életút – kortól függően – minél fiatalabbak vagyunk, annál elfogadhatatlanabb.)
Ha valaki a személyes életutat választja:
El kell fogadnunk MAGUNKAT! („Lesz, ami lesz!”)
Ha valaki a kívülről hitelesített életutat:
El kell fogadnunk az az ERŐT/KÖZEGET, amely hitelesíti
Belülről hitelesített életút = a továbbiakban: B)
Kívülről hitelesített életút = a továbbiakban: K)
B) : megadja, megnyitja a belső erőforrásokat
K) : külső energiából merít erőt újra és újra
B) : kikerülhetetlenül bizonyos önzéshez vezet
=> elbizonytalanodhat, h nem választott-e rosszul
de ha vált: boldogtalan lesz a másikban
K) : „Jó, de hol vagyok én?”
de ha meg néha átjön a másikba, ott olyan önzőnek találja magát,
hogy ált. elborzadva visszaszalad
Miért vezet a B) önzéshez?
Mert az elismerés, a megbecsülés = külső „csapok”, és a B) a belső csapokhoz csak saját önzésén keresztül juthat, mert fogalmunk sincs, kik vagyunk => saját fejünk és szívünk után kell mennünk, ami viszont „önzés”
Nehézségek, gyengeségek:
B) – bele lehet szorulni az önzésbe
– ha bűnöket követ el, később, amikor kiderül, fáj szembenézni vele
és egyáltalán mi a bűn?! Az viszont a K)-ban egyértelmű!!!
K) – boldogtalan lehet
– betegségbe lehet beleszorulni/átváltani
Pozitívumok:
B) gyakran gyerekkori sebre adott ép válasz
K) mellett meg lehet pihenni = óriási előny!!!!
B) nem pihentető, de megoldásai, válaszai sok embernek személyes inspirációt adnak
K) állandóan referencia-pontként nézi a másikat, szüksége van rá
B) nem elfogadott, hanem megtalált istenkép => előbb-utóbb visszatér a közösségbe!
(már ha végigmegy a saját útján)
Mindezekből következik a köv. téma:
KÉTFÉLE INSPIRÁCIÓ/MOTIVÁCIÓ AZ ÉLETÚTBAN:
1.) HIÁNY-MOTIVÁLT ÉLETÚT (éhes => eszik)
2.) NÖVEKEDÉS-MOTIVÁLT ÉLETÚT (=fejlődni, erősödni, gazdagodni)
A hiteles életút akár B) akár K) valószínűleg a 2.-ból való!
továbbiakban: H) és N)
H) és N) életút más jellegű
A GYAKORLAT
Hatásmechanizmusok:
Motiváltság-jellemzője:
H) A cél elérése = kielégülés
(az egész folyamatot végigszenvedi: „Csak ezen legyek már túl!”)
N) A cél elérése egy másik cél kitűzésére ad inspirációt
(maga a folyamat jár jutalmazó erővel)
N) Egészséges lesz! (Az egészség több a betegség hiányánál!)
H) Elkerüli a betegséget („Mit teszel az egészségért, ha már olyan fontos? – Aggódom érte!”)
(Innentől számozva)
[6.] Öröm: H) A hiánypótlás öröme: Vágy => megkönnyebbülés => kész.
N) Bőségöröm: könnyedséget hoz és maradandó
[7.] Az elérhetőség: H) betölthető, elérhető
N) a növekedéssel kapcs. szükségletek sosem érhetők el => inspirálóak
Az öröm viszont az úton is, nem csak a célban!
(Úszni csak az jár, akinek jó)
[8.] A kielégíthetőség: H) döntően a környezeten múlik, és általánosak
(Bánatos vagyok: valakinek el kell mondani!)
N) önmagukban múlnak el, személyes, egyedi, belülről meghatározott
[9.] A környezethez való viszony:
H) a [8.] miatt függő vagyok a környezettől
Kell, hogy valaki mondja h szeret => embereket kell gyűjteni magunk köré! Ráadásul gyengéket kell, akik tőlem függnek!
A papoknál pl. nagyon jó, ha mindig vannak hívek. A gyenge emberek dicsfények övezik majd. A „legerősebb” emberek (pl. a diktátorok) a leggyengébbek, ui. sok millió ember kell az „önfenntartáshoz”! És még akkor is függő lesz tőlük!
N) SOKKAL függetlenebb leszek (persze soha nem teljesen független)
Lehetünk haragban: elviseljük, és növekedünk tőle. Ui. ha magam vagyok, magam lehetek.
[10.] Kapcsolatok: H) A kapcsolataim érdekkel terheltek!!!
Ez súlyosan sérti az intimitást! (Nincs szabadság!)
N) Nem kell e hiányaim pótlására téged felhasználnom =>
Megengedhetem, hogy te az legyél, ami vagy!
Hogyan látjuk a másikat:
H) – Szelektálok
– érdektelenség a másik személy iránt (az a fontos: mit kapok)
– közönyösség bizonyos részek iránt (az a fontos belőled, amik
passzolnak a hiányaimhoz)
– használlak mint eszközt
– érdekviszonyok lesznek köztünk
– felcserélhető vagy!
N) – jó értelemben motiválatlan
– nem/kevésbé érdekkapcsolat fűz össze
[11.] H) Én-központúság
N) Állandóan önmagamat meghaladni
Képesség integrálni bizonyos új részeket =
Önmagunk felülmúlása = Növekedés
[12.] A problémamegoldás: H) Szereti mással megoldatni a problémáit
N) Ő sokkal kompetensebb: maga oldja meg
(ha képes hozzá egyedül lenni!)
[13.] H) Szinte csak részek változnak az életében, és az is gyakran
csak pótcselekvés (húsvétkor gyónás helyett takarít)
N) Képes a nagy részét/egészet cserélni.
Tud a krízis hasznáról, értékéről =>
tud (a szó poz. értelmében) megsemmisülni
[14.] Az észlelés H) Az észlelésem részleges „Te csak akkor keresel,
ha bajban vagy” „Csak azt akarja tőlem”
N) Személyközpontú
[15.] A szeretet H) Követelőző, mohó, és „jár neki” („szeretlek, ha szeretsz!”)
N) Önzetlen („szeretlek, mert szeretetre méltó vagy”)
Erkölcsi vetület
A legtöbb bűnünk a H)-ból fakad:
Minél jobban hiányzik valami, annál jobban kiszolgáltatottabbak vagyunk
=> Már nem érdekel, hogy bűn vagy nem, olyan nagyon ki tudunk rá éhezni
( „bármit odaadna egy kis szeretetért”: itt a bármi = morál)
Erkölcsi szempontból hihetetlenül kiszolgáltatott.
Kevés a gonosz ember. Inkább csak tragédiából van sok.
Krisztus megkísértése: a Sátán „hiányokat” teremt:
„Nem éhesek itt??? Nem kéne egy kis kenyér itten???
A H) ember életútja
3 fázisa van:
1.) Gyerekként éri egy csomó sérelem => mire felnőtt lesz már van egy csomó hiánya
2.) Felnőttként kísérletet tesz hiányai betöltésére = „Visszaadom másoknak, amit én kaptam”
(60-70 évesen azt gondolja: most nullán vagyok, vár rám egy örömteli idős kor)
3.) Viszont miután a gyerekkori sérelmeket a környezetén verte le => boldogtalan öregkor
jön!!!! => panaszkodó, kiábrándult idősek tömege! (=90%!!!)
A H) emberek látszólag lehetnek nagyon erősek! Ui. kívülről nem látszik!
Eredetinek, sikeresnek, érzékenynek, intelligensnek, együtt érzőnek, az életben a helyüket megtalálóknak látszanak.
DE
A szívük mélyén nem szeretik magukat!!! Csak ezt ált. maguk sem tudják!
(Az együttérzés kifelé szóló szó, nincs benne a magunk)
Módszer
Visszagondolni az eddigi életünkre, ha gyerekkorban van egy csomó szégyelleni való, „félek tőle”-érzés, csúnya, nevetséges, „bűnösnek látom magam”-emlék =
akkor NEM SZERETEM MAGAM
Mindegy, hogy keresztény vagy nem, az emberek ált. nem szeretik magukat
HITELTELEN = Ami nem szól rólam
HITELES =
1.) Kívülről jövő, „megszentelt” életút,
(Amit a környezet is megerősít,
kompromisszumokkal teli ugyan, de azért hiteles)
2.) Belsőleg eldöntött életút
(Ami válaszút elé kerülve, esetleg csúcsélmény hatására „döntődik”, válságokkal teli ugyan, de belsőleg járható)
Mindkettő hiteles, előnyökkel, hátrányokkal, és mindkettő lehet keresztény!
Ha következetes, mindkettő jó.
Mik tudnak döntéshelyzet elé állítani?
amikor
– az igazság elveszti értékét
– a jó = nem jó
– a szép = unalmas
– az értelmes = üres
– Isten nincs az életünkben
– Krisztus szenvedésének nincs számodra jelentése
– eleged van a lelkiismeretből
– nincs szeretet
– a reményeket meghaladtad
– a szenvedésednek nincs értelme
A keresztény emberek nem nagyon ússzák meg ezeket.
Van, aki pontosan tudja a fejében, hogy Krisztus meghalt és ez mit jelent, de úgy érzi nincs hozzá köze: „Miért váltott volna meg engem?!”
(Minden intézményesített életút – kortól függően – minél fiatalabbak vagyunk, annál elfogadhatatlanabb.)
Ha valaki a személyes életutat választja:
El kell fogadnunk MAGUNKAT! („Lesz, ami lesz!”)
Ha valaki a kívülről hitelesített életutat:
El kell fogadnunk az az ERŐT/KÖZEGET, amely hitelesíti
Belülről hitelesített életút = a továbbiakban: B)
Kívülről hitelesített életút = a továbbiakban: K)
B) : megadja, megnyitja a belső erőforrásokat
K) : külső energiából merít erőt újra és újra
B) : kikerülhetetlenül bizonyos önzéshez vezet
=> elbizonytalanodhat, h nem választott-e rosszul
de ha vált: boldogtalan lesz a másikban
K) : „Jó, de hol vagyok én?”
de ha meg néha átjön a másikba, ott olyan önzőnek találja magát,
hogy ált. elborzadva visszaszalad
Miért vezet a B) önzéshez?
Mert az elismerés, a megbecsülés = külső „csapok”, és a B) a belső csapokhoz csak saját önzésén keresztül juthat, mert fogalmunk sincs, kik vagyunk => saját fejünk és szívünk után kell mennünk, ami viszont „önzés”
Nehézségek, gyengeségek:
B) – bele lehet szorulni az önzésbe
– ha bűnöket követ el, később, amikor kiderül, fáj szembenézni vele
és egyáltalán mi a bűn?! Az viszont a K)-ban egyértelmű!!!
K) – boldogtalan lehet
– betegségbe lehet beleszorulni/átváltani
Pozitívumok:
B) gyakran gyerekkori sebre adott ép válasz
K) mellett meg lehet pihenni = óriási előny!!!!
B) nem pihentető, de megoldásai, válaszai sok embernek személyes inspirációt adnak
K) állandóan referencia-pontként nézi a másikat, szüksége van rá
B) nem elfogadott, hanem megtalált istenkép => előbb-utóbb visszatér a közösségbe!
