anyuci fecsegője

[Trilox]

Hogy oldódott meg ez a problémád?( a túlcsorduló érzelmek)
Kíváncsi lennék rá.

Kiírtam őket.

[Adél]

Emlékeztetőül az ígéretekről.
(egészségügy, tandíj)


http://www.youtube.com/watch?v=NSnICFPMsXs

[Adél]

"Ha pozíciót kapnék a kormányban, akkor én tengerfejlesztési minisztériumi államtitkár szeretnék lenni! Hogy nincs tengerünk? Annyi baj legyen! Népjóléti miniszterünk is van!..."

[Werewolf]

Teljesen felborul már itt minden. MIndenki politikus meg szellemi munkás akar lenni, vagy munkanélküli, hisz ahhoz tanulni sem kell, fizetik.
Munkás nincs. Termelés nincs. Külföldi tőke? Az van. És akkor mi is a baja a gazdaságnak? Egy kérdés a fentiekhez: működhet-e a gazdaság termelés nélkül? Lehet e termelés ha bezárják a gyárakat? Ja ez kettő lett.
Persze vannak még gyárak. Épp csak már egyre kevesebb munkás kell beléjük, hisz géppel dolgoznak.

[Adél]

Kidühöngöm magam kissé...

waldorf:
most egy újabb hónapot várunk arra, hogy a gyerek mehet-e vagy nem.
Mert van egy ikerpár, akiket már elsőben felvett a tanárnő csak még nem értek oda.
És majd csak egy hónap múlva derül ki, hogy odaérnek-e őszre vagy nem.
Ez azért érdekes (és bosszantó) mert az iskolába bekerülés elég nehéz.
Vagyis...
1. kerületi lakos
2. waldorfos testvér
3. waldorf ovis előélet
4. a tanár akarja
5. van még hely és a tanár akarja

Érdekes előnyt jelent aki nem része az első három halmaznak, de évekig fenttartják neki a helyet. Nem is egyet ám, hanem kettőt!
Tudom, hogy a tanító saját döntési jogkörébe tartozik, hogy befogad-e egy gyereket vagy nem. Mégis, valahogy bosszant ez a dolog.
Van benne valami fura. Valami nekem nem tetsző.
Ha felvettek valakit és az nem élt a lehetőséggel, akkor nem vettek fel helyette másik gyereket? Egy lehetőséget elvettek valakitől aki mindent megtett azért, hogy a gyermeke oda járjon de ezt a lehetőséget olyan valakinek tartották fent aki csak szeretné ha a gyereke oda járna de nem tudja megoldani – kvázi: tenni már nem akar érte?.
Az is jogos persze, ha bárki azt gondolja, hogy azért bossszankodom, mert "savanyú a szőlő". Savanyú. Ez tény. Az érettlen szőlő mindig savanyú.
De hadd legyen jogom (és bátorságom) kimondani, hogy valmi itt sántít.

[vén banya]

Kidühöngöm magam kissé...

waldorf:
most egy újabb hónapot várunk arra, hogy a gyerek mehet-e vagy nem.
Mert van egy ikerpár, akiket már elsőben felvett a tanárnő csak még nem értek oda.
És majd csak egy hónap múlva derül ki, hogy odaérnek-e őszre vagy nem.
Ez azért érdekes (és bosszantó) mert az iskolába bekerülés elég nehéz.
Vagyis...
1. kerületi lakos
2. waldorfos testvér
3. waldorf ovis előélet
4. a tanár akarja
5. van még hely és a tanár akarja

Érdekes előnyt jelent aki nem része az első három halmaznak, de évekig fenttartják neki a helyet. Nem is egyet ám, hanem kettőt!
Tudom, hogy a tanító saját döntési jogkörébe tartozik, hogy befogad-e egy gyereket vagy nem. Mégis, valahogy bosszant ez a dolog.
Van benne valami fura. Valami nekem nem tetsző.
Ha felvettek valakit és az nem élt a lehetőséggel, akkor nem vettek fel helyette másik gyereket? Egy lehetőséget elvettek valakitől aki mindent megtett azért, hogy a gyermeke oda járjon de ezt a lehetőséget olyan valakinek tartották fent aki csak szeretné ha a gyereke oda járna de nem tudja megoldani – kvázi: tenni már nem akar érte?.
Az is jogos persze, ha bárki azt gondolja, hogy azért bossszankodom, mert "savanyú a szőlő". Savanyú. Ez tény. Az érettlen szőlő mindig savanyú.
De hadd legyen jogom (és bátorságom) kimondani, hogy valmi itt sántít.

Hiába no, a savanyú szőlőt is ki kell érdemelni.... .....
Egy már megszűnőben lévő topikban olvastam nemrég eme iskola diákjairól "híreket" (én is hallottam hasonlókat már), azóta motoszkál bennem egy ártatlan kérdés-minden előítélet nélkül.... ha miután nem az említett -és tán ma már más -iskolának se feladata (horribile dictu, joga sincs!) a nebulók nevelése, akkor ki neveli az otthon "meg nem nevelt", ámde a felvételi elvárásoknak valamiképp mégiscsak megfelelt csemetéket ?....tudom naív a kérdésem, de épp a fent említettek után sokminden megfordulhat az ember fejében kiváltképp, ha "elit "iskoláról beszélünk....

[Adél]

A Waldorf tagadja, hogy elitképző lenne.
Szerintem is inkább csodabogárképző :D:D

Ám elmesélek még valamit...
mivel alapos és körültekintő anya vagyok (igyekszem ) ezért elolvastam azt a 4 dokumentumot amelyben az iskola válaszol a szülők kérdéseire.
Fetrengtem a röhögéstől (tovább is küldtem egy barátnőmnek aki valószínőleg hasonlóképpen jól fog szórakozni a kérdéseken).
Persze, nem az a baj, hogy a kedves szülő kérdez. Az a baj, hogy a kérdéseiből az derül ki, hogy semmit sem tud a Waldorf pedagógia alapjairól. Akkor viszont, vajon milyen elgondolás vezette oda? És vajon ez, hogy neki fogalma sincs róla hogyan fogják tanítani a gyerekét miért csak egy vagy több év múlva derült ki? Nem része a felvételi rendszernek az, hogy a szülő legalább alapszinten azonosuljon az iskola pedagógiai irányával? Elég belépő ha nem néz TV-t?
Mégiscsak elittképző lenne, ahol a szülők a saját gyerekkori traumáiktól akarják védeni a gyerekeiket és közben elvárják, hogy a versenyistállóban is sikeres legyen?
Akit érdekel a dolog, elküldöm.
Hozzáteszem a válaszok számomra humorosak, frissek és nagyon toleránsak voltak. Minden tiszteletem a válaszadóké. Nekem, lehet nem lett volna ennyi türelmem. :)

[Airam]

Adél, én is egy "csodabogárképzóben" röptetgetem a bogárkákat, s rajban már egészen bátran röpülnek a fészek körül, amiben semmi csodaszerű nincs, csupán a természetük szerint való...

Amit a várakoztatásotokról írtál, az remélhetőleg egyedi eset. Ha jól értem, már nagyobbacska a gyemeked, túl az első osztályon. Jelenleg egy másik waldorfba jár talán vagy államiba? És más w.-iskola nincs elérhető közelségben? Ha gondolod, írj privát üzenetet, hátha ki tudunk találni valamit.

[Adél]

Adél, én is egy "csodabogárképzóben" röptetgetem a bogárkákat, s rajban már egészen bátran röpülnek a fészek körül, amiben semmi csodaszerű nincs, csupán a természetük szerint való...

Amit a várakoztatásotokról írtál, az remélhetőleg egyedi eset. Ha jól értem, már nagyobbacska a gyemeked, túl az első osztályon. Jelenleg egy másik waldorfba jár talán vagy államiba? És más w.-iskola nincs elérhető közelségben? Ha gondolod, írj privát üzenetet, hátha ki tudunk találni valamit.

Kerdves Airam!
tudom, hogy W. tanár vagy.
A csodabogarakat én jó értelemben használtam. Ki, hogyan éli meg a csodát. Van akit zavar... :D
A kislányom harmadikba megy és most államiba jár. Egy olyan iskolába ami tulajdonképpen, és sok tekintetben nagyon jó csak.... csak... csak...
azt gondolom, hogy a waldorfban jobban érzené magát. Egy erősen képzőművészeti beállítottságú gyerek (ami elmúlhat de addig is lehet rá építeni :D)
Most a divatirányzat az iskolák között a zene. A legtöbb zenetagozatos osztályoikat indít, elvétve angol és elvétve informatika. Kézműves tagozatost szinte nem is találtam, nagy szerencsénk volt, hogy a körzetes iskola pont az volt. :)
De most amikor a költözés miatt az iskolaváltáson problémázunk, nem találtam másik ilyet, úgyhogy a B terv a waldorf után egy angolos iskola ahova az új lakás szerint körzetileg tartozunk.
Ja... a lányom szereti a zenét. Jó ritmusérzéke van ám totálisan botfülű.

A II. ker Fény utcától az egyetlen, tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető Waldorf iskola az óbudai. Hozzá tartozik még, hogy mi többnyire nem autózunk. (Mondhatnám, hogy elvből de az elveknek ehhez semmi köze. Kényelemből és türelmetlenségből tömegközlekedünk. :D)
Úgyhogy ha nem sikerül akkor lemondunk róla. Nem utazhat a gyerek naponta kétszer másfél órát. A II. kerületi W. ennyire van tőlünk, az óbudai laza 30 perc.
Nagyon kedves tőled, hogy segítenél. Ám én nem igen szeretném megerőszakolni a sorsot. Van egy elképzelésem, hogy mi lenne jó a gyerekeimnek, ám ha ez nem tud/akar működni akkor beleilleszkedünk abba ami van és rajta leszek, hogy belevigyük az életükbe mindazt amit az iskolával karöltve szerettünk volna.

Viszont van egy kérdésem amire örülnék ha válaszolnál.
Miért nem vesznek át más iskolák semmit sem a Waldorf pedagógiából?
Egyáltalán nem gyűrűzik be semmi ezekből az alternatív módszerekből. Nincs pl. "köztes állapot". Vagyis olyan iskolák amelyek ezt vagy azt a részét a tanításnak máshogyan csinálják mint a többi. Miért??????
Miért van ekkora szakadék az alternatív iskolák és az állami között?

Üdv.
Adél

[Airam]

Kedves Adél!

Értem a helyzetet, s én is amondó volnék, hogy nincs olyan jó iskola,amiért egy alsós kisgyereknek érdemes volna napi három órát utaznia.
A jelzett - vágyott iskola - leendő harmadikos osztálytanítójához nem tudom, hogy van-e utam, de utánanézek. Ha elfogadod ezt, akkor tudasd valamiképpen a gyermeked nevét.

Hogy miért van akkora szakadék az állami és az alternatív iskolák között? Ez egy hosszú beszélgetés tárgya lehetne, s még akkor sem merítenénk ki a témát. A tényállás röviden az, hogy az állami iskola - ritka kivétellel - nem átfogó pedagógiai elvek mentén szervezi a tanulást, hanem szolgáltatni szeretne, és az a meggyőződésük, hogy "ez kell" a fogyasztóknak. (Valami hasonló történik, mint a színházi repertoárok műsorkiválasztásánál... (De valóban van egy olyan elvárás-féle a családok jó részénél, aminek éppen meg is felelne, pl. informatika első osztályban stb:-) )
No, az általános pszichológiai kutatások sok területen leírták már rég, mire van szükségük a gyerekeknek, s hogy milyen metodika, az, ami valóban fejlesztő hatású. (Ezek között számos olyan van, ami R. Steiner általános embertana már lassan 100 éve tartalmaz. Ilyenek pl. a számolási képességek és a mozgás, az egyensúlyérzék, a hallás kapcsolata; az elnyújtott írás-olvasástanulás jótékony volta /lásd a régi tanítók gyakorlatát/, a tanulnivaló érzelemgazdag, érzéseken és képzeleten keresztüli megközelítése, ennél fogva a művészetek szerepe, és sorolhatnánk még.) Ezzel szemben mindezeknek az elérhető ismereteknek szinte nyoma sincs az oktatás napi gyakorlatában, a tankönyvek üzleti szempontokat követnek, illusztrációik zavaróak és otrombák, stb. S a világ a feje tetején áll: a kicsi gyermekre túl korán eröltetik az elvont, intellektuális tananyagot (ez olyan számukra, mintha kavicsokkall etenénk őket: anélkül távozik belőlük, hogy bármi módon táplálná őket); túl kemény és oktalan a követelményrendszer (előbb tanulják sokszor német nyelvből a főnévi igenév fogalmát, mint az anyanyelvükön). Hamar "selejtes" (kedveszegett, görcsös, kudarcra ítélt) lesz a gyerek, pedig lehet, hogy csak alszik még bizonyos képességeiben. Aztán - ha átvészeli az ált. isk. -át, akkor jöhet a versenyistálló, ahol már 9. o.-tól az érettségi vizsgára készülnek.. Ezzel szemben az egyetemek túlnyomó részében - főleg gazdsági okok miatt, de egyfajta tanári lojalitás is közrejátszik - egyszerűen nem lehet "kibukni"... Inkább a tanár írja meg a szakdolgozatot, de annak meg kell lennie, és min. 4-est "kell" kapnia a hallgatónak...
Persze akadnak egészségesebb szellemú iskolák is, amennyiben ezt tűzi ki célul az igazgató, és el is tudja fogadtatni a tanárokkal, ill. egy-egy partizán-tanító a becsukott jatók mögött a saját lelkiismerte szerint dolgozik a gyerkekekkel, de így is nehéz dolga van, mivel maga a rendszer, a keret nem segíti őt... Tudok olyan önkormányzati iiskoláról, ahol a waldorf-tanrevet alkalmazzák, de el sem tudom képzelni, hogy tanítanak az ottani tanárok anélkül, hogy ismernék és élnék az antropozófiát mint a tanterv alapját. Tehát pl. akár a tananyagot sem lehet csak részként kiemelve átvenni, hiszen annak szervesen kell illeszkednie az egészhez, ill. abból kell kinőnie... Szellemi háttér nékül pedig mit ér a "jó tanterv"?
És most a lényeghez érkeztünk: Az, ha egy tanár, egy iskola innen-onnan összemazsolázgat ezt, azt, ami tetszik neki az alternatív metodikákból, hosszú távon még nem sülhet ki semmi jó! Legfeljebb akkor, ha tudja, hogy mit miért, milyen okból és céllal csinál. Ha pedig megvan az akarata valamihez, mert látja az okokat és a célokat, akkor meg fogja találni hozzá a módot, a formát is. (S ha ez nem megy az aktuális tanodában, akkor tanodát változtat. Tehát amíg nem születik meg a belső elhatározás a változásra, addig a veszett fejsze nyelét fogjuk így is, úgy is. S amíg egy szülő elég jónak találja azt, ami a gyermekével az iskolában történik, akkor az ő gyermeke "jó helyen" van. Hiszen kié is az elsődleges felelősség, ha nem a szülőé? Csak ő választhat. (Bár ha elég amerikanista szemléletű, akkor a gyerekkel választat, felhatalmazva őt azzal a tudással, hogy tudja, mi jó neki... Ezzel le is tette a felelősségét...)
A gond inkább abból szokott lenni, ha olyan szülők hozzák gyermekeiket a w-ba, akik már a babakocsiban a kis doktor-, mérnök- urat/hölgyet tologatják, s nem az az elsődleges álmuk-vágyuk, hogy a gyermekük egészséges legyen. És fordítva!
Ma, amikor vannak törvényes alternatívák, az egyéni ferlelősségre teszem a hangsúlyt, akármilyen szerepben vagyok, szülőiben, vagy tanáriban. Az alternatívoknak tehát nem lehet céljuk a többiek meggyőzni akarása, s persze az arisztokratikus elzárkózás sem. S ezzel egy kényes ponthoz érkeztünk,..
Az én személyes véleményem az, hogy minden gyermeknek jó a w-iskola, de csak annak jó odajárnia, akinek a szülei - mindent mérlegelve - azt tartják jónak.
Mindenre válaszoltam?

[Belzee]

Adél bocsi hogy én is belelocsi, de a "hagyományos iskolákban is düböröghet az alternatív pedagógia a tanerő vérében akkor is a hagyományos módon kell osztályoznia, és az alaptanterv ritmusában kell okosodniuk a nebulóknak, az a vűfajta W. szellemiség ami az önmotivációra és az együttműködésre épít az egy speciális

Szülő Gyermek Pedagógus kapcsolatot feltételez, sajnálatosan ez a bizalom nem mindíg alakulhat ki ped és szülő között, ha csak levelezésben (ellenőrző) valósulhat meg.

tehát ha a gyerek zseni az elsődlegesen a szülő felelősége neveltetni a szerint, ha bogaras, akkor pedig marad továbbra is a szülő felelősége megfelelő iskolába íratni, ha átlagosnak tartja valaki gyermekét akkor pedig nem szeretné, ha a reál iskolában nem tanítanák az amúgy jó szellemű gyermekét fegyelemre, figyelemre!


érdemes lenne egy w. pedagógussal és néhánby végzett diákkalk beszélned akik állami középiskolában folytatták, ha ez a terved!
jó döntést!
üdv Belzee

[Airam]

Adél, még eszembe jutott valami annak kapcsán, hogy írtál a gyermeked képzőművészeti és zenei képességeiről.

A w.-pedagógiában nem beszélhetünk a szokványos értelemben ún. tehetséggondozásról, ui. nem abból indulunk ki, hogy vannak tehetséges és nem tehetséges gyerekek. Azt mondjuk inkább, hogy különböző képességekkel rendelkező gyerekek állnak előttünk, s nekünk az a dolgunk, hogy a már meglévő képességeiket gondozzuk, s a még alvókat ébresztgessük. (Mert mindenkire feladat vár, amit be kell töltenie életében, azaz segítenünk abban kellene, hogy megtalálják a helyüket, tehát a helyükre kerüljenek a társadalomban.). (Adni nekik képességeket niincs módunkban, ahogy senki emberfiának nincs.) Az a dolgunk tehát, hogy - minden erőnket latba vetve - elgördítsük útjukból az őket akadályozó "elemeket" abból a célból, hogy a magukkal hozott képességeiket szabadon megnyilváníthassák a világban a többiek szolgálatára. Ebben az értelemben nevezhető a szabadság iskolájának a w.-iskola, és nem abban - ahogy sokan félreértelmezik - hogy "ott azt csinálnak, amit akarnak". Sőt: egészen 14 éves korukig emberséges szigorral bánunk velük, mert ha nincs előttük egy tiszteletre méltó, természetes tekintély, akkor - paradox módon - felnővén nem lesznek képesek szellemi szabadságra. (Nem felnőttek, ebihal-metafóra!)
Tehát nem vagyunk művészképzők, mert a művészetet eszközként alkalmazzuk, ahogy minden más tudástartalmat is. Élményforrásként, tapasztalatként, gyógyító foglalatosságként vannak jelen a mindennapokban, az alkotás és a befogadás oldaláról nézve egyaránt. S mindeközben nem arra kívánjuk sarkallni a gyerekeket, hogy különbek legyenek másoknál, hanem arra, hogy akaraterejüket mozgósítani tudják, hogy a tegnapi önmagukat tudják felülmúlni. S ez nem mehet másként, csak azzal párhuzamosan, ha a tanáraik, maguk is ezt az utat járják, azaz nevelik saját magukat, s ezáltal a gyerekeket.
Más oldalról - s ezzel Belzee-nek is válaszolok - a w.-iskola a figyelem iskolája is, hiszen megpróbál olyan körülményeket teremteni, hogy a gyerek arra figyelhessen, amit éppen csinál, s ne arra, hogy mit szólnak hozzá mások, elég jó-e pl.. Mert nem a - másoknak vagy akár önmagának való - megfelelés kényszere alatt cselekszik, hanem pusztán azért, mert a feladat jó, izgalmas, érdekes, stb. (Ezért értékelünk szövegesen, vállalva a szubjektivitást. (Mert mi más volna az értékelésünk, mint szubjektív?)

[Adél]

Adél, még eszembe jutott valami annak kapcsán, hogy írtál a gyermeked képzőművészeti és zenei képességeiről.

A w.-pedagógiában nem beszélhetünk a szokványos értelemben ún. tehetséggondozásról, ui. nem abból indulunk ki, hogy vannak tehetséges és nem tehetséges gyerekek. Azt mondjuk inkább, hogy különböző képességekkel rendelkező gyerekek állnak előttünk, s nekünk az a dolgunk, hogy a már meglévő képességeiket gondozzuk, s a még alvókat ébresztgessük. (Mert mindenkire feladat vár, amit be kell töltenie életében, azaz segítenünk abban kellene, hogy megtalálják a helyüket, tehát a helyükre kerüljenek a társadalomban.). (Adni nekik képességeket niincs módunkban, ahogy senki emberfiának nincs.) Az a dolgunk tehát, hogy - minden erőnket latba vetve - elgördítsük útjukból az őket akadályozó "elemeket" abból a célból, hogy a magukkal hozott képességeiket szabadon megnyilváníthassák a világban a többiek szolgálatára. Ebben az értelemben nevezhető a szabadság iskolájának a w.-iskola, és nem abban - ahogy sokan félreértelmezik - hogy "ott azt csinálnak, amit akarnak". Sőt: egészen 14 éves korukig emberséges szigorral bánunk velük, mert ha nincs előttük egy tiszteletre méltó, természetes tekintély, akkor - paradox módon - felnővén nem lesznek képesek szellemi szabadságra. (Nem felnőttek, ebihal-metafóra!)
Tehát nem vagyunk művészképzők, mert a művészetet eszközként alkalmazzuk, ahogy minden más tudástartalmat is. Élményforrásként, tapasztalatként, gyógyító foglalatosságként vannak jelen a mindennapokban, az alkotás és a befogadás oldaláról nézve egyaránt. S mindeközben nem arra kívánjuk sarkallni a gyerekeket, hogy különbek legyenek másoknál, hanem arra, hogy akaraterejüket mozgósítani tudják, hogy a tegnapi önmagukat tudják felülmúlni. S ez nem mehet másként, csak azzal párhuzamosan, ha a tanáraik, maguk is ezt az utat járják, azaz nevelik saját magukat, s ezáltal a gyerekeket.
Más oldalról - s ezzel Belzee-nek is válaszolok - a w.-iskola a figyelem iskolája is, hiszen megpróbál olyan körülményeket teremteni, hogy a gyerek arra figyelhessen, amit éppen csinál, s ne arra, hogy mit szólnak hozzá mások, elég jó-e pl.. Mert nem a - másoknak vagy akár önmagának való - megfelelés kényszere alatt cselekszik, hanem pusztán azért, mert a feladat jó, izgalmas, érdekes, stb. (Ezért értékelünk szövegesen, vállalva a szubjektivitást. (Mert mi más volna az értékelésünk, mint szubjektív?)

Pontosan értem!
Eszem ágában sincs olyan iskolát keresni amely művészt farag a gyerekemből. Tiltakoznék ellene ezerrel. Majd ő eldönti mi akar lenni.
A képzőművészeti tehetség egyébként is egy nehazen megfogható dolog ami van úgy, hogy eltűnik a gyerekből 12 éves kora táján és van akinél akkor bukkan elő a "semmiből".
Az egyetlen amit egy ügyeskezű gyerekkel tenni lehet, hogy hagyja az ember, hogy csinálja kedve szerint. Időnként a keze alá ad egy új anyagot, vagy technikát. Mi mindketten a férjemmel grafikusként végeztünk és közös megegyezéssel nem tanítottuk a gyerekeinket rajzolni. :D meg is van az eredménye. Nem rajzolnak különösebben jó technikával de nagyon szabadon és fantáziadúsan. Arra használják a rajzot és a formázást amire való. Kommunikációra. Elmondják vele azt ami belül van.
Nem csak az ő rajzaikat imádom, a gyerekeim mellett beleszerettem a gyerekrajzokba. Csak azóta látom, hogy miről beszélnek a gyerekek amióta a sajátjaim mellett megértettem.


Amit az állami iskolákról, illetve a Waldorfról írtál azt nagyon köszönöm Rém logikus a dolog.

[Airam]

Ez az, ami már történik is... mint tudjuk jól.

Kiemelek egy - az egésztől nem függetleníthető - részfeladatot, az emberi kéz használatát. Napjainkban olyan kényelmi berendezések, előkészített alapanyaqok, élelmiszerek állnak rendelkezésünkre, hogy a kezünket hagyományos módon ne is kelljen használnunk - lásd: folyékony szappan, szeletelt kenyér, stb, stb. .... nézzünk csak körül! Mindezek a szabadságunknak kívánnak teret adni, időt, erőt szabadítanak föl számunkra, amihez olyan könnyű alkalmazkodni, csak "bele kell ülni a készbe"... S közben arra már kevesen gondolnak, mi lesz a sorsa annak, amit nem használunk... (Az a temérdek szólásmondás, állandósult szókapcsolat, ami a kézzel kapcsolatos, lassan belekerülhet nyelvemlékek sorába: kézben tart, kézbe vesz, kézre ad, kezéből eszik, kezére játszik, keze közé kap, tenyerén hordoz... , s csak reménykedhetünk, hogy az a sok féle cselekvést jelentő igealak még élő jelentést takar, mint gyúr, dagaszt, kever, felszeletel, kicsavar, simít, simogat..., hiszen egyre inkább kiiktathatóak, redukálhatóak az eredeti kézmozdulatok: elég, ha a gombokat nyomkodjuk.)
S ha nincs elegendő ellensúly az életünkben, az étertestünk legyengül, s előbb-utóbb idegrendszeri zavarok, immunbetegségek jelennek meg, arról nem is beszéve, hogy a legszabadabb, legemberibb testrészünket helyeztük munkanélküli státuszba, valódi cselekvést nélkülöző gépies mozdulatokra kárhoztatva azt.
A kezek ügyesebbé tétele, fejlesztése máris aktuális.

[Werewolf]

Adél ha helyesen válaszoltam a temetéses tesztre akkor az baj?