Oldal: 3 / 6
Elküldve: 2006.07.25. 20:54
Szerző: Belzee
Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste.
A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: "Semmit, csak segítettem neki sírni."
Elküldve: 2006.07.25. 22:21
Szerző: zilla
Szegény, nyomorult leggondoskodóbb gyerekek...
Ahelyett, hogy játszanának.
És még díjat is adnak nekik.
Bah.
Elküldve: 2006.07.27. 23:43
Szerző: Belzee
Elküldve: 2006.07.27. 23:57
Szerző: zilla
Rajtakapni?!
Nemrégiben a nagyobbik (5 azaz öt éves) kijött a konyhába, körülnézett az asztalon lévő dolgokon, majd felhúzva kis szemöldökeit kérdőre vont:
- Mi ez a kupi itt?!?
Elküldve: 2006.07.28. 00:03
Szerző: Belzee
a tanulási módszerek leg eredményesebbike az utánzás
az a metódus amivel szocializálod (próbálva privatizálni és államosítani egyszerre;D ) az ütközik vissza minden cselekedetében és dacosságában is téged lehet felismerni
ne feledd nem mindegy mit láttatsz meg a világból vele mert azt fogja másolni, s bár Ő teszi a felelősség a tiéd marad
Elküldve: 2006.07.28. 00:13
Szerző: zilla
Váo! Ez úgy hangzott, mintha egy picológiai könyvből lenne ollózva!
És ezt te honnan tudod?
Merthogy valóban így van.
Basszus.
Elküldve: 2006.07.28. 00:28
Szerző: Belzee
előző életembenén voltam Frajd Zsigmond és magammal hoztam a Shambalán keresztül az ősi tudást
Frajd Zsigmond írta:Nem Belzee nem lehetett előző életében én, mert akkor a felszínre tört volna és inkább átugrok Prof. Ci.Gi.Jang szemináriumára hogy kibeszélhessem, legyen akkor inkább Poliester Crowley!
ok én benne vagyok Poliester Crowley írta:nem elég nekem az a tudat, hogy Elephant Levi's Zabhegy voltam a múltkor is?!
Elephant Levi's Zabhegy írta:nade kérem én transzcendens hasisfogyasztásom közben kiszakadtam a reinkarnációból és különbenis Ci.Gi.Jang akarok majd lenni
Belzee írta:ez nem őrület ki mindenki hozzámszól mióta nem szedem a Pszichomókus időkapszuláit
Elküldve: 2006.07.28. 17:03
Szerző: zilla
Elküldve: 2006.07.29. 20:50
Szerző: Belzee
zilla írta:Rajtakapni?!
Nemrégiben a nagyobbik (5 azaz öt éves) kijött a konyhába, körülnézett az asztalon lévő dolgokon, majd felhúzva kis szemöldökeit kérdőre vont:
- Mi ez a kupi itt?!?
kamaszkoromban a rajtakapások idején fiúk között elég gyakran elhangzott ez a poén:
-Téged kaptak már rajta a szüleid rejszoláson a konyha ajió mögött?
-sápatag válasz a döbbent kiskrapektől-Neeem!
-Ugye milyen jó hely?
hogy jön ez ide? mindenkiben megvan a trehányságra való hajlam a rendszerető felnőttek akik rendre tanitják gyermekeiket mégis folyton szemetelnek mindenütt ahol a gyerek nem láthatja meg
így indítva útjára a családi legendákat
anyád egy szent
apád mártírként dolgozott érted
mert a takarítás odáig terjed ameddig a papokkal táncoló
Kevin Koszner szeme ellát
nem hiszed?
a gyerekek sírnak toporzékolnak vigyük fel őket a Padlásra a bérházak pincéjében senkinek nem tisztázott a tulajdona, /mert más vicik-vacakját én arrébb nem teszem, de ha letárolod a kincseket(krumpli,bringa,fűnyíró,régiTV) egyből akad gazdája, persze nekünk mindíg járt volna egy darab a bérház pincéjéből, csak jutni nem jutott
Elküldve: 2006.07.31. 10:37
Szerző: zilla
A renddel kapcs:
A gyerek rögtön "leveszi", ha nem hiteles amit mondassz, és AZT tanulja meg ő is = ezt a dolgot a felnőttek, akik A MINDENT jelentik nekem, "nemhitelesen" csinálják, ergo nekem is így kell csinálnom, ha jó felnőtt akarok lenni.
Ezért a gyerekeimnek őszintén megmondtam (nem egyszer történt már ilyen), hogy nekem magamnak is nehéz a rendre figyelnem, de igyekszem. És ezt "várom" tőlük is. Márminthogy azt hogy igyekezzenek.
Elküldve: 2006.07.31. 11:12
Szerző: Trilox
Ez érdekes... hétvégén ez volt a fő téma a barátainkkal. Viszonyunk a rendhez... gyerekeink viszonya hozzá...
Az én álláspontom a renddel kapcsolatban megingathatatlan:
Alapvetően az ember rendetlen lény. Az a normális, hogy amint valami kikerül a figyelméből az a kezéből is kikerül. Ez az alapállapot. Ezért fölösleges és értelmetlen emiatt cseszegetni valakit. Önfegyelem és előrelátás kérdése, hogy valaki képes-e a hanyagsága következményeit belátni. (nem fogja megtalálni, elfogynak a vízszintes helyek, beköltöznek a csótányok, patkányok)
De azt végképp hülyeség valakin számonkérni (akár ki nem mondott kritika formájában), hogy ő a saját idejéből mennyit hajlandó rendrakásra forditani. annyit... amennyit neki megér. És ez így van jól.
Ha a rendetlenség hátrányai kerülnek túlsúlyba, akkor a dolog változni fog és el fogja érni az optimális, az egyén számára élhető mértéket.
Másik meggyőződésem, hogy az igazán rendes (rendrakós) emberek a nyomaikat tüntetik el a világból. Ahogy a macska bekaparja a piszkát. Nem hagytam itt magamból semmit... nem vagyok... nincs velem baj.
Elküldve: 2006.07.31. 23:03
Szerző: Belzee
előljáróban 32-éves vagyok ma elfelejtkeztem mamról és a neonzöld Hell Angel's koponyás pólómban találkoztam anyámékkal, közölte kitagad ha nem agdosom szét ezt a depis cuccot
(pedig ez az első Hevimetálos pólóm és még csak nem is fekete amit eddig mindíg kifogásolt
néha nem értem a prüdériát 2 éve külön élek és különben is ezt már rég nem ő intézi akkor mitugat?
Elküldve: 2006.08.01. 07:45
Szerző: Trilox
Belzee írta:előljáróban 32-éves vagyok ma elfelejtkeztem mamról és a neonzöld Hell Angel's koponyás pólómban találkoztam anyámékkal, közölte kitagad ha nem agdosom szét ezt a depis cuccot
(pedig ez az első Hevimetálos pólóm és még csak nem is fekete amit eddig mindíg kifogásolt
néha nem értem a prüdériát 2 éve külön élek és különben is ezt már rég nem ő intézi akkor mitugat?
Háháháhá!
Az én aranyos anyukám, rám szokott szólni (rutinból), hogy nem köszöntél az xy néninek (bácsinak).
És tényleg nem köszöntem nekik, hisz valószínűleg nem láttam őket. Abból meg már kinőttem, hogy a nyakamat nyujtogatva keressem a szemkontaktust, hogy köszönjek és ezzel besöpörjek egy "milyen udvarias gyerek" bónuszt.
Mi megállapodtunk a férjemmel, hogy minden karácsonykor veszünk ajándékba a gyereknek valamit, amit mi rettenetesen de szörnyűségesen utálunk (holdjáró cipő, értelmetlen lukacsokkal "díszített" harisnya, pelenkázható rózsaszín virágos póni, mittudomén mi lesz még...) de a gyerek szereti. Máskor is igyekszünk toleránsak lenni az agybajokkal szemben de mivel alapvető beállítottságunk és nevelési elvünk, hogy szarunk a divatra ezért az évnek ezt a napját néztük ki a totális tolerancia ünnepének. Nemá, hogy a gyerekben az maradjon, hogy szívfájdítóan sóvárgott valami után és nem kapta meg. A legtöbb sóvárgás elmúlik pár hét vagy hónap alatt. Amelyik nem... az már megérdemli a "kipróbálást". Még akkor is, ha minket kiráz a hideg a fekete körömlakktól.
(még csak 7 éves a lányom, úgyhogy inkább rózsaszin pónikról, sellőfarkú barbie babákról van szó, illetve arról, hogy hagytam, hogy megjelenjenek az öltözékén a strasszok és flitterek. Imádják ami csillog, világít, sziporkázik
)
Elküldve: 2006.08.07. 12:19
Szerző: adm
A szavazáshoz újabb opció "Hobby apuka vagyoK"
Azon különös helyzetben vagyok, hogy aktuális párom hozott magával egy 6 éves utánfutót kapcsolatunkba. Cseppet sem bántam, bánom.
Jó barátok vagyunk a kisemberrel.
Nem igyekszem az apa szerepet betölteni, van neki olyan. Az ajándékozás terén is megálltam a sponygyabob meg a kindertojásnál, azt szereti... És ha épp a mindennapi és a spontán jött idegrohamom nem teszi elviselhetővé számomra a gyermek korosztályt, csak veszem a kabátom és halkan behajtom az ajtót magam mögött.
Néha nagyon jó tud lenni ...
Elküldve: 2006.08.16. 10:31
Szerző: Belzee
hétvégiszülő írta:Apuka leülteti a 12 éves fiát, és azt mondja neki:
- Fiam, eljött az ideje, hogy elmeséljem neked, hogyan is születnek igazából a gyerekek!
A fiú a fülére tapasztja a kezét, és felkiált:
- Nem! Nem akarom tudni!
- De miért? - kérdi az apja döbbenten.
- Nézd, apa! Amikor 6 éves voltam, elárultad, hogy nem létezik a Télapó. Amikor 7 éves lettem, elárultad, hogy nem létezik a húsvéti nyuszi sem. Azt viszont már tényleg nem bírnám ki, ha most azt is elárulnád, hogy a gyerekcsináláshoz nem kell a lefeküdni lányokkal...