(már ha végigmegy a saját útján)
Mindezekből következik a köv. téma:
KÉTFÉLE INSPIRÁCIÓ/MOTIVÁCIÓ AZ ÉLETÚTBAN:
1.) HIÁNY-MOTIVÁLT ÉLETÚT (éhes => eszik)
2.) NÖVEKEDÉS-MOTIVÁLT ÉLETÚT (=fejlődni, erősödni, gazdagodni)
A hiteles életút akár B) akár K) valószínűleg a 2.-ból való!
továbbiakban: H) és N)
H) és N) életút más jellegű
A GYAKORLAT
Hatásmechanizmusok:
Motiváltság-jellemzője:
H) A cél elérése = kielégülés
(az egész folyamatot végigszenvedi: „Csak ezen legyek már túl!”)
N) A cél elérése egy másik cél kitűzésére ad inspirációt
(maga a folyamat jár jutalmazó erővel)
N) Egészséges lesz! (Az egészség több a betegség hiányánál!)
H) Elkerüli a betegséget („Mit teszel az egészségért, ha már olyan fontos? – Aggódom érte!”)
(Innentől számozva)
[6.] Öröm: H) A hiánypótlás öröme: Vágy => megkönnyebbülés => kész.
N) Bőségöröm: könnyedséget hoz és maradandó
[7.] Az elérhetőség: H) betölthető, elérhető
N) a növekedéssel kapcs. szükségletek sosem érhetők el => inspirálóak
Az öröm viszont az úton is, nem csak a célban!
(Úszni csak az jár, akinek jó)
[8.] A kielégíthetőség: H) döntően a környezeten múlik, és általánosak
(Bánatos vagyok: valakinek el kell mondani!)
N) önmagukban múlnak el, személyes, egyedi, belülről meghatározott
[9.] A környezethez való viszony:
H) a [8.] miatt függő vagyok a környezettől
Kell, hogy valaki mondja h szeret => embereket kell gyűjteni magunk köré! Ráadásul gyengéket kell, akik tőlem függnek!
A papoknál pl. nagyon jó, ha mindig vannak hívek. A gyenge emberek dicsfények övezik majd. A „legerősebb” emberek (pl. a diktátorok) a leggyengébbek, ui. sok millió ember kell az „önfenntartáshoz”! És még akkor is függő lesz tőlük!
N) SOKKAL függetlenebb leszek (persze soha nem teljesen független)
Lehetünk haragban: elviseljük, és növekedünk tőle. Ui. ha magam vagyok, magam lehetek.
[10.] Kapcsolatok: H) A kapcsolataim érdekkel terheltek!!!
Ez súlyosan sérti az intimitást! (Nincs szabadság!)
N) Nem kell e hiányaim pótlására téged felhasználnom =>
Megengedhetem, hogy te az legyél, ami vagy!
Hogyan látjuk a másikat:
H) – Szelektálok
– érdektelenség a másik személy iránt (az a fontos: mit kapok)
– közönyösség bizonyos részek iránt (az a fontos belőled, amik
passzolnak a hiányaimhoz)
– használlak mint eszközt
– érdekviszonyok lesznek köztünk
– felcserélhető vagy!
N) – jó értelemben motiválatlan
– nem/kevésbé érdekkapcsolat fűz össze
[11.] H) Én-központúság
N) Állandóan önmagamat meghaladni
Képesség integrálni bizonyos új részeket =
Önmagunk felülmúlása = Növekedés
[12.] A problémamegoldás: H) Szereti mással megoldatni a problémáit
N) Ő sokkal kompetensebb: maga oldja meg
(ha képes hozzá egyedül lenni!)
[13.] H) Szinte csak részek változnak az életében, és az is gyakran
csak pótcselekvés (húsvétkor gyónás helyett takarít)
N) Képes a nagy részét/egészet cserélni.
Tud a krízis hasznáról, értékéről =>
tud (a szó poz. értelmében) megsemmisülni
[14.] Az észlelés H) Az észlelésem részleges „Te csak akkor keresel,
ha bajban vagy” „Csak azt akarja tőlem”
N) Személyközpontú
[15.] A szeretet H) Követelőző, mohó, és „jár neki” („szeretlek, ha szeretsz!”)
N) Önzetlen („szeretlek, mert szeretetre méltó vagy”)
Erkölcsi vetület
A legtöbb bűnünk a H)-ból fakad:
Minél jobban hiányzik valami, annál jobban kiszolgáltatottabbak vagyunk
=> Már nem érdekel, hogy bűn vagy nem, olyan nagyon ki tudunk rá éhezni
( „bármit odaadna egy kis szeretetért”: itt a bármi = morál)
Erkölcsi szempontból hihetetlenül kiszolgáltatott.
Kevés a gonosz ember. Inkább csak tragédiából van sok.
Krisztus megkísértése: a Sátán „hiányokat” teremt:
„Nem éhesek itt??? Nem kéne egy kis kenyér itten???
A H) ember életútja
3 fázisa van:
1.) Gyerekként éri egy csomó sérelem => mire felnőtt lesz már van egy csomó hiánya
2.) Felnőttként kísérletet tesz hiányai betöltésére = „Visszaadom másoknak, amit én kaptam”
(60-70 évesen azt gondolja: most nullán vagyok, vár rám egy örömteli idős kor)
3.) Viszont miután a gyerekkori sérelmeket a környezetén verte le => boldogtalan öregkor
jön!!!! => panaszkodó, kiábrándult idősek tömege! (=90%!!!)
A H) emberek látszólag lehetnek nagyon erősek! Ui. kívülről nem látszik!
Eredetinek, sikeresnek, érzékenynek, intelligensnek, együtt érzőnek, az életben a helyüket megtalálóknak látszanak.
DE
A szívük mélyén nem szeretik magukat!!! Csak ezt ált. maguk sem tudják!
(Az együttérzés kifelé szóló szó, nincs benne a magunk)
Módszer
Visszagondolni az eddigi életünkre, ha gyerekkorban van egy csomó szégyelleni való, „félek tőle”-érzés, csúnya, nevetséges, „bűnösnek látom magam”-emlék =
akkor NEM SZERETEM MAGAM
Mindegy, hogy keresztény vagy nem, az emberek ált. nem szeretik magukat
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Trilox 2006.06.26. 19:23-kor.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
A GYEREK
A szülő
Mi történik, ha a mi szüleink hiánymotivált szülők?
Kétféle hiánymotiváltság
1.) Abszolút érvényű H) = folyamatosan H)ság
2.) Szituáció-függő H) = pl. a ker. család: a 6., 8. gyerekének már nem tudja megadni azt, amit az elsőknek még igen. A 4.-nek már nem jut annyi szeretet. Tehát pl. könnyen a gyermek születésével előállhat olyan helyzet, hogy anyu/apu elkezd H) lenni.
Sokszor amúgy is H) + a helyzet is (=1.+2.)
Eleve a párválasztás is H) elvekre épült (amit nem is tudunk).
Mi történik, ha a H) a H)-al szerelembe esik:
Az itt felsoroltakból SEMMI SEM tudatos!!!!
–> Először nem látjuk, de kiborulunk, stb, de a veleje nem jön elő.
–> Aztán egyszer csak kiderül (a szerelem elmúlik, de az igények és elvárások megmaradnak)
+ illúzió turbósító társadalmi nyomás
=> irreális elvárásaink lesznek.
==> Eljön a pillanat, amikor elkezdjük ütni-vágni a másikat („Szeress jobban! Miért nem vagy ilyen, olyan?!”) Rémületes kimondani is, hogy milyen hiányok vannak, mi az ami igazán fáj, sőt ezt még egyenlőre ki sem tudja gondolni.
=> Csalódás, kérdések, feszültség.
És akkor jön a baba.
A már kissé/nagyon csalódott, ilyen-olyan H) apunak/anyunak a gyerek éppen kapóra jön, hogy a baba majd megoldja, hogy a felnőtt majd átélhesse, hogy Ő PONT olyan, amilyet én akartam.
=> elindulnak a szülők, hogy egyre kevesebbet foglalkozzanak a valódi hiányokkal.
A gyerek kiszolgáltatott => vele foglalkoznak.
=> SZEREPCSERE: nem a szülő figyeli a gyerek szükségleteit és hiányait, hanem a gyereknek kell a szülőkét.
Akkor a szülők a gyerekkorukból hozott kielégítetlen hiányaikat rányomják a gyerekre.
(Pedig a gyerek így jön: „Vagyok, aki vagyok!”)
Nem arról van szó, hogy rosszul választottak, hanem a saját hiányaikkal nem néztek szembe!
= Nem szerethet úgy apu/anyu (30 évesen) mint egy csecsemőt.
Na, ezt nem dolgozta föl!!!!!!!!!!!
Tehát: Már gyerekkorban sem kapott elég szeretet => a gyerekre átnyomja.
=> Szép lassan leszállnak a házastársról, és ráugranak a gyerekre.
A gyerek
„Akkor lehetek-e az, aki vagyok???”
(„Gyere játszani! – Haggyámá, fáradt vagyok!”
Van joga elutasítani, de csak ha a megfelelő módon tudja mondani, akkor OK.)
De apu/anyu visszatükrözi a gyerekük számára saját elvárásait
=> abból látja a gyerek magát!!!!
(Azt látja: apu elzavar (”Jajj, ne bőgj má!”) akkor megtanulja: ne érezz, ne létezz, stb,)
A gyerek dönt arról, hogy legyen-e önmaga, vagy ez nem fogadható el.
=> Lassan, amit tükröznek neki, abból kialakít egy HAMIS ÉNT
= aki kellett hogy legyek, hogy a szüleim szeretetét megőrizzem.
=> Mire felnő, egy hamis énen keresztül látja az egész világot. Torz énből nézzük az életet.
(A Dalai Láma szerint 2 problémánk van: 1.) valóságnak látjuk ami nem az,
2.) nem tartjuk valóságnak, ami az)
Szinte mindenki a torz önszűrőn keresztül lát => a világot, önmagát, kapcsolatait stb. is.
=> nem tudjuk, mire legyen felelősségünk, mire ne, mi bűn, mi nem.
A dilemma a gyereknek:
Azért, hogy ne távolodjak el a szüleimtől (akiktől a létem függ), eltávolodom saját magamtól.
A hamis képpel azonosítom magam, és nem értem, hogy mitől nem vagyok boldog.
E helyzet része: megtanuljuk azt, hogy tudattalanul ráhangolódunk a saját szüleinkre.
Mert állandóan „résen kell lennem”. Rugalmasan lavíroz a gyerek.
Így működik: Evolúció = életben kell maradni!
Akaratossága csak a felszín. Igazából = „Had legyek, ami akarok!!!!!!!!”
Tehát a túlzottan elnyomorított gyerek akaratos lesz.
Amelyiknek meg már esélye sincs, az szelíd lesz!!!! = „nem engedheti meg magának”
(Váló anyuka: „A 11 éves lányom olyan felnőtt lett, olyan megértő! Naháááát!”)
Túlzott felelősségek hordozására nem alkalmas, de „túl kell hogy élje” => hirtelen „felnő”
Az akaratos gyerek életútja nyilvánvaló
Az alávetett gyerekből lesz alkoholista, társfüggő felnőtt, aki ráadásul majd olyan társat fog magának választani, amelyik majd ismerős szerepbe kényszeríti.
EZ a háttere, hogy 20-30 évesen azt kérdezzük magunktól:
Miért nem szeretem magam???
(És minél H) a szüleink, annál szarabb helyzetbe jutunk.)
A keleti bölcselet azt mondja:
Az embert az álma fátyla borítja.
Föl kéne ébredni, és kinézni alóla: mi a valóság?
Ha kezdjük fölismerni
Ami nem segít:
– Ha megpróbáljuk a saját életünk kézbe venni…
(20 éve kárhoztatom a feleségemet, semmi eredmény, => magammal kezdek valamit. Mi is van az én hiányaimmal? Hol a gyomrom? Hol van a szuperérzékenységem?)
de a szélére érve saját korlátaimnak: inkább messzebb rohanunk.
Miért rettegünk?
Mert amikor a hiányainkat megkaptuk, védtelenek voltunk!
=> ezek a félelmek annak a kiszolgáltatottságnak felelnek meg, amik gyerekkorból jönnek! Akár a halálfélelemig.
Amikor felnőttként valami érint a gyerekkori félelmekből, fájdalmakból, és dühöngést, depressziót vált ki = gyerekkorban olyan helyzetbe került, amit akkor nem tudott megoldani. (De hogy is tudta volna?!)
A félelem elől szeretünk elmenekülni.
Hogyan is? Így:
Hibáztatjuk a gyerekünket és a házastársunkat. Akik a legközelebb vannak, abba rúgunk.
(5 évesen nem mertünk belerúgni apuba! De most ők itt vannak.)
(Aki jobban fél: az beosztottakat ver.
Aki még jobban: az idegeneket ver.
Aki sokkal jobban: az a hajléktalanokat veri.)
Ráadásul mindezek még szorongással, indokolatlan szégyenérzettel járnak együtt.
(Ha van valami értelme a húsvéti titoknak az ez: Isten megbocsát!
Azután kellene-e szégyenkezni? Nem. De mégis marad a szégyen…)
Hogyan próbáljuk még leplezni a félelmet?
– Nagyzási-hóbortos valamit találunk ki.
Teletöltjük fantáziával (belül= szégyen, de kívül= nagyképűség)
A férfiak pl. okoskodnak.
– Ha rosszabb: akaratosság.
Becsomagolva= „Neked! Érted!”. Ezt a házastárs egy idő múlva persze már nem hiszi el. A gyerek még sokáig.
A férfi: macsó lesz. (Ugyan mi köré kell 20 cm muszkli?!)
A nő: „Nekem a gyerekem a legfontosabb!” (Na, akkor biztos nem!)
A végtelenül sebzett ÉN köré egy pufi-lufit építünk.
A szülő
Mi történik, ha a mi szüleink hiánymotivált szülők?
Kétféle hiánymotiváltság
1.) Abszolút érvényű H) = folyamatosan H)ság
2.) Szituáció-függő H) = pl. a ker. család: a 6., 8. gyerekének már nem tudja megadni azt, amit az elsőknek még igen. A 4.-nek már nem jut annyi szeretet. Tehát pl. könnyen a gyermek születésével előállhat olyan helyzet, hogy anyu/apu elkezd H) lenni.
Sokszor amúgy is H) + a helyzet is (=1.+2.)
Eleve a párválasztás is H) elvekre épült (amit nem is tudunk).
Mi történik, ha a H) a H)-al szerelembe esik:
Az itt felsoroltakból SEMMI SEM tudatos!!!!
–> Először nem látjuk, de kiborulunk, stb, de a veleje nem jön elő.
–> Aztán egyszer csak kiderül (a szerelem elmúlik, de az igények és elvárások megmaradnak)
+ illúzió turbósító társadalmi nyomás
=> irreális elvárásaink lesznek.
==> Eljön a pillanat, amikor elkezdjük ütni-vágni a másikat („Szeress jobban! Miért nem vagy ilyen, olyan?!”) Rémületes kimondani is, hogy milyen hiányok vannak, mi az ami igazán fáj, sőt ezt még egyenlőre ki sem tudja gondolni.
=> Csalódás, kérdések, feszültség.
És akkor jön a baba.
A már kissé/nagyon csalódott, ilyen-olyan H) apunak/anyunak a gyerek éppen kapóra jön, hogy a baba majd megoldja, hogy a felnőtt majd átélhesse, hogy Ő PONT olyan, amilyet én akartam.
=> elindulnak a szülők, hogy egyre kevesebbet foglalkozzanak a valódi hiányokkal.
A gyerek kiszolgáltatott => vele foglalkoznak.
=> SZEREPCSERE: nem a szülő figyeli a gyerek szükségleteit és hiányait, hanem a gyereknek kell a szülőkét.
Akkor a szülők a gyerekkorukból hozott kielégítetlen hiányaikat rányomják a gyerekre.
(Pedig a gyerek így jön: „Vagyok, aki vagyok!”)
Nem arról van szó, hogy rosszul választottak, hanem a saját hiányaikkal nem néztek szembe!
= Nem szerethet úgy apu/anyu (30 évesen) mint egy csecsemőt.
Na, ezt nem dolgozta föl!!!!!!!!!!!
Tehát: Már gyerekkorban sem kapott elég szeretet => a gyerekre átnyomja.
=> Szép lassan leszállnak a házastársról, és ráugranak a gyerekre.
A gyerek
„Akkor lehetek-e az, aki vagyok???”
(„Gyere játszani! – Haggyámá, fáradt vagyok!”
Van joga elutasítani, de csak ha a megfelelő módon tudja mondani, akkor OK.)
De apu/anyu visszatükrözi a gyerekük számára saját elvárásait
=> abból látja a gyerek magát!!!!
(Azt látja: apu elzavar (”Jajj, ne bőgj má!”) akkor megtanulja: ne érezz, ne létezz, stb,)
A gyerek dönt arról, hogy legyen-e önmaga, vagy ez nem fogadható el.
=> Lassan, amit tükröznek neki, abból kialakít egy HAMIS ÉNT
= aki kellett hogy legyek, hogy a szüleim szeretetét megőrizzem.
=> Mire felnő, egy hamis énen keresztül látja az egész világot. Torz énből nézzük az életet.
(A Dalai Láma szerint 2 problémánk van: 1.) valóságnak látjuk ami nem az,
2.) nem tartjuk valóságnak, ami az)
Szinte mindenki a torz önszűrőn keresztül lát => a világot, önmagát, kapcsolatait stb. is.
=> nem tudjuk, mire legyen felelősségünk, mire ne, mi bűn, mi nem.
A dilemma a gyereknek:
Azért, hogy ne távolodjak el a szüleimtől (akiktől a létem függ), eltávolodom saját magamtól.
A hamis képpel azonosítom magam, és nem értem, hogy mitől nem vagyok boldog.
E helyzet része: megtanuljuk azt, hogy tudattalanul ráhangolódunk a saját szüleinkre.
Mert állandóan „résen kell lennem”. Rugalmasan lavíroz a gyerek.
Így működik: Evolúció = életben kell maradni!
Akaratossága csak a felszín. Igazából = „Had legyek, ami akarok!!!!!!!!”
Tehát a túlzottan elnyomorított gyerek akaratos lesz.
Amelyiknek meg már esélye sincs, az szelíd lesz!!!! = „nem engedheti meg magának”
(Váló anyuka: „A 11 éves lányom olyan felnőtt lett, olyan megértő! Naháááát!”)
Túlzott felelősségek hordozására nem alkalmas, de „túl kell hogy élje” => hirtelen „felnő”
Az akaratos gyerek életútja nyilvánvaló
Az alávetett gyerekből lesz alkoholista, társfüggő felnőtt, aki ráadásul majd olyan társat fog magának választani, amelyik majd ismerős szerepbe kényszeríti.
EZ a háttere, hogy 20-30 évesen azt kérdezzük magunktól:
Miért nem szeretem magam???
(És minél H) a szüleink, annál szarabb helyzetbe jutunk.)
A keleti bölcselet azt mondja:
Az embert az álma fátyla borítja.
Föl kéne ébredni, és kinézni alóla: mi a valóság?
Ha kezdjük fölismerni
Ami nem segít:
– Ha megpróbáljuk a saját életünk kézbe venni…
(20 éve kárhoztatom a feleségemet, semmi eredmény, => magammal kezdek valamit. Mi is van az én hiányaimmal? Hol a gyomrom? Hol van a szuperérzékenységem?)
de a szélére érve saját korlátaimnak: inkább messzebb rohanunk.
Miért rettegünk?
Mert amikor a hiányainkat megkaptuk, védtelenek voltunk!
=> ezek a félelmek annak a kiszolgáltatottságnak felelnek meg, amik gyerekkorból jönnek! Akár a halálfélelemig.
Amikor felnőttként valami érint a gyerekkori félelmekből, fájdalmakból, és dühöngést, depressziót vált ki = gyerekkorban olyan helyzetbe került, amit akkor nem tudott megoldani. (De hogy is tudta volna?!)
A félelem elől szeretünk elmenekülni.
Hogyan is? Így:
Hibáztatjuk a gyerekünket és a házastársunkat. Akik a legközelebb vannak, abba rúgunk.
(5 évesen nem mertünk belerúgni apuba! De most ők itt vannak.)
(Aki jobban fél: az beosztottakat ver.
Aki még jobban: az idegeneket ver.
Aki sokkal jobban: az a hajléktalanokat veri.)
Ráadásul mindezek még szorongással, indokolatlan szégyenérzettel járnak együtt.
(Ha van valami értelme a húsvéti titoknak az ez: Isten megbocsát!
Azután kellene-e szégyenkezni? Nem. De mégis marad a szégyen…)
Hogyan próbáljuk még leplezni a félelmet?
– Nagyzási-hóbortos valamit találunk ki.
Teletöltjük fantáziával (belül= szégyen, de kívül= nagyképűség)
A férfiak pl. okoskodnak.
– Ha rosszabb: akaratosság.
Becsomagolva= „Neked! Érted!”. Ezt a házastárs egy idő múlva persze már nem hiszi el. A gyerek még sokáig.
A férfi: macsó lesz. (Ugyan mi köré kell 20 cm muszkli?!)
A nő: „Nekem a gyerekem a legfontosabb!” (Na, akkor biztos nem!)
A végtelenül sebzett ÉN köré egy pufi-lufit építünk.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Ha a szülő H) –> a legkisebb ellenállás felé mozdul a családban =
A gyerekeit használja fel a hiányaihoz => ráhangolódik a szülőkre => készséget szerzünk a szülő(k) kielégítésére
=>
A szüleink a saját szükségleteik alapján neveltek fel minket, nem a mi szükségleteink szerint!
(Persze finoman, szinte észrevétlenül)
Ha a szülők nélkülözik: az intimitást, helyes önértékelést, megfelelő határokat = H)
A másikat a hiányai arányaiban eszköznek kell tekintenie a saját hiányai betöltésére.
Ha a hiányai kínzóak és égetőek, akkor annak KELL lenni, ami betölti az ő hiányait =>
a gyerek hamar megtanulja, hogy milyen a „jó” kislány.
Ha én kiszolgáltatott vagyok irányodban => téged is kiszolgáltatottá teszlek!
Ennek eszköze = KONTROLL!!!!!
+ önkontrollt is megpróbálunk = „Próbálom tartani magam…” (10 éve gyűri magába, hogy a férje egyszer sem mondja h szeretlek, munkahely, stb.)
De hazaérve elfogy az erő, végre lehet: a gyereket kontrollálni!!!
Erre aztán azt mondja: =„nevelés” (!!!)
Mi alapján tartjuk fenn a külső/belső kontrollt?
– indulataink, haragunk
– csalódottságaink
– igazságérzetünk
háborgásának a rovására!!!!
Ezeket gyűrjük be a gyomrunkba! A gátszakadás a nagy gyűrődésben a gyerek felé történik. Ott engedünk meg magunknak ezt, azt, amazt…!
Módszer:
– érzelmi zsarolás
– másokat becsmérelő szavak, kifejezések, persze kulturált módon
Ebből, ez elől a gyerek nem menekülhet (mert kiszolgáltatott) => HAMIS ÉN!
(Nem ez vagyok, de ezzé tesznek, ezzé válok, aztán lassan így látom már saját magam is.)
(Gyerekek gyerekkor nélkül c. könyv: 7-10 éveseinknek nyomjuk a problémáinkat.
Pl. keresztény apa ars poeticája: no carrier, de belül rágja a sárga irigység. Hazamegy és otthon mégiscsak én vagyok a főnök, aztán viszont ha a gyerek fütyül rá => az apa megsértődik „A családi hierarchiában már a kutya is megelőzött”. = ha a feleség naponta 2x1 órát sétáltat, akkor pont annyival többet foglalkozik a kutyával, mint vele + szex sincs…
Föladja a tekintély megszerzését is => „Nekem mindegy fiam, oda mész, ahova akarsz!”
= az apa kerül a gyerek-szerepbe, a gyerek pedig szülő-szerepbe!!!)
Amikor tehát az a gyerek felnő –> kiszolgáltatott áldozat lesz => hamis én.
Amit mi kreálunk az előtörténetek tükrében.
A társunkat a gyerekhiányainkon (ami a szülőktől jött!) át látjuk!!!!
A tünetek beszédesek: Valakit 1 hónap alatt 3x büntettek meg, mert nem vette észre a piros lámpát. = Nem látja a valóságot. A tünetek elbeszélik az elakadásainkat.
Mire törekszik egy ilyen felnőtt? Megpróbál függeni valakitől, vagy függő helyzetbe hozni magától valakit, mert az annál inkább olyan illúzió, mintha kontrollálna valakit.
Az illető a kezemben van, birtoklom => függnek tőlem => biztonságban vagyok, a szükségleteim kielégítést fognak nyerni.
Katolikus verzió: „Én tudom mi Isten szándéka! Az, hogy változz meg!” (Persze úgy, ahogy nekem jó!!!! „Én úúúgy szeretnék segíteni a társamnak!”
Ilyenkor egekig ér az erkölcsi érzékünk, pedig csak vergődnek a kielégítetlen hiányaikban. => Valakit kontroll alá kell végre helyezni (alám!!!) Aztán ha már a társunkat végképp nem tudjuk kontroll alá helyezni, akkor jön a gyerek, azon leverek mindent. Pl. kitalálom, mi legyen a foglalkozása: „Az ÉÉÉN orvos fiam” stb.)
Ami nem segít:
(Csak hogy ne legyenek illúzióink, mert azzal szeretünk kibújni a felelősségünk alól)
– Ha megmaradunk az illúzióinkban.
Nagyképűsködünk, nagyzolunk, akaratoskodunk
(Ha az apja miatt szeretethiánya van, lehet miniszterelnök is, az nem segít)
– Az intellektuális belátás
(Ipari mennyiségben intellektualizálunk: pszichológus. Hétfőnként meghallgatjuk = buta betegből okos beteg.)
A sebeink mélyebben vannak, mint a fejünk. (Bár jó kezdő lépés.)
Minél mélyebb a seb, kibeszélheted 100x is, de nem segít.
– Ha egy belső problémát kint próbálok megoldani.
(Szüleim túlfegyelmeztek => politikai karrierbe kezdek és elköteleződöm valami szélsőségnek = társadalmi aktivitás. De ettől nem gyógyul meg! Értékeket hozhatunk létre, de nem gyógyszer.
– Ítélkezés – önmagunk vagy mások fölött
Keresztül-kasul mindenféle kultúr-módon próbálunk gyógyulni. De ezeken az utakon nem lehet.
– Depresszió
Ami ugyan nem segít, de kincs: mert ha átmegy rajta, (és nem kijön belőle) akkor gyógyulhat.
– Régi sémák ismétlése
(Ha a szülő alkoholista, a gyerek is alkoholistát választ magának)
Ösztönös megoldási kísérlet (A feleség addig szekálja a férjét, amíg az begurul, akkor a végre kimondhatja, hogy Te nem szeretsz engem! = Egy gyerekkori sebzettséghez kapcsolódó élményt megismételnek.
– Ha tovább adjuk a sérelmeinket
A bosszú nem gyógyít! (Klasszikus: munkahelyi sérelem levezetése a gyereken)
Max.: egy éppen aktuális indulat kimegy belőlem.
A gyerekeit használja fel a hiányaihoz => ráhangolódik a szülőkre => készséget szerzünk a szülő(k) kielégítésére
=>
A szüleink a saját szükségleteik alapján neveltek fel minket, nem a mi szükségleteink szerint!
(Persze finoman, szinte észrevétlenül)
Ha a szülők nélkülözik: az intimitást, helyes önértékelést, megfelelő határokat = H)
A másikat a hiányai arányaiban eszköznek kell tekintenie a saját hiányai betöltésére.
Ha a hiányai kínzóak és égetőek, akkor annak KELL lenni, ami betölti az ő hiányait =>
a gyerek hamar megtanulja, hogy milyen a „jó” kislány.
Ha én kiszolgáltatott vagyok irányodban => téged is kiszolgáltatottá teszlek!
Ennek eszköze = KONTROLL!!!!!
+ önkontrollt is megpróbálunk = „Próbálom tartani magam…” (10 éve gyűri magába, hogy a férje egyszer sem mondja h szeretlek, munkahely, stb.)
De hazaérve elfogy az erő, végre lehet: a gyereket kontrollálni!!!
Erre aztán azt mondja: =„nevelés” (!!!)
Mi alapján tartjuk fenn a külső/belső kontrollt?
– indulataink, haragunk
– csalódottságaink
– igazságérzetünk
háborgásának a rovására!!!!
Ezeket gyűrjük be a gyomrunkba! A gátszakadás a nagy gyűrődésben a gyerek felé történik. Ott engedünk meg magunknak ezt, azt, amazt…!
Módszer:
– érzelmi zsarolás
– másokat becsmérelő szavak, kifejezések, persze kulturált módon
Ebből, ez elől a gyerek nem menekülhet (mert kiszolgáltatott) => HAMIS ÉN!
(Nem ez vagyok, de ezzé tesznek, ezzé válok, aztán lassan így látom már saját magam is.)
(Gyerekek gyerekkor nélkül c. könyv: 7-10 éveseinknek nyomjuk a problémáinkat.
Pl. keresztény apa ars poeticája: no carrier, de belül rágja a sárga irigység. Hazamegy és otthon mégiscsak én vagyok a főnök, aztán viszont ha a gyerek fütyül rá => az apa megsértődik „A családi hierarchiában már a kutya is megelőzött”. = ha a feleség naponta 2x1 órát sétáltat, akkor pont annyival többet foglalkozik a kutyával, mint vele + szex sincs…
Föladja a tekintély megszerzését is => „Nekem mindegy fiam, oda mész, ahova akarsz!”
= az apa kerül a gyerek-szerepbe, a gyerek pedig szülő-szerepbe!!!)
Amikor tehát az a gyerek felnő –> kiszolgáltatott áldozat lesz => hamis én.
Amit mi kreálunk az előtörténetek tükrében.
A társunkat a gyerekhiányainkon (ami a szülőktől jött!) át látjuk!!!!
A tünetek beszédesek: Valakit 1 hónap alatt 3x büntettek meg, mert nem vette észre a piros lámpát. = Nem látja a valóságot. A tünetek elbeszélik az elakadásainkat.
Mire törekszik egy ilyen felnőtt? Megpróbál függeni valakitől, vagy függő helyzetbe hozni magától valakit, mert az annál inkább olyan illúzió, mintha kontrollálna valakit.
Az illető a kezemben van, birtoklom => függnek tőlem => biztonságban vagyok, a szükségleteim kielégítést fognak nyerni.
Katolikus verzió: „Én tudom mi Isten szándéka! Az, hogy változz meg!” (Persze úgy, ahogy nekem jó!!!! „Én úúúgy szeretnék segíteni a társamnak!”
Ilyenkor egekig ér az erkölcsi érzékünk, pedig csak vergődnek a kielégítetlen hiányaikban. => Valakit kontroll alá kell végre helyezni (alám!!!) Aztán ha már a társunkat végképp nem tudjuk kontroll alá helyezni, akkor jön a gyerek, azon leverek mindent. Pl. kitalálom, mi legyen a foglalkozása: „Az ÉÉÉN orvos fiam” stb.)
Ami nem segít:
(Csak hogy ne legyenek illúzióink, mert azzal szeretünk kibújni a felelősségünk alól)
– Ha megmaradunk az illúzióinkban.
Nagyképűsködünk, nagyzolunk, akaratoskodunk
(Ha az apja miatt szeretethiánya van, lehet miniszterelnök is, az nem segít)
– Az intellektuális belátás
(Ipari mennyiségben intellektualizálunk: pszichológus. Hétfőnként meghallgatjuk = buta betegből okos beteg.)
A sebeink mélyebben vannak, mint a fejünk. (Bár jó kezdő lépés.)
Minél mélyebb a seb, kibeszélheted 100x is, de nem segít.
– Ha egy belső problémát kint próbálok megoldani.
(Szüleim túlfegyelmeztek => politikai karrierbe kezdek és elköteleződöm valami szélsőségnek = társadalmi aktivitás. De ettől nem gyógyul meg! Értékeket hozhatunk létre, de nem gyógyszer.
– Ítélkezés – önmagunk vagy mások fölött
Keresztül-kasul mindenféle kultúr-módon próbálunk gyógyulni. De ezeken az utakon nem lehet.
– Depresszió
Ami ugyan nem segít, de kincs: mert ha átmegy rajta, (és nem kijön belőle) akkor gyógyulhat.
– Régi sémák ismétlése
(Ha a szülő alkoholista, a gyerek is alkoholistát választ magának)
Ösztönös megoldási kísérlet (A feleség addig szekálja a férjét, amíg az begurul, akkor a végre kimondhatja, hogy Te nem szeretsz engem! = Egy gyerekkori sebzettséghez kapcsolódó élményt megismételnek.
– Ha tovább adjuk a sérelmeinket
A bosszú nem gyógyít! (Klasszikus: munkahelyi sérelem levezetése a gyereken)
Max.: egy éppen aktuális indulat kimegy belőlem.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
A TÜNETEK
Milyen tünetei vannak annak, akit gyerekkorában H) szülők neveltek?
Mert nem látjuk a valóságot! De ha tüneteket megvannak, akkor „Aha.”
Fantomfájások:
Pl. A Hév fékez, valaki nekem esik => „Na, pont én vagyok ilyen szerencsétlen!” Pedig ami történt, az csak az, hogy fékezett a vezető.
Hogy ne gondoljuk magunkat hülyének, megváltoztathatatlannak!
1.) Az életemben vannak utólag is szégyenletes események
„Senkinek nem mondanám el.” (Bepisilés, stb)
Egy olyan csúcsélmény kéne, amikor megértjük, elfogadjuk, feloldjuk. Egyedül is lehet magunkkal együtt érezni!
2,) Azok az életesemények, amikre azt mondja: „Ez nem volt normális, amit csináltam!”
+ Előszeretettel mondja másoknak, hogy mik nem voltak azok
= még mindig a szülei szemével látja magukat!
(„Egy normális ember tudja, hogy a fogkrémet fel kell tekerni!” „Hogy juthatott ez egyáltalán eszedbe?!?!?”
3,) Azok az életesemények, amiket legszívesebben kitörölnénk az életünkből
= valami nincs elrendezve!
(„Semmi értelme nem volt.” – mondja a katonaságra.)
4,) Azok az események, amikre nem akarunk visszaemlékezni. Tabu.
Minden családban van. Kimondása óriási élmény.
(Szexről beszélni. Egy 56-os elítélt kivetülése a gyerekekre.)
5,) Félünk, hogy valami kiderül rólunk. Mert ha kiderülne, akkor megsemmisülnénk.
Kár esik az imidzsen.
(Nem arról szól, hogy a másik mit szól rólam, hanem belül.)
6,) Ha más megtudná, megalázó lenne
„Sose derülhet ki!” „Lebukás.”
(Felnőtt képzés vizsgáján: „Nem tudtam tanulni” Szégyellheti, de normális, elfogadható)
7,) Ha a saját családunkban túlzottan másként akarjuk csinálni, mint a szülei
= görcsösség = tünet! „Csak úgy ne!”
(Amikor az elhanyagolt gyerek szülővé válik, és folytatja ami gyerekkorában volt = továbbra sincs tekintettel saját magára. => Átnyomja a gyerekre
8,) Ha megjelenik: „Nem bocsátom meg magamnak, azt hogy…!”
Ha lenyomjuk => = teher!!!
Sosem elég, ha a Jóisten megbocsát!!! Ha te megtartod a bűnödet, semmit sem ér! Helyetted nem tud neked megbocsátani!!!
9,) Ha vannak olyanok: „Erre nincs mentségem!” vagy: „Amit más csinált velem, arra nincs mentség!”
(Viszont megbocsátás VAN!!!! Ha azt mondom, hogy nincs mentségem, akkor annak az a következménye, hogy ÉN hordozom!
10,) Amikor valaki úgy gondol vissza a gyerekkorára: „Arról nincsenek emlékeim”
= komoly tünet!
Olyan nincs, hogy nem emlékszel, csak felhordtál rá 3 réteg földet!
(Pl.: Mindig álmodunk, 3x 4x is minden nap!)
A történet ott él bennünk, ahol elástuk! Izzó parázsként!
11,) Amikor racionálisan visszaemlékszik, el is mondja, de az emlékezéseit nem kísérik érzések.
(„Sokat tanultam azokból a verésekből.” – mondja fapofával.
12,) A párja: negatív érzések indokolt események nélkül
Tünetek: tv-ben limonádé: csók => sírógörcs. Tv-ben oroszlán megeszi az antilopot => idegesség. Index nélkül elévágnak => Rohadtanyázás.
A pánikbetegségek tipikusan! = átvitte a félelmeket!
13,) Idealizált gyerekkor
(„Ó, azok a bukták” /a szomszéd nénitől./ „Ó azok a nyugodt esték!” /apa részeg, de alszik/
Feldolgozás helyett – aztán meg asztmás tünetekkel
14,) Túlzott felelősségvállalás a szüleinkért vagy másokért
Keresztényeknél sokszor!
Legnagyobb csapdája = „Szüksége van segítségre! –> Valakire –> Rám! –> Csak rám! –> Mindenképpen segítenem kell!”
Van ám olyan, hogy látom, hogy szüksége van segítségre, de nem fogok/tudok segíteni! Lehet valaki más majd!
15,) Amikor megszakítjuk a szüleinkkel a kapcsolatot (esetleg a tesókkal)
Egy ker. ember életútjának is legitim szakasza lehet, hogy nem találkozik egy ideig a szüleivel. (Pl. annyi sérelem érte, hogy most nem tetézi. Ez OK.)
De ha úgy szakítja meg a kapcsolatot, hogy nem is dolgozik a kapcsolaton, az rossz.
Tünet = ha úgy teszek, mintha nem is lenne az apám.
16,) Folyamatos, visszatérő gyenge önérzet
= az önbecsülés hiánya
17,) Indokolatlanul negatív viszony a hatalomhoz
A szüleink bizonyos szempontból hatalmi erők
Főnök, tanár, paphoz
18,) Helyzetnek, kapcsolatnak nem megfelelő érzések, reakciók
19,) Nem értjük, Isten miért csinálta/hagyta, hogy ez megtörténjen
Önmagában a kérdésfeltevés a tünet = elakadtunk OTT
20,) Azt gondolom, hogy Isten igazságtalan/ul büntet, nem szeret, elhagyott
21,) Amikor félek, hogy Isten bosszút áll valamiért, mert nem vagyok elég jó
„Ha nem engem – mert lehetetlen hogy én tökéletes legyek, hát majd valamelyik családtagot. Az illető azért halt meg/betegedett meg, mert ÉN rossz vagyok!”
Ez a képzet onnan fakad, hogy a gyerek számára a szülő = Isten. Ha elrendezetlen, akkor ez a kép tovább él.
22,) Függő helyzet a kapcsolataimban
Függő helyzet <–> intimitás!!!!!!!
Függő helyzetben nincs szabadság, önátadás
(A 60 éves férfi úgy beszél az anyukájáról, mintha 16 lenne. – Anyukámnak mindig a gyereke leszek, de nem VAGYOK gyerek!)
Belevetítünk sok mindent abban, akitől függünk.
Istennek max. homokvára épül „gyerek” hívőkből!
23,) Amikor a kapcsolatokat nem tudjuk lezárni, befejezni
(„Nem akarom őt megbántani!”
Az ilyenek telefonkönyve óriási.
Az 1. szerelem sokszor furcsán ér véget/nem is => nem lett lezárva
Megoldás: lezárni. Vagy elsiratni, ami NEM történt meg.
24,) Nem együtt érző magával
25,) „A jelenben kell élni! A múlttal nem kell foglalkozni!” Kvázi = „A múltat nem lehet megváltoztatni”
Aha. De a viszonyunkat hozzá IGEN!
26,) Nem képes az egyedüllétben örömöt találni
27,) Vágyik másokra, (barát, kisközi), de nem képes beteljesíteni
(Aki nap, mint nap ilyen: a serdülő!)
28,) „Megérdemlem, hogy idáig jutottam!”
A szülő, pedagógus szava tovább él bennünk, és magunknak mondjuk)
A modern pszichológia behozta a pszichoszomatikus betegségeket.
Ami azt jelenti, hogy saját magunk felelőssége hogy ez kialakult!
Igen ám, de döntés ott van, ahol szabadság van/volt! Ezt kihagyják!!!!
=> Amikor náthás, akkor is : „Miért betegítem meg magam?!”
29,) Amikor valaki nem vállal felelősséget (kimenekül alóla), vagy nagyon sokat vállal
Pl. a szenvedélybetegek gyerekei ált. (Nem tudják a szükségleteket a szülők sem => a gyerekeik sem.)
A szülő úgy hozza függőbe a gyerekét, hogy nem engedi felnőni => a hiányait vele tölteti be => a gyerek függ, de a saját életében felelőtlen, mert gyerek maradt
30,) Kedvünk lenne néha perverznek lenni
Ha valaki a személyiségfejlődésében nem kapja meg a megfelelő intimitást, azt hiszi a perverzión keresztül meg fogja kapni
31,) Heves, dühödt, fanatikus ügybuzgalom
Pl. papok – misszió
32,) Erkölcsileg kifogásolható helyzetek fenntartása (a nagy nyereség miatt)
(Szerelmi háromszög: valamilyen hiányát akarja így megkapni. „Neki még így is megéri”)
A szomjazó vizet lop, az OK!
33,) Perfekcionizmus és maximalizmus
Indokolatlan félelem kritikától, véleménytől
34,) Állandó tevékenység és aktivitás
Pl. munkamánia, tanulásmánia, takarítás, tv, szerencsejáték, pénzszerzés/költés, telefon, veszélykeresés, vallási túlbuzgóság,
De ide még: veszekedés, vádaskodás, panaszkodás, hibáztatás, sértődés!
(szex helyett is jó)
Inkább meg sem áll, nehogy gondolkodni kelljen. „Ha jól elfáradva élek, nem jut idő gondolkodni.”
Kapcsolatokba menekülés (= mindig vigasztalódni valahol, sosem átszenvedni)
Joung: Ha egy férfi, amikor komoly problémája van nem menekül egy női karba, az felér 100 év terápiával!
36,) Tárgyak vonzásában létezni
Vásárlások, gyűjtő/birtokló szenvedély, cuccok
Anyagokhoz, szerekhez való ragaszkodás, kávé, tea…
37,) Menekülés az intimitás elől, őszinteségtől, a másik megnyílásától. Tabu.
(Ha van intimitás, nincs szükség a tabukra!)
Az antiszociális magatartás, a bűnözés is ilyen.
Az önzés, nárcisztikus életvitel. (Tünet a férfiaknál: okoskodás)
Az is, ha valakinek van kapcsolata, de képtelen lemondani a fantáziálásról.
38,) Külvilágtól való függés
Pl. divat.
Az individuális ember becsapja önmagát: leszakítjuk magunk a belsőséges kapcsolatokról = „Autonóm vagyok!” de közben pont ellenkezőleg: totálisan függ a világtól!!!
39,) Folyamatos lefojtottságban élni
= „Félek, hogy valami a mélyről feltör. Várni!”
Ez nem a spontaneitás
40,) Menekülés az önzésbe
Az individuálist összetévesztik az autonómiával
41,) Mély vonzalom a szorult helyzetben lévők felé
Gyógypedagógus, pap, apáca, segítő foglalkozásúak
42,) Bűntudat, ha törődöm magammal
„Csak a legolcsóbbat lehet megvennem!”
43,) Alapérzés a szorongás és a tehetetlenség
Egyenként lehet belőlük gyógyulgatni
Milyen tünetei vannak annak, akit gyerekkorában H) szülők neveltek?
Mert nem látjuk a valóságot! De ha tüneteket megvannak, akkor „Aha.”
Fantomfájások:
Pl. A Hév fékez, valaki nekem esik => „Na, pont én vagyok ilyen szerencsétlen!” Pedig ami történt, az csak az, hogy fékezett a vezető.
Hogy ne gondoljuk magunkat hülyének, megváltoztathatatlannak!
1.) Az életemben vannak utólag is szégyenletes események
„Senkinek nem mondanám el.” (Bepisilés, stb)
Egy olyan csúcsélmény kéne, amikor megértjük, elfogadjuk, feloldjuk. Egyedül is lehet magunkkal együtt érezni!
2,) Azok az életesemények, amikre azt mondja: „Ez nem volt normális, amit csináltam!”
+ Előszeretettel mondja másoknak, hogy mik nem voltak azok
= még mindig a szülei szemével látja magukat!
(„Egy normális ember tudja, hogy a fogkrémet fel kell tekerni!” „Hogy juthatott ez egyáltalán eszedbe?!?!?”
3,) Azok az életesemények, amiket legszívesebben kitörölnénk az életünkből
= valami nincs elrendezve!
(„Semmi értelme nem volt.” – mondja a katonaságra.)
4,) Azok az események, amikre nem akarunk visszaemlékezni. Tabu.
Minden családban van. Kimondása óriási élmény.
(Szexről beszélni. Egy 56-os elítélt kivetülése a gyerekekre.)
5,) Félünk, hogy valami kiderül rólunk. Mert ha kiderülne, akkor megsemmisülnénk.
Kár esik az imidzsen.
(Nem arról szól, hogy a másik mit szól rólam, hanem belül.)
6,) Ha más megtudná, megalázó lenne
„Sose derülhet ki!” „Lebukás.”
(Felnőtt képzés vizsgáján: „Nem tudtam tanulni” Szégyellheti, de normális, elfogadható)
7,) Ha a saját családunkban túlzottan másként akarjuk csinálni, mint a szülei
= görcsösség = tünet! „Csak úgy ne!”
(Amikor az elhanyagolt gyerek szülővé válik, és folytatja ami gyerekkorában volt = továbbra sincs tekintettel saját magára. => Átnyomja a gyerekre
8,) Ha megjelenik: „Nem bocsátom meg magamnak, azt hogy…!”
Ha lenyomjuk => = teher!!!
Sosem elég, ha a Jóisten megbocsát!!! Ha te megtartod a bűnödet, semmit sem ér! Helyetted nem tud neked megbocsátani!!!
9,) Ha vannak olyanok: „Erre nincs mentségem!” vagy: „Amit más csinált velem, arra nincs mentség!”
(Viszont megbocsátás VAN!!!! Ha azt mondom, hogy nincs mentségem, akkor annak az a következménye, hogy ÉN hordozom!
10,) Amikor valaki úgy gondol vissza a gyerekkorára: „Arról nincsenek emlékeim”
= komoly tünet!
Olyan nincs, hogy nem emlékszel, csak felhordtál rá 3 réteg földet!
(Pl.: Mindig álmodunk, 3x 4x is minden nap!)
A történet ott él bennünk, ahol elástuk! Izzó parázsként!
11,) Amikor racionálisan visszaemlékszik, el is mondja, de az emlékezéseit nem kísérik érzések.
(„Sokat tanultam azokból a verésekből.” – mondja fapofával.
12,) A párja: negatív érzések indokolt események nélkül
Tünetek: tv-ben limonádé: csók => sírógörcs. Tv-ben oroszlán megeszi az antilopot => idegesség. Index nélkül elévágnak => Rohadtanyázás.
A pánikbetegségek tipikusan! = átvitte a félelmeket!
13,) Idealizált gyerekkor
(„Ó, azok a bukták” /a szomszéd nénitől./ „Ó azok a nyugodt esték!” /apa részeg, de alszik/
Feldolgozás helyett – aztán meg asztmás tünetekkel
14,) Túlzott felelősségvállalás a szüleinkért vagy másokért
Keresztényeknél sokszor!
Legnagyobb csapdája = „Szüksége van segítségre! –> Valakire –> Rám! –> Csak rám! –> Mindenképpen segítenem kell!”
Van ám olyan, hogy látom, hogy szüksége van segítségre, de nem fogok/tudok segíteni! Lehet valaki más majd!
15,) Amikor megszakítjuk a szüleinkkel a kapcsolatot (esetleg a tesókkal)
Egy ker. ember életútjának is legitim szakasza lehet, hogy nem találkozik egy ideig a szüleivel. (Pl. annyi sérelem érte, hogy most nem tetézi. Ez OK.)
De ha úgy szakítja meg a kapcsolatot, hogy nem is dolgozik a kapcsolaton, az rossz.
Tünet = ha úgy teszek, mintha nem is lenne az apám.
16,) Folyamatos, visszatérő gyenge önérzet
= az önbecsülés hiánya
17,) Indokolatlanul negatív viszony a hatalomhoz
A szüleink bizonyos szempontból hatalmi erők
Főnök, tanár, paphoz
18,) Helyzetnek, kapcsolatnak nem megfelelő érzések, reakciók
19,) Nem értjük, Isten miért csinálta/hagyta, hogy ez megtörténjen
Önmagában a kérdésfeltevés a tünet = elakadtunk OTT
20,) Azt gondolom, hogy Isten igazságtalan/ul büntet, nem szeret, elhagyott
21,) Amikor félek, hogy Isten bosszút áll valamiért, mert nem vagyok elég jó
„Ha nem engem – mert lehetetlen hogy én tökéletes legyek, hát majd valamelyik családtagot. Az illető azért halt meg/betegedett meg, mert ÉN rossz vagyok!”
Ez a képzet onnan fakad, hogy a gyerek számára a szülő = Isten. Ha elrendezetlen, akkor ez a kép tovább él.
22,) Függő helyzet a kapcsolataimban
Függő helyzet <–> intimitás!!!!!!!
Függő helyzetben nincs szabadság, önátadás
(A 60 éves férfi úgy beszél az anyukájáról, mintha 16 lenne. – Anyukámnak mindig a gyereke leszek, de nem VAGYOK gyerek!)
Belevetítünk sok mindent abban, akitől függünk.
Istennek max. homokvára épül „gyerek” hívőkből!
23,) Amikor a kapcsolatokat nem tudjuk lezárni, befejezni
(„Nem akarom őt megbántani!”
Az ilyenek telefonkönyve óriási.
Az 1. szerelem sokszor furcsán ér véget/nem is => nem lett lezárva
Megoldás: lezárni. Vagy elsiratni, ami NEM történt meg.
24,) Nem együtt érző magával
25,) „A jelenben kell élni! A múlttal nem kell foglalkozni!” Kvázi = „A múltat nem lehet megváltoztatni”
Aha. De a viszonyunkat hozzá IGEN!
26,) Nem képes az egyedüllétben örömöt találni
27,) Vágyik másokra, (barát, kisközi), de nem képes beteljesíteni
(Aki nap, mint nap ilyen: a serdülő!)
28,) „Megérdemlem, hogy idáig jutottam!”
A szülő, pedagógus szava tovább él bennünk, és magunknak mondjuk)
A modern pszichológia behozta a pszichoszomatikus betegségeket.
Ami azt jelenti, hogy saját magunk felelőssége hogy ez kialakult!
Igen ám, de döntés ott van, ahol szabadság van/volt! Ezt kihagyják!!!!
=> Amikor náthás, akkor is : „Miért betegítem meg magam?!”
29,) Amikor valaki nem vállal felelősséget (kimenekül alóla), vagy nagyon sokat vállal
Pl. a szenvedélybetegek gyerekei ált. (Nem tudják a szükségleteket a szülők sem => a gyerekeik sem.)
A szülő úgy hozza függőbe a gyerekét, hogy nem engedi felnőni => a hiányait vele tölteti be => a gyerek függ, de a saját életében felelőtlen, mert gyerek maradt
30,) Kedvünk lenne néha perverznek lenni
Ha valaki a személyiségfejlődésében nem kapja meg a megfelelő intimitást, azt hiszi a perverzión keresztül meg fogja kapni
31,) Heves, dühödt, fanatikus ügybuzgalom
Pl. papok – misszió
32,) Erkölcsileg kifogásolható helyzetek fenntartása (a nagy nyereség miatt)
(Szerelmi háromszög: valamilyen hiányát akarja így megkapni. „Neki még így is megéri”)
A szomjazó vizet lop, az OK!
33,) Perfekcionizmus és maximalizmus
Indokolatlan félelem kritikától, véleménytől
34,) Állandó tevékenység és aktivitás
Pl. munkamánia, tanulásmánia, takarítás, tv, szerencsejáték, pénzszerzés/költés, telefon, veszélykeresés, vallási túlbuzgóság,
De ide még: veszekedés, vádaskodás, panaszkodás, hibáztatás, sértődés!
(szex helyett is jó)
Inkább meg sem áll, nehogy gondolkodni kelljen. „Ha jól elfáradva élek, nem jut idő gondolkodni.”
Kapcsolatokba menekülés (= mindig vigasztalódni valahol, sosem átszenvedni)
Joung: Ha egy férfi, amikor komoly problémája van nem menekül egy női karba, az felér 100 év terápiával!
36,) Tárgyak vonzásában létezni
Vásárlások, gyűjtő/birtokló szenvedély, cuccok
Anyagokhoz, szerekhez való ragaszkodás, kávé, tea…
37,) Menekülés az intimitás elől, őszinteségtől, a másik megnyílásától. Tabu.
(Ha van intimitás, nincs szükség a tabukra!)
Az antiszociális magatartás, a bűnözés is ilyen.
Az önzés, nárcisztikus életvitel. (Tünet a férfiaknál: okoskodás)
Az is, ha valakinek van kapcsolata, de képtelen lemondani a fantáziálásról.
38,) Külvilágtól való függés
Pl. divat.
Az individuális ember becsapja önmagát: leszakítjuk magunk a belsőséges kapcsolatokról = „Autonóm vagyok!” de közben pont ellenkezőleg: totálisan függ a világtól!!!
39,) Folyamatos lefojtottságban élni
= „Félek, hogy valami a mélyről feltör. Várni!”
Ez nem a spontaneitás
40,) Menekülés az önzésbe
Az individuálist összetévesztik az autonómiával
41,) Mély vonzalom a szorult helyzetben lévők felé
Gyógypedagógus, pap, apáca, segítő foglalkozásúak
42,) Bűntudat, ha törődöm magammal
„Csak a legolcsóbbat lehet megvennem!”
43,) Alapérzés a szorongás és a tehetetlenség
Egyenként lehet belőlük gyógyulgatni
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
2006. 10. 09.
Téma:
A bensőséges, meghitt Isten kapcsolat eléréséhez szükséges a vonzalom.
Vonzalom def.: önkéntes kapcsolatra vonatkozó vágy, ami azért marad fönn, mert a bennelévők élvezik egymás társaságát.
1., Vonzódunk azokhoz, akiket ismerősnek , megismerhetőnek , megérthetőnek, kiismerhetőnek tartunk.
- ezt elérhetjük leegyszerűsítéssel pl.: Istent és a vele való kapcsolatot addig egyszerűsítjük, amíg biztonságos lesz a számunkra. (egyszerű, érthető mondatokkal. Isten ilyen vagy olyan…® bálványkitalálás, szekták alapja) Segíthet, hogy abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy ismerjük a másikat vagy Istent. Előítélet, hiedelem, projekció… ezzel terheljük meg a kapcsolatot ha azt hisszük, hogy ismerjük a másikat.
- vagy erősítjük magunkat, hogy bírjuk
2., Vonzódunk azokhoz, akiket kontrollálni tudunk (vagy azt gondoljuk, hogy tudjuk) ® biztonságot ad.
