Há-há-házasság

Szerelemben, háborúban mindent szabad.
Mindent ami ezzel a kettővel kapcsolatos.

Moderátor: Adél

Avatar
Adél
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1605
Csatlakozott: 2007.03.20. 21:36
Tartózkodási hely: Jelen
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Adél » 2009.03.05. 21:46

kocek írta:Mikor döntöttem az egóm ellen?

A konfliktus az a szitu volt, hogy felismertem egy mély, alapvető vágyamat, ami a meghitt kapcsolat átélésére vonatkozik (amit levelezőtársammal átéltem). Ami eddig volt, már nem volt jó tovább. Mondjuk azt, hogy ez a felismert vágyam volt számomra a legfontosabb, ennek kielégítésére törekedtem.

Hamar eljut oda az ember, hogy ne "meneküljön" egy másik kapcsolatba, mert ha viszi magával a "batyuját", ott ugyan azt játszhatja végig. Hogy mi az a batyu, ami miatt nekem rossznak tűnt a házasságom, az persze kérdéses.

A házasságba bevinni ezt a vágyamat (meghitt kapcsolat) viszont hogyan tegyem? Nézem, nézegetem, bizony, éget ez a szükséglet, de nem látszik más megoldás, a nyílt biliborításnál - vagyis "itt van, nesze, mostmár így kell élnünk, nem lehet másképp, értsd meg!"... Kezdem is billegtetni (beszélni, hogy mi is van bennem, annak ellenére, hogy látom, hogy nem vevő erre), mire mindketten rosszul érezzük magunkat. Úgy tűnik szétfelé megyünk - legalábbis szomorúan távolodunk egymástól.

Ebben a helyzetben nyaggattam BéBét, hogy namost hogy is? Azt mondja:
"abba az irányba kell menned, amelyik irányba a nagyobb erőt kell kifejtened"
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9884#29884

Nos, legnagyobb ellenérzésem azzal kapcsolatban volt, hogy félretegyem, ne akarjam azonnal megvalósítani a "végre felismert mély vágyamat". Utólag nézve gyakorlatilag csak magammal foglalkoztam, hiába volt a zászlómra írva, hogy "Hahaaa! Íme a legfőbb érték, a meghitt kapcsolaaat!"

Úgy tűnik, hogy az egóm ellen való döntés, az volt, hogy a saját vágyam ellen döntve, magamat a másik akarata alá rendeltem. Amennyire csak tudtam.

Átélve ezt, úgy tűnik, hogy könnyű.
Könnyű nem hozzányúlni a "nehéz bőröndömhöz", ami a központi vágyam volt korábban. Annak ellenére, hogy szemernyit sem dugok el vagy titkolok le belőle magam előtt - teljesen valóságos maradt.
Úgy tűnik, mintha nem lehetne egy kézzel kétféle dolgot csinálni: "bőröndöt cipelni" és "simogatni" is. Mintha igaziból ebbe bolondulna bele az ember, amikor egyszerre akarja ezt a kettőt csinálni - ekkor erőszakolja meg magát.
Úgy tűnik, hogy ezt a könnyű - furcsán a korábbi önmagam ellen lévőnek tűnő - állapotot a "bőrönd" tudatos elengedése hozta volna létre.
Ezek alapján azt csak következtetni tudom - főleg a Pál Feri-féle vágyak legmélyén lévő öröm reményének fényében -, hogy bizony nem a "magam vágyaként felismert meghitt kapcsolat" volt a végső vágyam...

Mindez pár hete történt. Hogy mi lesz, mi fog kiderülni, és mikor, arról fogalmam sincs.

"Olyan korban élünk, amelyben a valódi szeretet sem adhat semmit, csak hűséget, hogy vele vagyok, és mellette kitartok."
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 8753#28753

Hogy meddig, mikor van itt az eddig és netovább? Nem tudom. BéBé ezt írta erről:
"ha ezt képes vagy realizálni, és a másik erre nem ugyanezt teszi veled, hanem (abban a hiszemben, hogy betört végre) tovább folytatja korábbi életét, akkor jogod, sőt kötelességed lesz kilépni ebből a kötelékből...."
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9900#29900

Annak örülök, hogy most ilyen könnyű szeretnem őt. És igen, vannak nehéz percek. Akkor, amikor arra gondolok, hogy hah, milyen nehéz is nekem, milyen rossz tud lenni velem. Ez olyan, mintha újra kézbe vettem volna a "bőröndömet".

De mindezek ellenére az sincs kizárva, hogy totálisan becsapom magam. Ami talán nem rosszabb attól, ami előtte volt. :lol: :lol: :lol:

Előzőleg együtt idézett "önmagam megerőszakolását" és BéBé "egó ellen való döntés" állítását tehát nem egymásnak megfelelő tartalom miatt gondoltam, hogy érdemes összehozni egy hozzászólásban. A felszínes hasonlóságuk miatt viszont igen.



Huh.
ezt letetted ide. grat!

Nézzük csak azt a megfogalmazott mély vágyat, az intimitás után való sóvárgást.

Elmondod, mit jelent neked az intim kapcsolat amiben megélheted azt amit szeretnél? (És ne sikoljunk el a pikáns részletek felett! :lol: :lol: )
Komolyra fordítva...
Erről még nem sikerült ezen a fórumon beszélgetni, hogy mit is jelent intim kapcsolatban élni valakivel.


Szívem szerint élve boncolnálak a vágyak tekintetében, mivel nem hiszek a megfogalmazott vágyakban. :smt102


Abban hiszek amit kedvenc Ház dokim mond.
Mindenki hazudik. :stick2:
És mindenki önmagának hazudik a legszivesebben majd ezt mások torkán próbálja lenyomni. És mielőtt elővennéd az ostort... természetesen magammal az élen.
De most te vagy a reflektorfényben. Elő az igazsággal!
...Mind így van ezzel, ki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta áll. Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik. - J.R.R. Tolkien
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.06. 13:40

Helyes, elő az igazsággal! Ezért vagyunk itt (is), nem igaz? Akinek fáj, az megérdemli.

De hogyan, ha te magad sem hiszel benne (a "megfogalmazott" vágyakban)?!

Te hogy képzelsz egy boncolást?

Én kétfélét tudok elképzelni: az egyetemit és a helyszínelőt. Előbbinél komótosan mindent felvágnak és kibeleznek, nincs érdekes vagy érdektelen cafat. Utóbbinál keresnek valamit - gondolom erről lenne szó. Viszont ha célirányos az ember (vágyak), akkor célirányosan kell vágnia. Kösd fel a kötényed, szükséged lesz a pszichológiai műveltségedre! Úgy tudok hazudni, mint a vízfolyás, virtuálisan pedig, mint az áradat, Bruinen gázlójánál... Ráadásul rendes boncasztal sincs, ha pedig a vér a földre folyik, még te is elcsúszhatsz rajta... Brrr, micsoda képek! :lol:

Már ha nem gondoltad meg magad. Mindegy, akár "beszélgetni" szeretnél, akár boncolni, elkezdem. Utóbbi szerintem izgalmasabb. Sokkal.

Szóval intim kapcsolat utáni vágy.

Ez nálam olyan, amit te is írtál, hogy amíg nem is tudtam róla, azt sem tudtam, hogy elfojtom. A levelezős kapcsolatomban éltem át pár dolgot, amikbe most kapaszkodok, gondolván, hogy a meghitt kapcsolat jellemzői.

Szabad beszéd. Ballagtam hazafelé a munkából és tudatosult bennem, vagyis meg tudtam fogalmazni, hogy a pár hete tartó levelezésben teljesen szabad lehettem. Teljesen. És ami a párja ennek, hogy eddig ezt nem éltem át. Alaposan megdöbbentem. Hogy van feljebb! Akkor úgy éreztem, ebben a teljességet éltem át.

Min múlt az, hogy szabadnak éreztem magam, de TELJESEN? Nem tudom.

Ami egy másik hihetetlen élmény volt, amikor a levelezőtársammal veszekedtünk. Persze, ez kicsit furcsának tűnhet, hogy levélben veszekedni, de tényleg. Kifakadás, durcázás, durvább szavak. Én meg jól visszamondogattam neki. És ebben is a szabadság volt a lényeges. Soha, de soha életemben nem volt olyan magamat teljesen belevivős, kiabálós megmondásom, mint akkor. És nem okoztunk egymásnak kárt, valahogy nem sérült meg a lényeg, hanem mindketten kiraktuk így az érzéseinket, mégha egymás ellen is hatottak.

Fogalmam sincs, hogy ezeket miért nem éltem át eddig mással. Ezt a két ember között átélt szabadság élményt azóta úgy azonosítom, mint a meghitt kapcsolat egy jellemzőjét, sőt feltételét.

(Hogy azóta? Azóta könnyebben rátalálok az ilyen emberekre. :) Bár annyira "teljes" élményem nem volt azóta. Valamilyen korlátot mindegyiknél be tudtam azonosítani.)

Az is lehet, hogy a szabadság a következő vágyam, ami a meghitt kapcsolat mögött van? Lehet. Emlékszem, mennyire utáltam, amikor anyám, ha rám bízott egy feladatot, nem hagyott időt ráhangolódni, hanem a játékot megszakítva azonnal meg kellett csinálnom a porszívózást, vagy bármit. Ez máig kísért. Nem én döntöttem, hogy akkor jó, rendben, megcsinálom, hanem "ááá, én még egy másik világban vagyok..."!

Lehet, hogy amikor úgy döntöttem, hogy "legyen meg a másik akarata", elég időm volt rá előtte, hogy a döntésem szabad legyen és ez oldotta meg a feladat nehézségét? Nem tudom, de van errefelé valami.

