Elküldve: 2006.09.28. 21:11
Tilox kávézóna beli blogjában írta:Tükör előtt
Ilyen érzés lehet egy férfinak amikor a felesége, barátnője a tükör előtt szépítkezik. Áll és nézi a nőt és tudja, pontosan tudja, hogy nem neki szépül. Nem őt akarja elkábítani, elkápráztatni, meghódítani. Mindegy, hogy szereti-e még az asszonyt vagy már rég nem. Van benne valami irigység és valami szívszorító emlékezés, hogy volt olyan amikor nem így volt. A nő csak készülődik és a férfi csak nézi, lesve, lopva. Csak úgy, hogy észre ne vegye az asszony, mert esetleg félre érti. Sőt, az is lehet, hogy esetleg szól. "Mit bámulsz" kérdezné talán.
És a férfi arra gondol "fesd csak magad, öreg vagy úgy is. Kinek kellenél?" de tudja jól, hogy a nő szép. Tele élettel és sokaknak kell. Csak neki nem. Már nem. És ez is fáj egy picit. Hogy már nem kell.
Ilyen érzés nekem amikor itt jársz. Látom, nem engem keresel. A hiúság hoz vissza mindig. A kíváncsiság, hogy valakit, bárkit érdekel-e amit írtál. Hisz amit írtál: Te vagy.
Megértem. Én is így vagyok a tükör elött.
csak két reagálás erre,
A Legjobb Nő is unalmas, valakinek, valahol...
az izgalom meghal ha a reggeli fogmosás közben kérdezik meg estére vegyenek e föl csipkét és Fűzőt...
+igenis a nőn múllik mennyire condicionálja a férfit rá, hogy a harci díszek még mindíg neki szólnak e, vagy csak azt kapja majd ami a gerilla akciók után romokban megmarad
Ahogy véget ért a munka, véget ért a kapcsolat. Hiszen semmi másról nem szólt, csak arról, hogy a legjobb a legjobbak közül, Uram! (MIB)n 
de ha látod amikor más valakivel bújik össze egy halom paír fölött egy másik munkában, akkor fura érzés. Nem rajtad múlik, hogy dolgoztok-e még együtt. Az eszeddel érted, hogy csak munka. És mégis... a francba!