Egy kapcsolat akkor tud elmélyülni, ha néha fejest ugrunk a bizonytalanba, ha nem tudjuk mi lesz, kiszolgáltatjuk magunkat. Többszöri ugyanarról a dologról való veszekedés egy kapcsolatban azt jelenti, hogy félelem miatt nem merünk elmélyülni az igazi okot keresve (lehet, hogy meg sem fogalmazódik az igazi ok. Ha ez így marad sosem fog a kapcsolat elmélyülni)
3., Vonzódunk azokhoz, akik mellett biztonságban érezzük magunkat. (Nincs így, senki mellett nem vagyunk tökéletes biztonságban!) Az a jó ha néha el tudjuk veszteni a biztonságérzetünket, de még akkor is biztonságban tudjuk érezni magunkat.
4., Vonzódunk azokhoz, akikben bízunk, vagy akiket bizalmat érdemlőnek tartunk. (Isten az akiben lehet bízni, de nem könnyű oda eljutni!)
5., Vonzódunk azokhoz akik mellett „jónak” érezzük magunkat.
Ha nekem egy bosszúálló, kötekedő, perfekcionista istenképem van, akkor persze, hogy ez nem megy. …
Magunkkal szemben vagyunk ilyen végtelenül nem együtt érzőek. Lyukad is a gyomrunk…
6., Vonzódunk azokhoz, akiket gyakran látunk. Ezért szeretjük az Istent saját képünkre és hasonlatosságunkra formálni.
7., Vonzódunk azokhoz, akikkel gyakran találkozunk – fizikai közelség. (Főleg ha van szabad tér közben, nem a társbérlő inkább csak az egyel arrébb lévő szomszéd!) J
Ha legalább egyszer nem megyünk hetente misére, teoretikus módon is megszűnhet a hit, Isten létezése megkérdőjeleződik. (mert nincs fizikai kapcsolat)
8., Vonzódunk a vonzó külsejű emberekhez.
(Isten – TITOK! Ne ábrázoljuk! A lelket se! Jézust lehet neki volt emberi arca.) Megfigyelhető, hogy a vonzó külsejű embereknek a társadalmi kapcsolatai is jobbak. (ezért is keressük inkább a vonzó emberek társaságát, előnyhöz juttat…)
Téma:
A bensőséges, meghitt Isten kapcsolat eléréséhez szükséges a vonzalom.
Vonzalom def.: önkéntes kapcsolatra vonatkozó vágy, ami azért marad fönn, mert a bennelévők élvezik egymás társaságát.
1., Vonzódunk azokhoz, akiket ismerősnek , megismerhetőnek , megérthetőnek, kiismerhetőnek tartunk.
- ezt elérhetjük leegyszerűsítéssel pl.: Istent és a vele való kapcsolatot addig egyszerűsítjük, amíg biztonságos lesz a számunkra. (egyszerű, érthető mondatokkal. Isten ilyen vagy olyan…® bálványkitalálás, szekták alapja) Segíthet, hogy abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy ismerjük a másikat vagy Istent. Előítélet, hiedelem, projekció… ezzel terheljük meg a kapcsolatot ha azt hisszük, hogy ismerjük a másikat.
- vagy erősítjük magunkat, hogy bírjuk
2., Vonzódunk azokhoz, akiket kontrollálni tudunk (vagy azt gondoljuk, hogy tudjuk) ® biztonságot ad.
Egy kapcsolat akkor tud elmélyülni, ha néha fejest ugrunk a bizonytalanba, ha nem tudjuk mi lesz, kiszolgáltatjuk magunkat. Többszöri ugyanarról a dologról való veszekedés egy kapcsolatban azt jelenti, hogy félelem miatt nem merünk elmélyülni az igazi okot keresve (lehet, hogy meg sem fogalmazódik az igazi ok. Ha ez így marad sosem fog a kapcsolat elmélyülni)
3., Vonzódunk azokhoz, akik mellett biztonságban érezzük magunkat. (Nincs így, senki mellett nem vagyunk tökéletes biztonságban!) Az a jó ha néha el tudjuk veszteni a biztonságérzetünket, de még akkor is biztonságban tudjuk érezni magunkat.
4., Vonzódunk azokhoz, akikben bízunk, vagy akiket bizalmat érdemlőnek tartunk. (Isten az akiben lehet bízni, de nem könnyű oda eljutni!)
5., Vonzódunk azokhoz akik mellett „jónak” érezzük magunkat.
Ha nekem egy bosszúálló, kötekedő, perfekcionista istenképem van, akkor persze, hogy ez nem megy. …
Magunkkal szemben vagyunk ilyen végtelenül nem együtt érzőek. Lyukad is a gyomrunk…
6., Vonzódunk azokhoz, akiket gyakran látunk. Ezért szeretjük az Istent saját képünkre és hasonlatosságunkra formálni.
7., Vonzódunk azokhoz, akikkel gyakran találkozunk – fizikai közelség. (Főleg ha van szabad tér közben, nem a társbérlő inkább csak az egyel arrébb lévő szomszéd!) J
Ha legalább egyszer nem megyünk hetente misére, teoretikus módon is megszűnhet a hit, Isten létezése megkérdőjeleződik. (mert nincs fizikai kapcsolat)
8., Vonzódunk a vonzó külsejű emberekhez.
(Isten – TITOK! Ne ábrázoljuk! A lelket se! Jézust lehet neki volt emberi arca.) Megfigyelhető, hogy a vonzó külsejű embereknek a társadalmi kapcsolatai is jobbak. (ezért is keressük inkább a vonzó emberek társaságát, előnyhöz juttat…)
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Téma: Szoros kapcsolat – Meghitt kapcsolat
A függő kapcsolat akadályozza az intimitás kialakulását.
Mit tehetünk a meghitt emberi kapcsolat kialakulásáért?
1. Ismerjük magunkat és a másikat, és a másik is ismeri magát és engem.
Az intimitás legtöbbször már gyerekkorban sérül.
2. Az intimitás feltétele a nyílt kommunikáció!
(Virginia Satir: A család együttélésének művészete)
3. Feltétele, hogy meghitt kapcsolatban vagyok magammal. Függő helyzetben feladom a meghitt kapcsolatot magammal. Ha rettegünk attól, hogy elvesztünk egy kapcsolatot, feladunk magunkból valamit Ţ elégedetlenség Ţ egymás bántása Ţ kapcsolat tönkretevése
4. Közös történetet élünk, de nem válunk a közös történetünk rabjává.
Hiba: Idealizálhatjuk a kapcsolatunkat.
Hamvas Béla: „ Én vagyok a Nagy Író!” Vannak olyan írók akik akik elkezdenek a saját életrajzukban élni.
5. Tudunk várni, hogy a kapcsolat fejlődjön a maga útján. Az intimitást praktikákkal
nem lehet elérni (pl. gyertya-kád víz stb.) ® hangulatot teremthet, de nem feltétlenül szül intimitást!
6. Saját szükségleteimet felismerem és megbecsülöm. A szeretet része lehet, hogy adott esetben a szükségleteimet késleltetni tudom, de attól még van!
7. Saját erkölcsiségemet folyamatosan fejlesztem.
Nehéz felnőttnek lenni! Sosem leszünk teljesen azok. Minél inkább átveszi az erkölcsi uralmat a bennünk lévő gyerek, annál inkább elvesztjük az erkölcsiségünket. (pl. ha valaki nem kapott elég ölelést gyerekkorában, később lehet, hogy úgy akarja pótolni, hogy az intimitás kialakulása előtt is könnyedén lefekszik valakivel.)
Saját moralitásunkat tudjuk fejleszteni azzal, ha a bennünk lévő felnőtt vagy jó szülő szeretetet ad a bennünk lévő gyereknek.
3 dolog ami a legnagyobb szenvedést hozza az életban:
- kontrollálatlan szerelmi élet
- kontrollálatlan lelki élet
- kontrollálatlan Isten kép
8. Ápolom a saját spiritualitásomat. Személyiségünknek Krisztus arca van.
9. „Humanista az aki szereti embertársait, de gyűlöli a szomszédját.” Chesterfield
A függő kapcsolat akadályozza az intimitás kialakulását.
Mit tehetünk a meghitt emberi kapcsolat kialakulásáért?
1. Ismerjük magunkat és a másikat, és a másik is ismeri magát és engem.
Az intimitás legtöbbször már gyerekkorban sérül.
2. Az intimitás feltétele a nyílt kommunikáció!
(Virginia Satir: A család együttélésének művészete)
3. Feltétele, hogy meghitt kapcsolatban vagyok magammal. Függő helyzetben feladom a meghitt kapcsolatot magammal. Ha rettegünk attól, hogy elvesztünk egy kapcsolatot, feladunk magunkból valamit Ţ elégedetlenség Ţ egymás bántása Ţ kapcsolat tönkretevése
4. Közös történetet élünk, de nem válunk a közös történetünk rabjává.
Hiba: Idealizálhatjuk a kapcsolatunkat.
Hamvas Béla: „ Én vagyok a Nagy Író!” Vannak olyan írók akik akik elkezdenek a saját életrajzukban élni.
5. Tudunk várni, hogy a kapcsolat fejlődjön a maga útján. Az intimitást praktikákkal
nem lehet elérni (pl. gyertya-kád víz stb.) ® hangulatot teremthet, de nem feltétlenül szül intimitást!
6. Saját szükségleteimet felismerem és megbecsülöm. A szeretet része lehet, hogy adott esetben a szükségleteimet késleltetni tudom, de attól még van!
7. Saját erkölcsiségemet folyamatosan fejlesztem.
Nehéz felnőttnek lenni! Sosem leszünk teljesen azok. Minél inkább átveszi az erkölcsi uralmat a bennünk lévő gyerek, annál inkább elvesztjük az erkölcsiségünket. (pl. ha valaki nem kapott elég ölelést gyerekkorában, később lehet, hogy úgy akarja pótolni, hogy az intimitás kialakulása előtt is könnyedén lefekszik valakivel.)
Saját moralitásunkat tudjuk fejleszteni azzal, ha a bennünk lévő felnőtt vagy jó szülő szeretetet ad a bennünk lévő gyereknek.
3 dolog ami a legnagyobb szenvedést hozza az életban:
- kontrollálatlan szerelmi élet
- kontrollálatlan lelki élet
- kontrollálatlan Isten kép
8. Ápolom a saját spiritualitásomat. Személyiségünknek Krisztus arca van.
9. „Humanista az aki szereti embertársait, de gyűlöli a szomszédját.” Chesterfield
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Az itt felsoroltak azok a dolgok (függőségi állapotok, függőségre utaló jelek) amiknek meglétét össze szokták keverni az intim kapcsolattal.
Intim kacsolatunk nem csak szerelmi kapcsolat lehet, hanem barátság, családi kapcsolat is. Sőt istennel is lehetünk Intim kapcsolatban. :D
1. képes vgyok gyorsan meghitt kapcsolatot létesíteni (bizalmi légkör gyosan kialakulhat azért...)
