autentikus forrásból megtudtam, hogy a diákság mely kötelező olvasmányokat utálja a legjobban. Arany Toldija nem volt közöttük — igaz, azt sem tudom, hogy manapság szerepel-e a kötelező olvasmányok között. Egy azonban biztos: minden verstani bravúr ellenére a trilógia nem felel meg korunk követelményeinek, meseszövése csapnivaló, továbbá, a serdülőkorban lévő tanuló ifjúság gondolkodására káros elemeket is tartalmaz. Az alábbiakban ezeket az állításokat szeretném néhány példán keresztül igazolni.
"Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Nekik jóéjtszakát mondani örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!"
Bár ez a rész egybecseng a kötelező sorkatonai szolgálat professzionális hadsereggel való felváltásának tervével, de a Magyar Köztársaság egyelőre legfeljebb rendfenntartó és egészségügyi alakulatokat küld más országokba, továbbá óvakodik beleavatkozni a tatárok és törökök ügyeibe — különös tekintettel utóbbiak Európai Uniós csatlakozásának kényes kérdésére.
"Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?"
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szivébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
"Hm, paraszt én!" emígy füstölög magában,
"Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkü bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?
Én paraszt? én?" — Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyű nagy káromkodás volt.
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa."
Ezen a ponton csak ámul-bámul a diák. Hogyhogy nem vágja pofán Miklós Laczfi nádort a petrencés rúddal. Az a gyermeteg érvelés elfogadhatatlan, hogy a nádor mögött ott jő egész hada, hiszen a gyerekek nap mint nap láthatják a televízióban, hogyan tud egyetlen ember egy egész hadsereget legyőzni. Ráadásul egy professzionális hadsereg esetében megengedhetetlen, hogy egy éppen arra járó civiltől kapott információra támaszkodva vonuljon következő állomáshelyére.
"Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;
Mint komor bikáé, olyan a járása,
Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vaskezében."
Ma már a gyerek is tudja, hogy egy-egy feldolgozatlan konfliktus számos pszichoszomatikus betegség okozója lehet, ami a későbbiekben súlyosan terhelheti az egészségügyet és a társadalombiztosítást. A fenti két idézetből kiolvashatjuk, hogy Miklós nem rendelkezik elég önérvényesítő képességgel, aminek híján rövidesen a társadalom perifériájára sodródhat.
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/toldi.html
Ekkor a bús asszony nekibátorodva,
Hogy' esett, mint esett, mind elpanaszolta:
Duna szigetében öklelődzik egy cseh,
S szörnyüképpen szolgál neki a szerencse;
Kérkedik nagy fennen, magát hányja veti,
A magyar nemzetet csúfra emlegeti:
Sok bajnok kiment már életre, halálra,
Özvegyet, árvát és jajszót hagyni hátra.
Tegnap állt ki az ő két levente fia;
Nem volt félországban olyan pár dalia,
Nem volt a világon olyan jó két gyermek:
És most egymás mellett egy sírban hevernek!
Elrémült a világ; nem is akadt már ma,
Aki a kegyetlen csehvel szembe szállna;
Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,
Istent káromoló gőgös beszédekkel.
Az életszerűnek szánt lovagi torna megszervezése és lebonyolítása a következő módon történne. Kiürül Lajos király pénzes ládája, amit másképpen államkincstárnak is szoktak nevezni, mire kincstárnoka azzal az ötlettel áll elő, hogy busás belépti díjért rendezzenek nagy hírű viadalt. Ennek lényege, egy messziről — és semmiképpen sem szomszédos országból — jött vitéz megfelelő ellenfelekkel való felfuttatása, majd a kritikusnak látszó pillanatban Toldi bevetése. Meggyőződésem, hogy a fogalmazásnál a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Példaként, a lehetséges veszélyekre lássunk két versszakot az eredeti műből:
"Erre a cseh nyujtá vaskesztyűs tenyerét,
Hogy összeroppantsa vele Miklós kezét;
Észrevette Miklós a dolgot előre,
S a cseh barátságát jókor megelőzte.
Összeszedte Toldi roppant nagy erejét,
S megszorítá szörnyen a bajnok tenyerét:
Engedett a kesztyű és összelapúla,
Kihasadozott a csehnek minden újja."
1. Minden jel szerint rövidesen Prága lesz Közép-Európa kulturális központja.
2. Mindét versenyző a sportban joggal elvárható fair play teljes figyelmen kívül hagyását mutatja be.
3. A sportszergyártó multik perrel való fenyegetését is számításba kell vennünk, hiszen a rossz minőségű kesztyű márkájának elhallgatása miatt valamennyiük jó hírneve kockán forog.
Biztosíthatom az olvasót, hogy a trilógia második és harmadik részének tüzetes tanulmányozása is hasonló eredménnyel járna. A jelen helyzetben két dolgot tehetünk. Provizórikusan, Arany Toldija helyett a "Névtelen Krónikás" Pajzán Toldiját vesszük fel az iskolai oktatásba (kedvcsinálónak egy visszafogottan gyönyörű sor a műből: "A hold meszes seggét feltolta az égre"), majd türelmesen várunk az új Arany János megszületésére.