Trilox írta:Szia Zsófi!
Remélem nem foglak elijeszteni, de mi itt őszinteséget fogadtunk egymásnak (még ugyan nem történt meg a virtuális vérszerződés, de hallgatólagos beleegyezés nálunk a kávézóban szerződésértékű) szóval maszlagot ne várj.
Az első vers olyan mint egy dalszöveg.
A zene és az előadó átélése nélkül valahogy üresnek tűnik.
Nagyon nehéz gondolathoz, érzéshez nyúlsz ezzel a verssel.
Most így elsőre nekem úgy tűnik, hogy csak közhelyes kifejezéseket és rímeket találtál. De ha írnál még erről az érzésről, akkor előbb utóbb elfogynának ezek a semmitmondó szavak és valódi dolgok bukkannának elő. Ezzel nem az érzés valódiságát vagy jogosságát vonom kétségbe, félre ne érts. Csak ez olyan tábortűzes ballada hangulatú dolog.
Nem több.
A másik, a tengeres vers, az szerintem egész jól sikerült.
Kicsit abszurd és emlékeztet kicsit egy hangulatra és egy stílusra amit már olvastam... de nem tudom ki az a költő.
Szóval a második tetszik.
Olvasnék még tőled.
Hogy jött ez a tengeri halál vers?
Miből indult?
köcc a kritikát! amúgy a téma nem tom honnan jött de tavaly volt egy olyan korszakom amikor mindeki utált az osztályban és én is utáltam mindekit és onnan jött pl. az első versnek az ihlete meg talán a másodiknak is... amúgy ezeket még tavaly irtam, ez kb. az 5. versem volt... de ez még csak olyan kezdő dolog nekem, ez az egész versirás... mondjuk mostanában nem volt naon időm irni mert most voltak a vizsgáim meg minden.... irtad h olvasnál még tőlem
hát legyen
Örökre szól
Nem írtuk tintával,
Vérünk pirosával,
Ez a szó mégis közöttünk él,
És soha semmi nem tépheti szét.
Egy szó az egész, egyetlen szó,
Barátság ez, mely örökre szól.
Homály be nem vonhatja,
Ember el nem ronthatja.
E mágikus szó körénk épült,
Tudtunk nélkül építgettük.
Aztán egyszer felépült a vár,
Hisz két ember barátokká vált.
Tudom, nélküled létem nagyon sötét lenne,
Te vagy az, aki végül a fény felé vezet.
Ne félj attól, mit a jövő tartogat,
Az ég örökké szór reád átkokat.
E jó barátra mindig számíthatsz,
Mert barátságunk mindennél fontosabb,
És mások bármit szóljanak,
De barátságunk volt, lesz és van!