2. Akkor is kitartóan hallagatja a másikat ha nem érdekli, nem érinti őt
3. A kapcsolat érekében a saját szükségleteit figyelmen kívül hagyja
4. Tudja, hogy kell a másik gondját viselni és berendezkedik erre
5. Érti a módját, hogy függő módon kötődjön a másikhoz
6. A kapcsolat érdekében szembe száll a belső értékrendjével
7. Képes hamar felismerni a nagy "Ő"-t és viharos sorsszerű kapcsolatot kialakítani vele
8. Képes azonnal megosztani élete történeteit és titkait (krízisben más)
9. A másikat képes romantikus fantáziájának főszereplőjévé tenni (kamasz korban normális)
10. Folyamatosan kapcsolatokat alakít ki és kapcsolatban van (15 évesen okés) (a flörtölést életformává teszi)
11. Gyakran esik szerelembe, nagy intenzitású kapcsolatba melyek átalakítják az életét. (költözés, szerelem, munkahely)
12. Úgy érzi, hogy a kapcsolat irányítja őt és nem fordítva
+ "ez csodálatos, nem teszek semmit...csak úgy történnek velem a dolgok"
- "sodródom..."
13. Társa kialakult életét meg akarja változtatni (hogy ""jót"" tegyen vele)
14.A saját, akár kialakult életéből szívesen kimenekül és ehhez használja fel a másikat (szökjünk el ketten!)
15. Teljesen a kapcsolat köré szervezi az életét
16. Saját és társa életéből csak azzal törődik ami a kapcsolathoz kötődik
17. Úgy viselkedik, hogy a másik azt érezze, hogy "most él igazán"
18. Külsejére, öltözködésére sokat ad (függés a férfi pillantásoktól)
19. A másikat a saját illúzióján át látja (A legszebb nő!)
Sok válás: az illúzió eltűnik és látja kit vett el. 9-10 évig lehet fentartani az illúziót.
20. Ha a kapcsolat bajba jut magát vagy a másikat kárhoztatja mindenért. (áldozat vagy tettes)
21. Minden józan határon túl megy, hogy bent maradjon a kapcsolatban
22. A kapcsolatért képes elfojtani a saját érzéseit
23. Nagyszerűen helyezkedik bele mások érzelmi világába miközben a sajátja nem is tudatosul
24. Keresi és tanulja a technikákat és eszközöket amivel a másikra hatni tud
25. A szeretetet összetéveszti a megfeleléssel
26. A féltékenységet az igaz szerelem ismérvének tartja
27. Kapcsolatait a szerint válogatja, hogy kik kedvelik és kik szeretik ők
28. Az őszinteséget gyakran csalinak használja
29. Az életmódjához tartozik a flört, a csábítás és az ingerlés
30. Az intimitást mint hangulatot, mint eszközt, mint a függést szolgáló elemet tudja csak felfogni.
31. Az erős érzelmeket szerelemként értelmezi
32. Elveszíti az Én határait
33. Képes végeláthatratlanul szenvedni és áldozatot hozni egy kapcsolatért
34. Tud imádattal tekinteni a másikra (fonákság, hogy az elvárások nagyon nagyok egy Istennek szemben…)
35. Problémái elöl másokhoz menekül
36. Nehezen éli meg a veszteségeket
37. Magát gyakran áldozatnak tartja (vádaskodás vagy önvád)
38. Azt igényli, hogy mások oldják meg az életét.
39. Az intimitást fontosabbnak tartja mint a másik személyt. A függőségről hiszi azt, hogy intimitás és ehhez nagyon ragaszkodik. A személy mindegy.
40. Tárgyfüggőség “Sosem tartom elégnek azt amim van, ha többmindenek lenne, boldogabb lennék” Azon múlik az élet amit a másiktól meg tudunk kapni, nem a másiktól. Vagyis a kapás a lényeg.
41. Ha nagyobb hatalmam és befolyásom lenne, nagyobb biztonságban lennék…
42. Nagyon zavar ha mások nem elég megértőek és szeretetteljesek velem
43. Gyakran aggodalmaskodik a jövővel kapcsolatban (felszínen előrelátás, figyelmesség, valójában a függés mozgatja)
44. Félek, hogy szeretteim közül valakit elveszítek
45. Ha valaki nem szeret és ezt kifejezi… világ vége hangulat
46. Birtoklásra irányuló magatartását szívesen leplezi, tagadja (akár fizikai, akár személyi javak)
47. Javaim egy részét szívesen rejtegetem esetleg csak beavatottaknak mutatom meg
48. Jelszavam: először a biztonság és csak utána a többi
49. Felmerül, hogy valamit. Valakit elveszíthet – abba belebetegszik
50. Nehezére esik csendben, befelé figyelni (munkaholista)
51. Azt gondolja hopgy bármit el tud engedni, vagy kézben tud tartani
52. Vannak olyan elhatározásai amiket nem tud betartani
53. Gyakran vágyik más életre... aztán minden marad a régiben
54. Vágyai tudnak követelőző szükségletté, kényszerré válni (nem a vágyainktól kell megszabadulni, hanem a szabad vágyakozásra kell törekedni)
55. Akkor is nehezére esik figyelni, amikor szeretne
56. Egyes embereket képtelen elviselni. Pánik betegségre, fóbiára hajlamos
57. A jót és rosszat nehezen látja meg magában és másban (a függés torzatja az értékítéletet)
58. Hajlamos egyre többet elvárni, követelni a másiktól vagy valami elvárástól nem tud megszabadulni
59. Az elutasítást kritikát nagyon nehezen viseli
60. Az akaraterejét folyamatosan gyengének érzi
61. Az önmagáról vagy másikról alkotott képet nem tudja változtatni
62. Folyamatosan ámítjuk magunkat..., hogy nem vagyunk függők :D::D:D:D
Intim kacsolatunk nem csak szerelmi kapcsolat lehet, hanem barátság, családi kapcsolat is. Sőt istennel is lehetünk Intim kapcsolatban. :D
1. képes vgyok gyorsan meghitt kapcsolatot létesíteni (bizalmi légkör gyosan kialakulhat azért...)
2. Akkor is kitartóan hallagatja a másikat ha nem érdekli, nem érinti őt
3. A kapcsolat érekében a saját szükségleteit figyelmen kívül hagyja
4. Tudja, hogy kell a másik gondját viselni és berendezkedik erre
5. Érti a módját, hogy függő módon kötődjön a másikhoz
6. A kapcsolat érdekében szembe száll a belső értékrendjével
7. Képes hamar felismerni a nagy "Ő"-t és viharos sorsszerű kapcsolatot kialakítani vele
8. Képes azonnal megosztani élete történeteit és titkait (krízisben más)
9. A másikat képes romantikus fantáziájának főszereplőjévé tenni (kamasz korban normális)
10. Folyamatosan kapcsolatokat alakít ki és kapcsolatban van (15 évesen okés) (a flörtölést életformává teszi)
11. Gyakran esik szerelembe, nagy intenzitású kapcsolatba melyek átalakítják az életét. (költözés, szerelem, munkahely)
12. Úgy érzi, hogy a kapcsolat irányítja őt és nem fordítva
+ "ez csodálatos, nem teszek semmit...csak úgy történnek velem a dolgok"
- "sodródom..."
13. Társa kialakult életét meg akarja változtatni (hogy ""jót"" tegyen vele)
14.A saját, akár kialakult életéből szívesen kimenekül és ehhez használja fel a másikat (szökjünk el ketten!)
15. Teljesen a kapcsolat köré szervezi az életét
16. Saját és társa életéből csak azzal törődik ami a kapcsolathoz kötődik
17. Úgy viselkedik, hogy a másik azt érezze, hogy "most él igazán"
18. Külsejére, öltözködésére sokat ad (függés a férfi pillantásoktól)
19. A másikat a saját illúzióján át látja (A legszebb nő!)
Sok válás: az illúzió eltűnik és látja kit vett el. 9-10 évig lehet fentartani az illúziót.
20. Ha a kapcsolat bajba jut magát vagy a másikat kárhoztatja mindenért. (áldozat vagy tettes)
21. Minden józan határon túl megy, hogy bent maradjon a kapcsolatban
22. A kapcsolatért képes elfojtani a saját érzéseit
23. Nagyszerűen helyezkedik bele mások érzelmi világába miközben a sajátja nem is tudatosul
24. Keresi és tanulja a technikákat és eszközöket amivel a másikra hatni tud
25. A szeretetet összetéveszti a megfeleléssel
26. A féltékenységet az igaz szerelem ismérvének tartja
27. Kapcsolatait a szerint válogatja, hogy kik kedvelik és kik szeretik ők
28. Az őszinteséget gyakran csalinak használja
29. Az életmódjához tartozik a flört, a csábítás és az ingerlés
30. Az intimitást mint hangulatot, mint eszközt, mint a függést szolgáló elemet tudja csak felfogni.
31. Az erős érzelmeket szerelemként értelmezi
32. Elveszíti az Én határait
33. Képes végeláthatratlanul szenvedni és áldozatot hozni egy kapcsolatért
34. Tud imádattal tekinteni a másikra (fonákság, hogy az elvárások nagyon nagyok egy Istennek szemben…)
35. Problémái elöl másokhoz menekül
36. Nehezen éli meg a veszteségeket
37. Magát gyakran áldozatnak tartja (vádaskodás vagy önvád)
38. Azt igényli, hogy mások oldják meg az életét.
39. Az intimitást fontosabbnak tartja mint a másik személyt. A függőségről hiszi azt, hogy intimitás és ehhez nagyon ragaszkodik. A személy mindegy.
40. Tárgyfüggőség “Sosem tartom elégnek azt amim van, ha többmindenek lenne, boldogabb lennék” Azon múlik az élet amit a másiktól meg tudunk kapni, nem a másiktól. Vagyis a kapás a lényeg.
41. Ha nagyobb hatalmam és befolyásom lenne, nagyobb biztonságban lennék…
42. Nagyon zavar ha mások nem elég megértőek és szeretetteljesek velem
43. Gyakran aggodalmaskodik a jövővel kapcsolatban (felszínen előrelátás, figyelmesség, valójában a függés mozgatja)
44. Félek, hogy szeretteim közül valakit elveszítek
45. Ha valaki nem szeret és ezt kifejezi… világ vége hangulat
46. Birtoklásra irányuló magatartását szívesen leplezi, tagadja (akár fizikai, akár személyi javak)
47. Javaim egy részét szívesen rejtegetem esetleg csak beavatottaknak mutatom meg
48. Jelszavam: először a biztonság és csak utána a többi
49. Felmerül, hogy valamit. Valakit elveszíthet – abba belebetegszik
50. Nehezére esik csendben, befelé figyelni (munkaholista)
51. Azt gondolja hopgy bármit el tud engedni, vagy kézben tud tartani
52. Vannak olyan elhatározásai amiket nem tud betartani
53. Gyakran vágyik más életre... aztán minden marad a régiben
54. Vágyai tudnak követelőző szükségletté, kényszerré válni (nem a vágyainktól kell megszabadulni, hanem a szabad vágyakozásra kell törekedni)
55. Akkor is nehezére esik figyelni, amikor szeretne
56. Egyes embereket képtelen elviselni. Pánik betegségre, fóbiára hajlamos
57. A jót és rosszat nehezen látja meg magában és másban (a függés torzatja az értékítéletet)
58. Hajlamos egyre többet elvárni, követelni a másiktól vagy valami elvárástól nem tud megszabadulni
59. Az elutasítást kritikát nagyon nehezen viseli
60. Az akaraterejét folyamatosan gyengének érzi
61. Az önmagáról vagy másikról alkotott képet nem tudja változtatni
62. Folyamatosan ámítjuk magunkat..., hogy nem vagyunk függők :D::D:D:D
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Ki van itt
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég