Há-há-házasság

Szerelemben, háborúban mindent szabad.
Mindent ami ezzel a kettővel kapcsolatos.

Moderátor: Adél

Avatar
vén banya
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1833
Csatlakozott: 2007.03.20. 07:06

HozzászólásSzerző: vén banya » 2007.10.20. 17:14

Jupiter írta:
Bannnnyus! Hogy te milyen jól látsz! Nem kell neked szemüveg (se)!
Mind amellett úgy gondolom, hogy eljön még az az idő, amikor nem csak reménykedem, hogy nyilvánosan is eloldódhatom, hanem valóban meg is fog történni.
Vagy ha tényleg eloldódtam, akkor elvileg ez is tök mindegy, hogy megtörténik-e. Nem?


..szerintem is...mindaddig, amíg nincs aki akadályozzon benne....erre utaltam fentebb is, meg már fél éve is- csak akkor nem arattam vele sikert-most sem tudom kinek van antennája rá. :P :twisted: :smt099
A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád
(indiai mondás)
Avatar
Jupiter
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1512
Csatlakozott: 2007.03.19. 22:28
Tartózkodási hely: Ascendensen

HozzászólásSzerző: Jupiter » 2007.10.25. 08:26

Még drasztikusabban hangsúlyozva, minden döntésed meghozatalával (akár tudsz erről, akár nem) leoldódsz arról a dologról (személyről) amivel (akivel) kapcsolatban a konrét döntést meghoztad. E tényhez képest pedig, valamennyi körülményed, amit kifogásként (különösen ha morális kifogásként) támasztasz egy kezdettől fogva esedékes lépésed megtétele elé, csak a "futok még egy kört" kategóriába tartozik, de nincs hatással arra, aminek meg kell történnie.........mégpedig azért nincs, mert amit nem akarsz megtenni, már megtetted....és azért nem teszed meg újra, mert félsz megélni azt, amit már szintén megéltél akkor, amikor megtetted..


Teljes mértékben igazad van. Viszont nálam a félelem addig műkszik, míg nem döntök. Ha eldöntöttem, akkor már az azt jelenti, hogy szembenéztem vele és döntöttem. Az én tapasztalatomban a félelem a szembenézésig tart. Addig viszont rág, mint a métely. Ezért is szoktam mindent lehetőség szerint többször "körberágni", mert addig is "futhatok még egy kört" és hátha addig történik valami, ami eltántoríthatna.
De aztán rájövök, hogy semmi olyan nem történik. Vagy ha mégis, általában utólag kiderül, hogy az is csak a "körbefutás" része volt. Ilyenkor szokott elönteni az indulat önmagammal szemben, hogy mi a francért nem hallgatok a megérzéseimre.
Mert eleddig életem nagy döntéseiről mindig kiderült, hogy az első megérzés volt a jó. Nem hallgattam rá és ezért értékes időt vesztegettem olyasmire, amire nem kellett volna.
Persze utólag mindig rájövök, hogy annak is megvolt a maga előnye, ha más nem, hát tanultam azokból a dolgokból, amik addig történtek.

De ez nem ment fel az alól, hogy miajófrancért nem tudok a megérzéseimre hagyatkozni???? Miért csak akkor tudom "kívülről" nézni a dolgokat, ha már annyira tele a hócipőm, hogy azon felül kell emelkedni??? És amikor felülemelkedem, akkor látom meg mindazt, amit addig csak éreztem...

Bocs, hogy kicsit kusza vagyok...kicsit szét vagyok esve...
Vagyok aki vagyok.
Avatar
vén banya
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1833
Csatlakozott: 2007.03.20. 07:06

HozzászólásSzerző: vén banya » 2007.10.25. 09:45

Jupiter írta:De ez nem ment fel az alól, hogy miajófrancért nem tudok a megérzéseimre hagyatkozni???? Miért csak akkor tudom "kívülről" nézni a dolgokat, ha már annyira tele a hócipőm, hogy azon felül kell emelkedni??? És amikor felülemelkedem, akkor látom meg mindazt, amit addig csak éreztem...

Bocs, hogy kicsit kusza vagyok...kicsit szét vagyok esve...


....nem vagy kusza, és bocs hogy beleszólok, de magamból is kiindulva: kevés a megérzésre hagyatkozni bármennyire is jóként igazolódik...mindig az a fránya tudatosság, a szívgondolkodás hiányzik az adott pillanatban, amit annyira nehéz realizálni amíg csak az érzelmeink uralkodnak felettünk :cry:
A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád

(indiai mondás)
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.10.27. 21:53

Micike!

Értsem ezt úgy, hogy mégis igazuk lenne azoknak, akik úgy gondolják, hogy mostani udvarlójuk valójában olyan valaki akivel már korábban az (égben) megállapodtak arról, hogy az illető próbára teszi majd a házasságukat?

Ez nekem ellent mond a szabad akarat és a végtelen lehetőségek gondolatának. Én nem szeretnék azzal a gondolattal élni, hogy minden tettem egy előre megírt forgatókönyv és én a szabad döntés illúziójával élek.
(persze, igen, de ez pszichológiai-filozófiai és nem spirituális kérdés)

És megint...
miért gondoljuk, hogy a világ a mi kis szaros szerelmi ügyeink körül forog?
Ki a bánatot érdekel, hogy én vagy más ellenállok-e a kísértésnek vagy nem?
Szerintem sokkal érdekesebb, hogy megértem-e, hogy valójában minek állok vagy nem állok ellen és MIÉRT? :D

Ha viszont ez azt jelenti, hogy csak az létezik ami a fejemben már megszületett, tehát valójában én magam (az eddigi létem) gyártja a forgatókönyvet (ebben felőlem akár a korábbi életek hatása is benne lehet) az rendben van.
De a mennyben az asztal körül ülő és adok-veszek játékot játszó lelkek rendkívül földhözragadt szemléletmódot mutatnak. (nekem)
A túlvilág ami korrupt, manipulálható, kicsinyes és számító?
Na neeeee! :P
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Mici
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 310
Csatlakozott: 2007.03.19. 14:49
Tartózkodási hely: Dunaújváros

HozzászólásSzerző: Mici » 2007.10.28. 00:00

Tri nem gondoltam ilyen bonyolult dologra. Rendkívül egyszerű vagyok. :D Nem mondtam, hogy már megtörténtek dolgok. Ez olyan, mint amikor meg akarsz ölelni valakit, felemeld a kezed, az ujjaid előbb odaérnek, mint az egész tested. Én csak erre gondoltam. A két lélek előbb összetalálkozik, mint a fizikai test. De hogy a valóságban mit alkotnak együtt és merre indulnak el, az egyik újabb kérdés.

Egyébként meg a lelkem már akkor tudta, hogy ki fogja törölni egy kedves angyal a hozzászólásomat, amikor elkezdtem megírni. :lol: :lol: :lol: Bocsánat, hogy beleszóltam a nagyok dolgába. :lol: :lol: :lol: :lol:
Avatar
Cofffos
Förgeteg
Förgeteg
Hozzászólások: 804
Csatlakozott: 2007.03.19. 19:32

HozzászólásSzerző: Cofffos » 2007.10.28. 17:11

Kép
Avatar
Mahar Aia
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1646
Csatlakozott: 2007.03.19. 15:34
Tartózkodási hely: München

HozzászólásSzerző: Mahar Aia » 2007.11.21. 16:48

Kép

"Iszonyú jó voltál hozzám mindig. Sosem háláltam meg semmivel. Az volt a hálám, hogy egyre jobban rád csimpaszkodtam, elárasztottalak ömnagammal, elálltam minden utadat. Ahova csak fordultál, engem találtál meg, én meg úgy képzeltem magamban, ez a szeretet. Csupa ragaszkodásból nem hagytalak élni. Most menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami konc. A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom. Magamtól nem tudtam, hogy így van, de idöközben megtanítottak rá. És ha ez sikerült, ha ez, ami veled történt, akkor talán sikerülni fog minden, amit tervezek." (Szabó Magda)

Nem tudom egészen pontosan, hogy ide való-e ez az idézet, de ma találtam, és eléggé mellbe vágott az öszintesége.
ÉVA
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.04. 12:58

Nos igen. Néha ezerszer elmondják az embernek, mire ezer-egyedszerre megérti...

Vagy még akkor sem. Örülhetek majd, ha életem végén nem keserű a szám íze.

"Egy ember, Erickson, arról volt híres, hogy egy-egy mondatával csodákat tett mások életében...

Egy ember elment Ericksonhoz, hogy az a baja, hogy nem szereti a feleségét. Erickson azt mondta neki, hogy ez nem baj - csak egyet kell tennie - szeresse.

Vitatkozott tovább, hogy de hát éppen az a baj, hogy nem szereti! Erickson pedig mondta: maga nem érti, vegye észre, hogy az igének ez az alakja: szeresse, azt jelenti, hogy _művelnie_ kell a szeretést - nem érezni..."
Avatar
Airam
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 238
Csatlakozott: 2007.06.24. 20:12
Tartózkodási hely: pont itt
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Airam » 2009.03.04. 16:21

És azt is megmondta Erickson a hozzá forduló embernek, hogy ezt hogyan kell úgy csinálni, hogy az ember őszinte is maradjon? Meg egészséges is? Mert ha nem őszinte, akkor idővel egészséges sem lesz, és betegen hogyan fogja művelni a szeretetet?
Van tippem: meg kell változtatni az érzést, a gondolkodást, s akkor jöhet a "művelés". No de édes Istenem... visszaértünk az eredeti gondhoz. :)

Személyes: Ha az ember a (házas)társát nem szereti, de "szeretné szeretni", akkor tán meg kéne nézni ennek a szándéknak a motivációját: miért szeretné szeretni? (Mert így illik, így helyes morálisan, mert jó társ és ember szeretne lenni? stb, stb...) Én úgy látom, hogy olyan embereknek kell (házasságban) együtt élni, akiknek nem esik nehezükre szeretni egymást! Bármilyen másik viszonylatban és szerepben - szülő, gyerek, barát, munkatárs, szomszéd, stb. - látok esélyt a "mind ennek ellenére" szeretlek megvalósulásának, a párkapcsolatban azonban (nekem) nem sikerül.
Nem beszélve arról, hogy méltatlan helyzetbe hoznám a társamat. (Én például nagyon nem szeretném olyan emberrel megosztani az életemet - a mindennapjaimat -, aki önmaga fölött morális erőszakot tesz, hogy szeretni tudjon engem...)
"Uram, fakó minden teória,
s a lét aranyló fája zöld."
(Goethe: Faust)
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.04. 16:37

Hogy maradjon őszinte? És egészséges?

Neeem tudooom... :)

(De azt gyanítom benne van ebben a válaszában. :shock: )

A szeretetről biztosan van fórumon belül is jópár bejegyzés.

Személyesen ezeket használtam, amikor házasságommal kapcsolatban kerültem helyzetbe:
- hogy hogyan is döntsek (szeressek), illetve hogyan válhatok szabaddá a kapcsolatban:
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9891#29891
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9900#29900

Az én tapasztalatom az (bár elég rövid ideje tart még), hogy ezzel a furcsának tűnő alávetéssel, annak ellenére, hogy teljesen valóságos maradt a vágyam a meghitt kapcsolatra (amire törekszem és amit hiányolok), mégis le tudom rakni, mint egy bőröndöt magam mellé. És tudom másra is használni a kezem, nem húzza a vállam a súly. Legalábbis sűrűn vannak ilyen pillanatok... :)
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára kocek 2009.03.05. 08:35-kor.
Avatar
Airam
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 238
Csatlakozott: 2007.06.24. 20:12
Tartózkodási hely: pont itt
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Airam » 2009.03.04. 16:59

Igen, értem, ez nagyon szép kép volt. De megcsinálni lehet a legnagyobb szépség (= nemes művészet)! Csak csodálni tudom...
"Uram, fakó minden teória,

s a lét aranyló fája zöld."

(Goethe: Faust)
Avatar
vén banya
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1833
Csatlakozott: 2007.03.20. 07:06

HozzászólásSzerző: vén banya » 2009.03.05. 08:26

Airam írta:
Nem beszélve arról, hogy méltatlan helyzetbe hoznám a társamat. (Én például nagyon nem szeretném olyan emberrel megosztani az életemet - a mindennapjaimat -, aki önmaga fölött morális erőszakot tesz, hogy szeretni tudjon engem...) [/color]


...nem is tudlak megérteni...furi ízlésed van... :P :lol: :lol: biztos nincs elég fantáziád, milyen is lehet, ha egyáltalán képes valaki morálisan megerőszakolni magát, hogy aztán kölcsönösen erőszakolják meg egymást... :smt081 :lol:
A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád

(indiai mondás)
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.05. 08:35

Észrevettem, hogy rosszul linkeltem előzőleg, azt javítottam, illetve ezzel a "saját magam megerőszakoló" dologhoz egy mondatot idéznék BéBé-től - amit ugye már mindenki kivülről fúj... :) :

"...a dologban éppen az a paradoxon, hogy minden konfliktusban az első lépés az kell legyen, hogy egód ellen döntesz..."
Avatar
Adél
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1605
Csatlakozott: 2007.03.20. 21:36
Tartózkodási hely: Jelen
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Adél » 2009.03.05. 10:29

kocek írta:Észrevettem, hogy rosszul linkeltem előzőleg, azt javítottam, illetve ezzel a "saját magam megerőszakoló" dologhoz egy mondatot idéznék BéBé-től - amit ugye már mindenki kivülről fúj... :) :

"...a dologban éppen az a paradoxon, hogy minden konfliktusban az első lépés az kell legyen, hogy egód ellen döntesz..."


Gratulálok!

és itt álljunk meg egy pillanatra, hogy ismét kellő hangsúlyt kapjon ez a mondat.

"...a dologban éppen az a paradoxon, hogy minden konfliktusban az első lépés az kell legyen, hogy egód ellen döntesz..."

Mikor döntesz az egód ellen?
Ez a következő vizsgakérdés... :lol: :lol:
...Mind így van ezzel, ki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta áll. Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik. - J.R.R. Tolkien
Avatar
kocek
Strandlabda
Strandlabda
Hozzászólások: 187
Csatlakozott: 2008.10.21. 07:53
Tartózkodási hely: magamon kívül

HozzászólásSzerző: kocek » 2009.03.05. 11:26

Mikor döntöttem az egóm ellen?

A konfliktus az a szitu volt, hogy felismertem egy mély, alapvető vágyamat, ami a meghitt kapcsolat átélésére vonatkozik (amit levelezőtársammal átéltem). Ami eddig volt, már nem volt jó tovább. Mondjuk azt, hogy ez a felismert vágyam volt számomra a legfontosabb, ennek kielégítésére törekedtem.

Hamar eljut oda az ember, hogy ne "meneküljön" egy másik kapcsolatba, mert ha viszi magával a "batyuját", ott ugyan azt játszhatja végig. Hogy mi az a batyu, ami miatt nekem rossznak tűnt a házasságom, az persze kérdéses.

A házasságba bevinni ezt a vágyamat (meghitt kapcsolat) viszont hogyan tegyem? Nézem, nézegetem, bizony, éget ez a szükséglet, de nem látszik más megoldás, a nyílt biliborításnál - vagyis "itt van, nesze, mostmár így kell élnünk, nem lehet másképp, értsd meg!"... Kezdem is billegtetni (beszélni, hogy mi is van bennem, annak ellenére, hogy látom, hogy nem vevő erre), mire mindketten rosszul érezzük magunkat. Úgy tűnik szétfelé megyünk - legalábbis szomorúan távolodunk egymástól.

Ebben a helyzetben nyaggattam BéBét, hogy namost hogy is? Azt mondja:
"abba az irányba kell menned, amelyik irányba a nagyobb erőt kell kifejtened"
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9884#29884

Nos, legnagyobb ellenérzésem azzal kapcsolatban volt, hogy félretegyem, ne akarjam azonnal megvalósítani a "végre felismert mély vágyamat". Utólag nézve gyakorlatilag csak magammal foglalkoztam, hiába volt a zászlómra írva, hogy "Hahaaa! Íme a legfőbb érték, a meghitt kapcsolaaat!"

Úgy tűnik, hogy az egóm ellen való döntés, az volt, hogy a saját vágyam ellen döntve, magamat a másik akarata alá rendeltem. Amennyire csak tudtam.

Átélve ezt, úgy tűnik, hogy könnyű.
Könnyű nem hozzányúlni a "nehéz bőröndömhöz", ami a központi vágyam volt korábban. Annak ellenére, hogy szemernyit sem dugok el vagy titkolok le belőle magam előtt - teljesen valóságos maradt.
Úgy tűnik, mintha nem lehetne egy kézzel kétféle dolgot csinálni: "bőröndöt cipelni" és "simogatni" is. Mintha igaziból ebbe bolondulna bele az ember, amikor egyszerre akarja ezt a kettőt csinálni - ekkor erőszakolja meg magát.
Úgy tűnik, hogy ezt a könnyű - furcsán a korábbi önmagam ellen lévőnek tűnő - állapotot a "bőrönd" tudatos elengedése hozta volna létre.
Ezek alapján azt csak következtetni tudom - főleg a Pál Feri-féle vágyak legmélyén lévő öröm reményének fényében -, hogy bizony nem a "magam vágyaként felismert meghitt kapcsolat" volt a végső vágyam...

Mindez pár hete történt. Hogy mi lesz, mi fog kiderülni, és mikor, arról fogalmam sincs.

"Olyan korban élünk, amelyben a valódi szeretet sem adhat semmit, csak hűséget, hogy vele vagyok, és mellette kitartok."
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 8753#28753

Hogy meddig, mikor van itt az eddig és netovább? Nem tudom. BéBé ezt írta erről:
"ha ezt képes vagy realizálni, és a másik erre nem ugyanezt teszi veled, hanem (abban a hiszemben, hogy betört végre) tovább folytatja korábbi életét, akkor jogod, sőt kötelességed lesz kilépni ebből a kötelékből...."
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9900#29900

Annak örülök, hogy most ilyen könnyű szeretnem őt. És igen, vannak nehéz percek. Akkor, amikor arra gondolok, hogy hah, milyen nehéz is nekem, milyen rossz tud lenni velem. Ez olyan, mintha újra kézbe vettem volna a "bőröndömet".

De mindezek ellenére az sincs kizárva, hogy totálisan becsapom magam. Ami talán nem rosszabb attól, ami előtte volt. :lol: :lol: :lol:

Előzőleg együtt idézett "önmagam megerőszakolását" és BéBé "egó ellen való döntés" állítását tehát nem egymásnak megfelelő tartalom miatt gondoltam, hogy érdemes összehozni egy hozzászólásban. A felszínes hasonlóságuk miatt viszont igen.

Vissza: “Szerelem - Háború”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 4 vendég