Nnna. Első vágás megvolt. Minden megengedett, nálad van a kés. Javaslom ne legyünk túl elvontak és ne akarjunk nagyot szakítani, ide-oda ugrálni. A végén mindent elfed a vér...
Avatar
Adél
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1605
Csatlakozott: 2007.03.20. 21:36
Tartózkodási hely: Jelen
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Adél » 2009.03.06. 14:41

Nézd, gyilkos kedvemben vagyok és nem nagyon számít semmi sem úgyhogy ne fenyegess.
Én nem vagyok pszihológus se megvilágosodott. Ronda véleményeim vannak és most csak ezekkel szolgálhatok.
Tehát bármit olvasol... az az én VÉLEMÉNYEM arról amit írsz.

A virtuális kapcsolatról tudod, hogy nem életre szól. Könnyű úgy szabadnak lenned, hogy nincs kockázata annak amit teszel. Az egyik virtuális kapcsolat olyan mint a másik, és közös bennük, hogy ha az elején nem lépik át a virtuialitás határát akkor az marad aminek indult... hazugság, önámítás figyelemről és szeretetről vagy akár szerelemről (hozzá teszem nem hiszek a testi vonzalom nélküli szerelemben úgy 70 alatt :D:D)

A virtuális kapcsolat ingerhiány, pótlék, nem a változtatás eszköze.

Az, hogy egy valójában nem számító kapcsolatban ki tudod élni a dühödet csak azt jelenti, hogy a benned lévő feszültség talál egy csatornát ahol elfolyhat a helyett, hogy kommunikálnád akkor amikor keletkezik. Értem én, hogy úgy gondolod a levelező partnered hozta ki belőled azzal amit mondott de számomra valószínűbb, hogy ott sokkal könnyebb volt ezt megtenni.

Szabadon beszélni... mivel te vagy aki szabadon vagy nem szabadon beszél, szerintem sokkal fontosabb a szabadon beszélés vágya helyett, hogy mi a búbánatért nem beszélsz otthon szabadon. És miért gondolod, hogy most majd megteheted csak attól, hogy közölted, hogy szeretnéd. Beszélj szabadon, konfrontálódj aztán viseld el. De ha megengedik neked, hogy szabadon beszélj akkor az engedélyhez fogod kötni és nem ahhoz, hogy neked mint ember jogod van bármit mondani. vagyis az engedélyező vállára szeretnéd tenni a terhet azzal, hogy "tessék, engetted, ez jött belőlem"
Szerintem simán fosol tőle, hogy felvállald a szabad beszéd szabadságának terhét.
És őszintén nem is értem, mire gondolsz.
Nem mondhatod otthon, hogy "pöcs" vagy hasonlók?
vagy nem mondhatod, hogy nem ízlett a vacsora?
Vagy nem mondhatod, hogy kételkedsz a szentháromságban?
Vagy nem mondhatod, hogy az orális szex a mindened?
Vagy nem mondhatod, hogy amikor megbeszéltétek a 4 gyereket te nem gondoltad, hogy az ilyen sok? :lol:
Vagy mi????


Megfogalmazott vágyak...
mind alatt van egy másik. És az ember életcéljává válik, hogy a felismert vágyainak beteljesítését akarja. Miközben ha megkapja, rögtön egy másik vágy lépne a helyére. És így tovább.
A te megfogalmazott vágyaidból nekem hiányzik a tűz.
Tudod... az igazság valahogy átüt a monitoron.

Momentán ennyi remek véleményre futotta. :lol:
...Mind így van ezzel, ki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta áll. Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik. - J.R.R. Tolkien
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.08. 00:07

...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára kocek 2010.04.02. 14:59-kor.
Avatar
Adél
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1605
Csatlakozott: 2007.03.20. 21:36
Tartózkodási hely: Jelen
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Adél » 2009.03.08. 00:57

Nézd, Kocek...
Köszönöm, hogy jöttél.
Nélküled nem tartanék ott ahol most tartok.
A megjelenéseddel egy pillanatra beleláttam valamibe amibe nem szabad lett volna mert még nem vagyok rá elég érett. Még nem vagyok felkészülve rá, hogy nem e világi dolgokba ártsam magam.
De már láttam, hogyan szövődnek egymásba a szálak a TAKÁCS kezében.

Nem tudok segíteni neked.
Ne haragudj.
Hozzád egy bölcsebb és főleg sokkal türelmesebb ember szükséges mint én vagyok most.
A dühös vagdalkozásom sem engem sem téged nem visz sehova.

Fogalmam sincs, hogy jó úton jársz-e vagy nem és, hogy mit kellene tenned.

Én csak azt tudom...
tedd amit nem tennél soha...
és bármi történik, legalább elmondhatod, hogy mindent megtettél.

Áldás, békesség
...Mind így van ezzel, ki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta áll. Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik. - J.R.R. Tolkien
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.08. 12:31

Az, hogy olyan vagy, amilyen - épp annyi volt, amennyi kellett. Nem véletlenül mondtam, hogy kösz a "gyilkos kedvet". És most is kösz az útravalót!

Jó utat, vigyázz magadra!
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.09. 11:00

Végülis kellett idő, hogy bevalljam magamnak fogalmi-tudatos szinten is, hogy kib*szottul félek a konfrontálódástól...

Hm. Zavarban vagyok.

Vissza: “Szerelem - Háború”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég