Draskovics: jó hírem van, lesz nyugdíjreform
2006. október 17. F.E. - FigyelőNet
Folytatódik az 1997-ben megkezdett nyugdíjreform, az első lépésekről már ez év decemberében születhet kormánydöntés – ismertette a kormány álláspontját a reformügyek egyik felelőseként Draskovics Tibor, az Államreform Bizottság kormánybiztosa a porftolio.hu internetes portál által rendezett szakmai konferencián kedden.
A meghirdetett programot módosítva a Veres János pénzügyminiszter helyett beugró Draskovics Tibor egy rossz és egy jó hírrel kezdte előadását. Rossz hírként közölte, nem olvasta a Gyűrűk urát, visszautalva Király Júlia levezető elnök szavaira, amelyek értelmében a társadalombiztosítás azért van válságban, mert – mint Tolkien regényében a gyűrű szövetsége – megbomlott a mögötte húzódó társadalmi közmegegyezés.
Draskovics Tibor szerint ugyanakkor soha sem volt meg igazán ez a közmegegyezés, ehelyett egy generáción belül és generációk között is egymás zsebében kotorászunk. A kormány szándékai szerint tehát rövid és hosszabb távú intézkedésekre is szükség van, az első lépéseket még várhatóan az idén megteszi a kabinet, a hosszabb szakmai viták végére pedig várhatóan 2007 végén kerülhet pont.
Kormányzati célok
Néhány kiindulópont már letisztult, fogalmazott Draskovics Tibor, ezek közül az egyik legfontosabb a munkaerőpiaccal összefüggő problémák orvoslása. A tényleges nyugdíjbavonulási életkor ugyanis mélyen alatta van a törvényes korhatárnak, az első lépések zöme erre fog irányulni. Ennek folytán várható, hogy szigorítják a korhatár előtti nyugdíjbavonulás feltételrendszerét, továbbá növelni igyekeznek a motivációt, illetve a kényszert a legális munkaerőpiacon történő jövedelemszerzésre (például a jelenlegi degresszivitás, a járulékplafon eltörlése révén), diszpreferálják a korhatár előtti nyugdíjbavonulást és a nyugdíj melletti munkavégzés lehetőségét, valamint véget vetnek annak az állapotnak, hogy a társadalom egy része adó- és járulékfizetés nélkül szerezzen jövedelmet.
Ezek a lépések Draskovics Tibor szerint már 3–5 éves perspektívában is komoly mértékben javíthatják az államháztartás egyensúlyát, nem beszélve azokról az intézkedésekről, amelyek valóban hosszú távon képesek majd a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát biztosítani.
Ezek közül az egyik legfontosabbként említette a kormánybiztos a nagy ellátórendszerek „megtisztítását”, vagyis például a rokkantnyugdíjasok ellátásának kivételét a nyugdíjrendszerből. Az ehhez hasonló, nem a nyugdíjrendszerbe illő szolgáltatásokat rövid átmenet után önálló biztosítási ágként kell megszervezni, szigorú, visszaélésmentes körülményeket teremtve – hangsúlyozta Draskovics Tibor.
Nem zöldmezős beruházás
Nem a ma nyugdíjasainak kell a reformot megfizetniük, nyomatékosította a kormány álláspontját a kormánybiztos, hozzátéve, hogy egyedül az indexálási rendszer lesz az, amelynek megváltoztatása a ma nyugdíjasait is érinti. Hiába szólnak komoly szakmai érvek például a 13. havi nyugdíj eltörlése mellett, „nem zöldmezőn csinálunk nyugdíjreformot” – fogalmazott Draskovics, aki szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmi elfogadhatóság igényét.
Azt viszont egyértelművé kell tenni – zárta előadását a volt pénzügyminiszter –, hogy a jövőben nem válhat a politika játékszerévé a nyugdíjrendszer egyik eleme sem, vagyis senkinek sem szabad járulékcsökkentésről vagy sokadik havi plusznyugdíjról beszélni úgy, hogy a változtatások összes következményével ne legyen tisztában.
Reform nélkül nem lesz nyugdíj
Hosszú távon önmagát eltartó és a legális munkavállalást ösztönző nyugdíjrendszert, az állami pillér sürgős reformját, és a politika azonnali és végleges kivonulását tartják szükségesnek a szakma nagyjai. A javasolt eszközökben viszont nem egységes az álláspont.
Alig telt el három hónap azóta, hogy egy tartalmas konferencián valamennyi felszólaló nyugdíjreformot szorgalmazott, most újabb fejezetéhez érkezett a szakmai vita. Jegybankár, évtizedes szakmai múlttal rendelkező közgazdászok és legalább három volt pénzügyminiszter sürgette - 1998 után - ismét a mielőbbi beavatkozást, nevezetesen az állami nyugdíjrendszer parametrikus és paradigmatikus reformjának szükségességét.
Lépni kell
A diagnózis felállításában, úgy tűnik, teljes az egyetértés. Draskovics Tibortól kezdve, Antal Lászlón és Augusztinovics Márián keresztül Bokros Lajosig, Varga Mihályig vagy Hamecz Istvánig mindenki előtt egyértelmű: a jelenlegi állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlan és hosszú távon finanszírozhatatlan, igazságtalan, továbbá nem hat ösztönzőleg a munkaerőpiacon, és folyamatosan ki van téve a politikusok játszadozásának.
A megoldási javaslatokban már nem ilyen egységes a szakma, legfeljebb abban, hogy minél előbb lépni kell. Draskovics Tibor szerint egyébként ezt már a kormány is felismerte, ezt igazolja például a konvergenciaprogram, amely célul tűzte ki a fenntartható finanszírozás elérését, az esélyegyenlőtlenségek mérséklését, a demográfiai kihívásokkal való szembenézést, és – a nyugdíjrendszeren keresztül – a munkavállalásra történő ösztönzés erősítését. Ami a konkrét intézkedéseket illeti, a kormány még az őszi ülésszakban döntést hozhat az előrehozott öregségi nyugdíj korhatárának emeléséről, illetve a rendszerben rejlő bizonyos privilégiumok megnyirbálásáról.
Korhatárt kell emelni
A szakemberek véleménye szerint ugyanakkor ennél sokkal többre lenne szükség. Egyfelől szorgalmaznak egy úgynevezett parametrikus reformot, amely a nyugdíjrendszer számszerűsíthető elemeit módosítaná. Ennek során alapvetően négy paraméter jöhet szóba: a járulékok szintje, az induló helyettesítési ráta (amely az induló nyugdíj és az utolsó aktív korú kereset arányát mutatja meg), a nyugdíjak értékállóságát őrizni hivatott indexálási szabály, illetve a korhatár. Ez utóbbiról gyakorlatilag egységes a vélemény: a korhatárt egyértelműen emelni kell, mert a nyugdíjbamenetel abszolút és relatív értéke ma egyaránt roppant alacsony Magyarországon.
Vita a nulladik pillérről
A paraméterek változtatásának szükségessége mellett ugyanakkor legalább olyan nagy hangsúlyt kapott az úgynevezett paradigmatikus reform fontossága, vagyis az állami nyugdíjpillér szerepének teljes újragondolása. Arról, hogy egyáltalán mi a feladata az állami nyugellátásnak, két markáns vélemény ütközött. Augusztinovics Mária – még Bismarckot idézve – úgy véli, hogy a nyugdíjrendszernek két funkciója van: a keresőkori jövedelem tisztes pótlása időskorban, valamint az időskori szegénység enyhítése. Ezeket a feladatokat a gyakorlatban, a közgazdász szerint, a legjobban úgy lehetne ellátni, ha alanyi jogon járna egy úgynevezett alapnyugdíj (mondjuk 65 éves kortól mindenkinek), amit akár mezei adókból finanszírozna a költségvetés, ezen felül pedig folyósítanák az úgynevezett munkanyugdíjat mindazoknak, akik keresőkorukban bérükből járulékot fizettek be a társadalombiztosítási rendszerbe.
Ezzel élesen ellentétes Bokros Lajos volt pénzügyminiszter véleménye, aki szerint alanyi jogon semmiféle (még minimális szintű) nyugdíjat sem szabad kifizetni senkinek. Pláne nem adókból, véli a CEU professzora, ezzel ugyanis egy újabb kapu nyílna az olyan politikai jellegű osztogatások számára, amelyeket a mostani állami pillérből is egyértelműen ki kellene vezetni. A legszegényebbek alapszintű időskori ellátásáról Bokros Lajos a nyugdíjrendszertől teljesen elkülönülő szociális védőhálón keresztül gondoskodna (ám ez esetben is rászorultsági és nem alanyi jogon), mint ahogy a nyugdíjrendszert ma igen megterhelő rokkant nyugdíjasok ellátásától is megtisztítaná az állami nyugdíjpillért (utóbbi az egészségügyi kasszához kerülhetne át, a mainál lényegesen szigorúbb igénylési feltételek mellett). A felosztó-kirovó elvű állami nyugdíjrendszer „megtisztitásához” a politikai ígérvények kiemelése is hozzátartozna, amelyek közül a legsúlyosabb tényező a 13. havi nyugdíj. Ezt Bokros Lajos eltörölné, és egy huszárvágással egészségügyi járulékká konvertálná, mert mint mondja, ezen a reformelemen keresztül a nyugdíjasok is érzékelnék, hogy az egészségügyben sincs semmi ingyen.
Szemléletbeli, gondolkodásbeli váltást Hetényi István korábbi pénzügyminiszter is indokoltnak tart, de nem elsősorban a nyugdíjasok körében. A konferencia elnökeként zárszavában azt hangsúlyozta, hogy bármennyire is szomorú, a fiatalabb korosztálynak előbb-utóbb meg kell barátkoznia a gondolattal, mely szerint „többet kell fizetniük, de kevesebbet fognak kapni”.