Na most egy igazi, tőőzsgyökeres nickkes-téma jő.
Kérlek, ne vegyétek magatokra, nem RÓLATOK írok, hanem általában.
Semmiféle személyeskedés nem áll szándékomban, bár a téma biztosan beletalálhat akárkibe, magamat sem kivételezve belőle.
ŐSZINTESÉG.
avagy
Képkialakítási stratégiáink vannak az általunk leírtakban?
Ráadásul szándékosan vagy tudat alatt, esetleg módszeresen?
Valahogy úgy hiszem, hogy mindenki próbálkozik tudatosan vagy kevésbé tudatosan valamilyen
képet kialakítani magáról. Lehetőleg, ugye, minél érdekesebbet/jobbat/szebbet/cifrábbat/ meghökkentőbbet/megrázóbbat/drasztikusabbat, kinek mi hiányzik magából.
Ez a gyakorlatban valami ilyesmi is lehet:
Ha valaki jó sokat ül a gép előtt biztosan talál valahol valami érdekeset, jópofát, amit részben/egészben bekopipasztáz mint sajátot, ilyen módon alakítva ki magáról valami fantasztikusan érdekes/stb,stb képet magáról.
De mi a fenének is próbálnánk módosítani a képet magunkról, ha nem azért, hogy elfogadhatóbbak legyünk. Elfogadhatóbbak, de magunknak, vagy inkább kifelé?
Ha magunknak, az elég gáz lenne, mert akkor asszem olyan önértékelési problémák játszanak be, amik nemhogy nem megoldhatók egy önmagunk elé épített Patyomkin-fallal, hanem még valami light-tudathasadásos állapotot is hozhat létre, és minél nagyobb a szakadék a valós és az áll között, annál mélyebb depressziót vagy mittudoménmit válthat ki. Mindenesetre a személyiség nem épül tőle, csak zavarodik.
Ha kifelé, akkor meg minek, ui legfeljebb felületes szemlélőket tud vele átejteni.
Azoknak meg nem mindegy?!
Az erre érzékenyek előtt viszont
hiteltelen lesz és valószínűleg hamar lebuktatja saját magát.
Az őszinteség, egyenesség szerintem még akkor is elengedhetetlen(nek kéne hogy legyen), ha nem szemtől-szemben ülünk egymással beszélgetve, ha nickkek tartják a kapcsolatot nickekkel.
Magamra nézvést ezt legalábbis nagyon betartom, és nem írok inkább ha nem tudok saját kútfőből meríteni. (na jó... az egysoros.hu-ba többször belenéztem még a szeptikus elején, amikor még 3mondatoznikellettfrappánsan, de hamar leszoktam róla mert hiteltelen volt tőlem. De... akkor még fiatal voltam... nem tudtam mit teszek...
)
Nem vagyok művelődés/tanulás-ellenes, nehogy asziggyétek. A tanulás, informálódás az más tészta. Viszont oda-vissza őszinte megnyilvánulásokra vágyom és elengedhetetlennek is tartom, nem csak a személyes kapcsolataimban, itt is.
És a végén mégegyszer:
nem rólatok szól.
Filozofálgatok, lelkizgetek, némi képzavarral élve: hangosan gondolkodom.