Mikor döntöttem az egóm ellen?
A konfliktus az a szitu volt, hogy felismertem egy mély, alapvető vágyamat, ami a meghitt kapcsolat átélésére vonatkozik (amit levelezőtársammal átéltem). Ami eddig volt, már nem volt jó tovább. Mondjuk azt, hogy ez a felismert vágyam volt számomra a legfontosabb, ennek kielégítésére törekedtem.
Hamar eljut oda az ember, hogy ne "meneküljön" egy másik kapcsolatba, mert ha viszi magával a "batyuját", ott ugyan azt játszhatja végig. Hogy mi az a batyu, ami miatt nekem rossznak tűnt a házasságom, az persze kérdéses.
A házasságba bevinni ezt a vágyamat (meghitt kapcsolat) viszont hogyan tegyem? Nézem, nézegetem, bizony, éget ez a szükséglet, de nem látszik más megoldás, a nyílt biliborításnál - vagyis "itt van, nesze, mostmár így kell élnünk, nem lehet másképp, értsd meg!"... Kezdem is billegtetni (beszélni, hogy mi is van bennem, annak ellenére, hogy látom, hogy nem vevő erre), mire mindketten rosszul érezzük magunkat. Úgy tűnik szétfelé megyünk - legalábbis szomorúan távolodunk egymástól.
Ebben a helyzetben nyaggattam BéBét, hogy namost hogy is? Azt mondja:
"
abba az irányba kell menned, amelyik irányba a nagyobb erőt kell kifejtened"
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9884#29884
Nos, legnagyobb ellenérzésem azzal kapcsolatban volt, hogy félretegyem, ne akarjam azonnal megvalósítani a "végre felismert mély vágyamat". Utólag nézve gyakorlatilag csak magammal foglalkoztam, hiába volt a zászlómra írva, hogy "Hahaaa! Íme a legfőbb érték, a meghitt kapcsolaaat!"
Úgy tűnik, hogy az egóm ellen való döntés, az volt, hogy
a saját vágyam ellen döntve, magamat a másik akarata alá rendeltem. Amennyire csak tudtam.
Átélve ezt, úgy tűnik, hogy könnyű.
Könnyű nem hozzányúlni a "nehéz bőröndömhöz", ami a központi vágyam volt korábban. Annak ellenére, hogy szemernyit sem dugok el vagy titkolok le belőle magam előtt - teljesen valóságos maradt.
Úgy tűnik, mintha nem lehetne egy kézzel kétféle dolgot csinálni: "bőröndöt cipelni" és "simogatni" is. Mintha igaziból ebbe bolondulna bele az ember, amikor egyszerre akarja ezt a kettőt csinálni - ekkor erőszakolja meg magát.
Úgy tűnik, hogy ezt a könnyű - furcsán a korábbi önmagam ellen lévőnek tűnő - állapotot a "bőrönd" tudatos elengedése hozta volna létre.
Ezek alapján azt csak következtetni tudom - főleg a Pál Feri-féle vágyak legmélyén lévő öröm reményének fényében -, hogy bizony nem a "magam vágyaként felismert meghitt kapcsolat" volt a végső vágyam...
Mindez pár hete történt. Hogy mi lesz, mi fog kiderülni, és mikor, arról fogalmam sincs.
"
Olyan korban élünk, amelyben a valódi szeretet sem adhat semmit, csak hűséget, hogy vele vagyok, és mellette kitartok."
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 8753#28753
Hogy meddig, mikor van itt az eddig és netovább? Nem tudom. BéBé ezt írta erről:
"
ha ezt képes vagy realizálni, és a másik erre nem ugyanezt teszi veled, hanem (abban a hiszemben, hogy betört végre) tovább folytatja korábbi életét, akkor jogod, sőt kötelességed lesz kilépni ebből a kötelékből...."
http://www.kavezo.net/phpBB2/viewtopic. ... 9900#29900
Annak örülök, hogy most ilyen könnyű szeretnem őt. És igen, vannak nehéz percek. Akkor, amikor arra gondolok, hogy hah, milyen nehéz is nekem, milyen rossz tud lenni velem. Ez olyan, mintha újra kézbe vettem volna a "bőröndömet".
De mindezek ellenére az sincs kizárva, hogy totálisan becsapom magam. Ami talán nem rosszabb attól, ami előtte volt.
Előzőleg együtt idézett "önmagam megerőszakolását" és BéBé "egó ellen való döntés" állítását tehát nem egymásnak megfelelő tartalom miatt gondoltam, hogy érdemes összehozni egy hozzászólásban. A felszínes hasonlóságuk miatt viszont igen.