Szerelmes versek (amik nem túl ismertek)

Szerelemben, háborúban mindent szabad.
Mindent ami ezzel a kettővel kapcsolatos.

Moderátor: Adél

Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.22. 21:15

Szőnyi Bartalos Mária: EGYSZERŰ VALLOMÁS

Beérem azzal, ha rád sem nézek...
Beérem azzal, ha csak éppen érzem,
hogy mellettem vagy,
hogy itt vagy,
hogy vagy
nekem.

Beérem azzal a végtelen csönddel...
Beérem azzal a védtelen közönnyel -
csak mellettem légy,
csak itt légy,
csak légy -
nekem.

Beérem azzal a feszültséggel...
Beérem azzal a szokatlan érzéssel,
hogy fontos vagy,
mert itt vagy,
és vagy
nekem.

Legyen elég, ha rád sem nézek!
Érezned kell, mert én is érzem,
hogy melletted vagyok,
hogy itt vagyok,
hogy vagyok
neked…

Legyen elég a végtelen csönd!
Érezned kell az erőltetett közönyt,
mert melletted vagyok,
mert itt vagyok,
mert vagyok
neked.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
LouisdelaCruise
Gömböc
Gömböc
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.04.12. 18:54
Tartózkodási hely: Balassagyarmat
Kapcsolat:

Versek

HozzászólásSzerző: LouisdelaCruise » 2007.05.08. 21:07

Beteljesülés

Pillanat, mi megfog, s gondolat, mi elragad,
Szikrázó sejtelmes tekintet, csodás, s jó mi hívogat.
Mi ezernyi érzéked, s levegőd izzik körbe,
Hívogató lény, kit érzel, s hív bársonyos ködbe.

Lágy érintés, mi először éget, s tűröd e fájdalmat,
Míg el nem éred, s parázsod nem hamvad.
Lángra gyúlsz, s kedvesed vet rád rőzsét,
Míg játékosan perzseled, lágy hamvas bőrét.

Ajkad, ajkán forr, s élet lehelete száll belétek,
Karjaidba zárod, mint kerek erdő, a hűs rétet.
Két kezed, mint hangszeren, testén dallamot játsz,
Beteljesülés mit éreztek s kettőtöket, ölel szorosan át.

Bimbózó vörös rózsa, mit csókod simogat, lefelé
Ajkad, teste ajkát érint, mit kis erdő zár köré.
Aranyló méz, mi csillog bársonyos ölelésén,
Mily kéjes mosoly arcán, s forrón remegő testén.

Tested görcsben, mily forró vágy hevít,
Buja kalandod, mely e meghitt helyre terít.
Szorgosan utad járod, s míg tüdőd pattanásig,
Levegő, s ily mámor, e küszöb határáig.

Vadul ölel, forró öle, öledben lágyan pihen,
Gyűjt erőt, lendületet, mily nagy kéjt jelent.
Fáradhatatlan izgalmában, mi két test egyé vált,
Szerető szerelemben, nem ismer többé határt.

Két szív, mi együtt dobban, s kíván új életed,
Sikoly, mi torkát elhagy, halkan ütemesen.
Tested beteljesülése, s aranyló forró nedve,
Mag mi sarjadzik, ha van akarata, életkedve.

Vágy mi bennetek van, ölelés, csók, szerelem,
Időtlen időkig tartó, gyönyörű gyötrelem.
Testetek játéka, hivalkodó tánca e világnak,
S forró mézédes nedve, darázsnak fullánka.

Bódítón szédülsz, s kapkodsz éltető levegőért,
Mint partravetett hal, midőn a nap felkél.
Bátorítón simogatod, szerelmed puha domborulatát,
Midőn megnyugszol, s már nem forog veled a világ.

Örömöd, bánatod, s szerelmed nap, mint nap,
Szívedben a tűz, soha el nem hamvad.
Új napod, s kéj, mi élet zamatos orvossága,
Két testnek egy szív, gyönyör iszonyú korbácsa.

20060324

Louis De La Cruise

Minden jog fenntartva!
LouisdelaCruise
Gömböc
Gömböc
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.04.12. 18:54
Tartózkodási hely: Balassagyarmat
Kapcsolat:

Versek

HozzászólásSzerző: LouisdelaCruise » 2007.05.08. 21:08

Szeret, nem szeret

„Szeret, nem szeret,”
Szemed pillája szendén rebben,
Csókod tüze forrón éget,
„Szeretsz, nem szeretsz?”

„Szeret, nem szeret,”
Ajkad szava dicsér engem,
Bátorít Ő, hogy szeressem,
„Szeretsz, nem szeretsz?”

„Szeret, nem szeret,”
Hangod bársonya éltet,
Míg hallak, szeretlek téged,
„Szeretsz, nem szeretsz?”

„Szeret, nem szeret,”
Hőn vágyom lényed,
Messze vagy, el nem érlek,
„Szeretsz, nem szeretsz?”

„Szeret, nem szeret,”
Téged, nem érhetlek,
Távol vagy, messze-messzebb,
„Szeretsz, nem szeretsz?”

„Szeret, nem szeret,”
E virágnak is vége,
Hát nincs több szirom, tépve.
Szeretsz?... Nem szeretsz!

Nem szeret!

20070212

Louis De La Cruise

Minden jog fenntartva!
LouisdelaCruise
Gömböc
Gömböc
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.04.12. 18:54
Tartózkodási hely: Balassagyarmat
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: LouisdelaCruise » 2007.05.09. 19:37

Kétely

Szíved,
mint zenélő ékszerdoboz,
de kinyitni nem merem én,
mert sosem tudhatnám,
hogy hattyúdalt játszik-e,
vagy életem
utolsó harangjátékát.

20070117

Louis De La Cruise

Minden jog fenntartva!
LouisdelaCruise
Gömböc
Gömböc
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.04.12. 18:54
Tartózkodási hely: Balassagyarmat
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: LouisdelaCruise » 2007.05.09. 19:39

Reménysugár

Halódó barátság, vagy már az?
Hát nem érzed a kínt, mit adsz!
Gyötrő más érzés, megcsalt szeretet,
Tán jobb is így, hogy életünk ilyen lett?

Vágytam hangod, s téged, mint csodát,
Vágytam arcod, derűt, s ajkad mosolyát.
De te löktél félre, s taszítsz mély verembe,
Hát, így hasadt meg, létemnek kék ege.

Létem nem érti, e csalást, s nem értelek téged,
Nem értem gondolatod, már nem érzem lényed!
Valami elszakadt végleg legbelül,
Valami elszakadt, s maradtam egyedül.

Maradtam magamnak, s csak sírás a vígasz,
Tán már az idei sem lesz olyan, mint a tavalyi tavasz.
Hideg, jéghideg, hosszú hideg nyár,
Valami elszakadt, de gondolatom veled jár!

Gondolatom veled, s tán még ébred a napsugár,
S talán lesz még újra hosszú, hosszú forró nyár!
Mert már tavasz nem, ellopta Ő azt,
Ki segített néked feledni, az ős nyarat!

Feledni talán, lehet, hogy Ő az igazi barát,
Az igazi reménysugár, ki tüzes szemmel jár?
Hát ki segít nékem újra és újra,
Hogy tudjam, ki lelkem elveszett barátja?

Barát vagyok, vagy haramia, ki erőt vesz tőled?
Hát te ki vagy, ki taszítasz, s lelkem ölöd meg!
Szívemet kígyóként szorítod, s harapod mérged,
Inkább könnyem szárítsa Ő, s te légy, kegyvesztett!

20070119

Louis De La Cruise

Minden jog fenntartva!
LouisdelaCruise
Gömböc
Gömböc
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.04.12. 18:54
Tartózkodási hely: Balassagyarmat
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: LouisdelaCruise » 2007.05.09. 19:43

Ébredj

Álmaim, s mit kívánok, érhetetlen vágyak,
Asszonyi szeretet, s örülni becéző lágy szavának.
Puha érintés, bársonyos ölelés, vad képzelet szárnya,
Mi érinti szívem, hajtja vérem, s létem szivárványa.

Suttogó lehelet, mit kapok, kiáltott segítség!
Érzem, úr a gonosz, mindenütt vér és verejték!
Homályos szempár, mit csak könnycsepp táplál,
Boldogtalan lét, hazug szív, sok-sok ármány!

Eső csepereg, szél zúg, csontodba hideg hatol,
Álmaid bezárva, fényed sötétben, léted bujdokol.
Barlang, hová tévedsz, kezed fogja ördögöd,
Hidd, körötted angyalok, s egy jó hírnök!

Dúdolok dallamot füledbe, szívem téged segít,
Légy újra magad, hisz itt van, ki felszabadít!
Látom álmod, s mosolyom hamis sugara,
Vágyom reád, s ő reá, ki tested boszorkánya!

Ki segít, inkább Ő, ki szemével, s lángpallossal büntető,
Mint Az, ki kígyóként, nyájas szavakkal szorosan átölelő.
Égesse szemed tüzével, mi könnyed szárít hiába,
S így nem öl, mint kígyó, ki váratlan mérgét harapja!

Ébredj, hisz rossz álom gyötri tested,
Körötted vagyunk, várunk tündér sereggel!
Szemedre hintek csillámot, mi homályt elolt,
S elhozza néked újra, az igaz Angyalod!

20060918

Louis De La Cruise

Minden jog fenntartva!
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.07.30. 06:41

Baudelaire: SED NON SATIATA

Tested bizarr fétis, barna, mint rejtek éj
az ind szavanna bús bűbájából teremtve,
vad pézsma és mosusz ködli körül derengve,
éjfélek gyermeke, ébencsípőjű Kéj!

Éj, bor és Ópium kincsénél többet ér
ajkad elixire, hol Ámor szárnya lengve
röpköd; vágyaim únt karavánja merengve
megy feléd, s bánatom szemedből inni kér.

Szemedből, mely lobog, mint két nagy tüzes ablak,
ne engedd, hogy tüzet íly vadul-öntve kapjak:
ne hidd, hogy Styx vagyok s kilencszer ölelek.

Óh, jaj! mert nincs erőm, te kegyetlen Megéra!
hogy csókkal végre is szelíddé törjelek
s ágyad poklának én legyek Persephonéja.

/Babits/
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
vén banya
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1833
Csatlakozott: 2007.03.20. 07:06

HozzászólásSzerző: vén banya » 2007.08.02. 10:30

A lepke vágya

A szót, mit a sárba rántanak,

nem szennyezem én be.

Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,

még te is ne nézd le.

Van remény, mely kétséggel rokon,

megfojtani hát ki merész?

S kedvesebb tőled a szánalom,

mint mástól a Józan ész.

Mit az emberek így hívnak:szerelem,

nem azt adom én neked,

de az áhítatot, mit rejt a szívem,

s mi megindítaná az eget.

Shelley
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára vén banya 2009.02.15. 11:38-kor.
A mosoly melyet küldesz, visszatér hozzád
(indiai mondás)
Avatar
Jupiter
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 1512
Csatlakozott: 2007.03.19. 22:28
Tartózkodási hely: Ascendensen

HozzászólásSzerző: Jupiter » 2007.08.02. 12:10

Húsz év mulva

Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndben szivem, többé nem ég,
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriárd
Versenyt kacérkodik, ragyok,
Fejemre szórja sugarát,
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...

(Vajda János)
Vagyok aki vagyok.
Avatar
hapci
Gombóc
Gombóc
Hozzászólások: 28
Csatlakozott: 2007.07.29. 16:06

HozzászólásSzerző: hapci » 2007.08.04. 10:35

Egyedül a tengerrel

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
Elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló vad tengert hallgatom,
És álmodom az ócska pamlagon,
És álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.

Ady Endre
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.08.27. 09:48

Nézd csak, bolondul karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!

hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.

Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak
s nyílegyenest fölfurakodnak,

föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repeső
útjuk nyomában égbe nő,

függőleges rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága

túlvilágban szikráznak, a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora

vagy az se emel… Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?… Tovatüntek…
Magukkal vitték a szemünket!


Szabó Lőrinc
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.08.27. 11:15

SZABÓ LŐRINC: A LEGFŐBB BOLDOGSÁG


A legfőbb boldogság, a legkötőbb,

a legodaadóbb, istenitőbb,

az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,

az, amelyben két világ egy zene,

az, amelyben a szellem szárnyra kél,

az, amely már tán nem is szenvedély,

az, amely fény, súlytalan súlyegyen,

az, amelyben minden jel végtelen,

az, amelyben már mozdulni se mersz,

az, amelyben örökbéke a perc,

az, amelyben megszakad a tudat,

az, amelyben kicseréled magad,

az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,

s ha ébredsz, a költészet kezdete:

A legfőbb tudás nem a szépeké, –

bárkié, ki a tulsó partra jut,

s tovább vinni, a közös menny fölé,

Kué-Fi és Kleopátra se tud.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.08.27. 11:29

Jó álom


Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni.

Azt álmodni tejfehéren,
hogy sose születtem meg,
hogy vissza tudod adni
a csókjaimat.

Pattog a tűz és elsűlyed a ház.
Csörgős szánkón összesímulva,
prémes bundákban futunk
a nagy fehér havon.

Dsida Jenő
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.09.05. 11:05

Legyél te sóhaj...
S én vigasz...!
Vagy görcsbe rándult... torz grimasz!
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz...

Legyél te mosoly,
Én a könny...!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!

Legyél te gyertya...
Én a tűz...!
Kit olthatatlan vágya űz...
Két végén égő... szörnyű... tánc...
- Kegyetlen... gyönyörű románc...
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.09.10. 12:47

Luna Piena - Kopogtatás nélkül

Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz – veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...

Vissza: “Szerelem - Háború”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég