Szerelmes versek (amik nem túl ismertek)

Szerelemben, háborúban mindent szabad.
Mindent ami ezzel a kettővel kapcsolatos.

Moderátor: Adél

Avatar
Zsiráf
Főförgeteg
Főförgeteg
Hozzászólások: 2394
Csatlakozott: 2007.03.19. 11:08
Tartózkodási hely: az ingán

HozzászólásSzerző: Zsiráf » 2007.03.24. 09:31

Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.

Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek -
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.

/Kepes Sára/
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.17. 11:44

Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Mohón élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Okos szájak edzett szívek,
Mindenki hisz valakinek.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Választani túl késô,
Már semmire nincs idô
A jövô elôttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Menyhárt Jenő/ Európa Kiadó
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.17. 12:01

"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj. "

/ Pilinszky: Ne félj! /
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.17. 12:02

...nincs
erősebb
annál az ösztönnél,
mely arra késztet,
térjünk vissza oda,
ahol tönkretettek
bennünket,
és éveken át újraéljük azt
a pillanatot.
És csakis azt gondolhatjuk,
hogy aki egyszer
megmentett bennünket,
az képes lesz rá újra meg újra.
Egy hosszan tartó
pokolban, mely
azonos azzal,
ahonnan jövünk.
De egyszer csak kegyes lesz
hozzánk az
a pokol.
És
vértelen.

/ Alessandro Baricco: Vértelenül /
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.17. 12:02

Michelangelo Buonarotti:

Nem vagyok a magamé màr! Hogy lehet?
Ó Istenem, Istenem, Istenem!
Ki forgatott ki önmagamból,
s ki van közelebb hozzàm,
vagy inkább én, mint én magam lehetek?
Ó Istenem, Istenem, Istenem,
Hogyan hatolhat át a szívemen,
mégcsak hozzàm sem érve?
Mi ez? Szerelem?
Mi a szemeimen át a szívembe lépett,
hogy e kicsiny térben elhatalmasodni látszék,
és mindjárt kicsordul?
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.17. 12:04

Soós Gábor: Valójában... igazából...

Valójában gyáva vagyok.
Meséltem erről neked?
Bátorságom nem valódi:
maszk csupán, erőltetett
próbálkozás végigmenni
az úton, mely hozzád vezet.
Valójában öreg vagyok:
leéltem több életet.

Igazából nem vagyok jó.
Hazudtam ebben neked.
Abban bíztam, ha jónak látsz,
majd rajongásig megszeretsz.
Beléd bújnék, onnan várnám
a rémítő végzetet.
Élni gyáva, halni gyáva:
léteznem így hogy lehet?

Valójában máz vagyok csak:
összegyűjtött értelem.
A színeim sem valódiak,
és szinte minden érzelem
csak utánzat, mit filmen láttam
átélnem miért nem lehet?
Néha, mikor nem lát senki,
csak eltűnök, nem elmegyek.

Igazából semmi vagyok,
és minden, a te szemedben.
Valójában én te vagyok:
a beléd olvadt szerelmem.
Igazából nem létezem,
csak a tudatod játszik veled.
Valójában gyáva vagyok.
Meséltem erről Neked?
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.17. 12:04

A szerelem korallvirágai

I.

Elveszítettél.
Még nem tudod, még nem érzed,
talán soha nem is érted, hogy
milyen önzetlenül szerettelek,
de Te elveszítettél - és ezzel -
én is elveszítettelek Téged.
Szavak, melyek régen boldoggá
tettek, elmerültek, ott fekszenek
valahol mélyén, a felejtés tengerének,
fehér korallvirágjává válnak,
egy pillanatnyi szerelem örök zálogának.

II.

Álomban.
Már tudom, már érzem, milyen
az az álom, hol volt egy szerelem,
csak egyetlen pillanatig az enyém,
az igazi világom, ahol Te varázsoltál
tündérré, ahol Te voltál a párom.
Zálogul adtam a szívemet, vissza
sosem kérem, nem is tehetem, mert
nincs rá elég erőm, a Tiéd
- nálad maradt - egészen.
Vedd és őrizd, de ne törd össze,
csak engedd, hogy egy mély tenger,
a felejtés tengerének virága
- egy vörös korall őrizze - örökre.

III.

Felébredtem.
Most tudom, még érzem, mert fáj,
az ébredés nem könnyű, ha egy álom
véget ér, pedig tovább is álmodnál.
Elengedni nehéz, visszatérni nem
szabad, rejteni kell a tiltott álmokat.
Így, hát jöjjön a feledés, nyíljon
számomra egy új világ, legyen kék
az ég, ragyogjon a nap, borítson
mindent száz és száz virág!
De, soha többé nem lesz ilyen,
nem építem soha már,
a szerelem feledéstengerének
fehér és vörös korallzátonyát.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.22. 08:45

Elárulok egy titkot,
a földön van olyan hely,
ahol királylányok kezéért
sárkányt ölni sem kell.

Sajnos nekem épp oda
nem szolgál a passport.
Egy lakatos műhelyben,
gyűjtök némi vasport.

Ha úgy érzem, hogy elég már,
majd tüzet én okádok,
hét fejemmel szét nézek,
ezt imádni fogják a lányok.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.22. 08:48

Nem képzellek semmilyennek,
szavam sincs rád, és kép se, jó,
estéid sosem pihennek,
és egy sincs ami mindenható.

Elképzellek magamnak,
hogy benned vagyok, s nem nehéz,
úgy ragadok mint a méz,
és azt mondod, hogy szabad vagy.

Elképzellek, ahogy szabad vagy,
és egyik estéd sem nehéz,
és hiszek minden szavadnak,
lomhán csordulsz mint a méz...
nekem,
neked.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.22. 08:49

Szergej Jeszenyin
Emlékdal

Tennyeredbűl iszik vezetéken a ló,
Nyárfák levelét veri vissza a tó
Kék kendőd nézem az ablakon át,
Huzigálja a szél, hajad éj-fonalát
Habos áradaton, csupa csillag a táj
Úgy kell puha szádrúl a csók, noha fáj
lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám
Csilingel a zabla, lovad tovaszáll.
A napok guzsalyán fonalat fon időnk,
Temetőbe kísérnek az ablak előtt.
Tömjén szagú gyász, sirató dal eseng,
Rémlik, leeső patkók zaja cseng.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.22. 08:50

Nem hiszek a reinkarnációban.
A következő életemben esőcsepp szeretnék lenni Budapesten.
Rá szeretnék esni egy bizonyos ember arcára.
Egy bizonyos napszakban - délután.
Egy bizonyos évszakban - nyáron.
Igen, egy felkavaró zápor formájában szeretném mindezt.
Könnyeden.
Végig szeretnék szánkázni az arcán.
Egy bizonyos szem alá szeretnék esni.
Érzékeltetni szeretném vele azt, hogy milyen a sírás.
Azt a sírást, aminek nincsen semmi oka.
A következő életemben esőcsepp szeretnék lenni.
Nem hiszek.
A következő életemben (vélhetőleg) pocsolya leszek.
Akkor pedig jó lenne, ha megbotlana előttem,
és pofára esne (egy bizonyos) ember.
Az érintés végett.


http://sebtolvaj.freeblog.hu/archives/2004/07/
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
LouisdelaCruise
Gömböc
Gömböc
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.04.12. 18:54
Tartózkodási hely: Balassagyarmat
Kapcsolat:

Szerelem

HozzászólásSzerző: LouisdelaCruise » 2007.04.22. 13:07

XLVI. szonett

Oly kedves

Oly kedves nékem ajkad csilingelő hangja,
S kék szemed, mely tükröm, s vágyam lát.
Mily hűtlen vagyok hitetlenhez, mosolya
Orcádnak, csak énnekem gyújt ez világ’.

Bimbózó virágod kikeletben, kelő nap,
Sugara csikland’ tested, s fürdeted
Gyönyörben; míg oly pompára fakad,
Alkonyra kelyhe nyíl, s tárul nékem.

Míg nap-nap után vágyam kéjezteti,
Rózsád testem lágy ölén megpihen, s
Míg szerelmünk, új világ álmát nézi,
Mint pergő színes kockán, mozgóképeken.

Így gyönyör élet naponta, bimbózó hajnalon,
S csodás a napnyugta mind’, tündöklő alkonyon.

20070307

Louis De La Cruise
LouisdelaCruise
Gömböc
Gömböc
Hozzászólások: 87
Csatlakozott: 2007.04.12. 18:54
Tartózkodási hely: Balassagyarmat
Kapcsolat:

Szerelem

HozzászólásSzerző: LouisdelaCruise » 2007.04.22. 13:20

XXXVI. szonett

Szerelmes szonett

Újra, s újra szeretném gyónni, követett bűneim,
Tested, s lelked templomában esdeklőn.
Vágyaim hallgatnád, s rónál reám Miatyánkot, száznyit
S térnék jobb létre, szívre, új 'fennkölt.

Hiába lennék tűző napod, sosem látnám csillagjaid,
S kéjes éjed, így hiába kergetném.
Sosem érném utol, még ha nagyon sietnék is,
Hát hadd legyek éjedben,…Holdad én!

Így mikor világot nyitnék, éjszakai égen,
Köröttem táncolhatnának gyémántjaid.
S csak holdhóban egyszer szunnyadnék én el,
Pihentetve fárasztó, nappali álmaim.

Így kérlek, éjjel légy nappalom, s Holdként ajkad csókolom,
S, e fénylő álarc mögé bújva, nem látszik tán, csúf-rút arcom.

20070220

Louis De La Cruise
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.22. 21:03

Arany Tóth Katalin: Szótlanul



Most hallgatsz...
mert a bánatról könnyebb szólni,
mint leírni a reményszínű,
szívnek tetsző, boldog perceket.
Stigmaként égette létedbe
Sorsod az örökkévalóba
küldött jeleket, hogy ne feledd:
szolgálat az Élet. Alázat,
s kérdéseidre benned termő
felelet, hogy megtanulj látni
világtalan szemmel, hogy érezd
az üresnek tűnő tereket.

Hisz' volt idő, mikor a magány
lelket feszítő szorítása
kékülő erővel fojtotta
örömre, s elégedettségre
született vágyszomjú életed;
s mert kínjaid levetni vágytad,
hát jó mélyre ástad fekhelyed,
hogy kegyelmet remélve sóhajtsd,
és hitednek gyolcsába forgasd
az elárvult, könnyes éveket.

Most hallgatsz...
s mert Isten áldó érintését
szavakká formálni nem tudod,
hálád halk imába foglalod
- megköszönve a szándékot, mely
irgalmas szívébe fogadott;
s mit a sokaság láthat rajtad:
az csak kitárt lelkedből nyíló,
arcodra simuló mosolyod.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...
Avatar
Trilox
Moderátor
Moderátor
Hozzászólások: 3051
Csatlakozott: 2006.02.13. 23:09
Kapcsolat:

HozzászólásSzerző: Trilox » 2007.04.22. 21:15

Kováts Péter: Ha csak azért...

Ha csak azért
Jöttél, hogy megmutasd,
Milyen a könnyű-vérű nyár,

Ha csak azért
Öleltél, mert hiányzott
E néhány percnyi vágy,

Ha csak azért
Szóltál hozzám, mert
Elviselhető, nem volt kívülem

Ha csak azért
Csókoltál szenvedéllyel
Hogy lásd, vajon elhiszem,

Ha csak azért
Engedtél közeledbe jutni,
Mert már nem volt erőd tiltani,

Ha csak azért
Volt ágyad az ágyam, mert
Így könnyű megbolondítani,

Ha csak azért
Nem mondtál végleg búcsút
Mert mégsem akartál megbántani,

Hát szólj!
Hogy nem te voltál,
Csak esendő, játékos önmagad,
És felébredni már nélkülem,
egyedül akarsz.
Na nem soha-soha, de nem hiszem, hogy valaha is...

Vissza: “Szerelem - Háború”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 5 vendég