VI. ének Kék ég, s tiszta nap, szikrázó mit ad, Villám csap derült égre, sötétül, s harag. Történt, mi emberöltő, közeli messzeségben, Kis faluszéli házikót, ölelő szendergésben. Élt kis család, kik népek nemesek, de egyszerűk, Nem gonoszok, jót ád az úr, velük nagyszerűt. Mit magot, az jó úr elveté...

V. ének Kis éji lény, ki találkozol, titkon álmodban, Parázsló éned, sötétséget forrón fellobbant. Kis varázsló, ki boldogtalan, s régi gúnyát mind ledob, Öltözik új életbe, s mi ruhát ölt, már nem az rongy. Éjszakád, mi tiéd, bolyongsz unós untalan, Keresed mágust, igazat, ösvényen mi úttalan. Te k...

IV. ének Hamvas éjen tűz ropog, szikrázó pernye száll, Színes füstkarikák övezik, e széles nagy határt. Nagy fülekkel, s patákkal morgó kis ember, A természet hűs pamlagán szenderegve megpihen. Élt sok csodát, s dolgot, éji lepkét, virágot, madarat, Emléke a nappal, mely lassan kezd, pirkadat. Mocsá...

III. ének Fut az idő, s nem tudod előre, vagy vissza, Merre jár léted, mily lényed, ki a királya. Alattvaló, vagy főnemes, talán, mi élőlény? Lélek száll, s talál gazdát, mely lehet növény. Bolyongsz létről létre, s látsz ezernyi világot, Hol tapasztalhatod a megbúvó, sok-sok barátot. Kalászhad reng...

II. ének Új napra ébredtél, csípős hideg reggel, Jó édesanyád ébreszt, derűs gyermeksereggel. Ízlik a reggeli mi kenyér, igaz bundás, s meleg tej, Ez lesz az új életed, az úr, ezt adta neked, hej. Seregletek szép ruhában, tanítótok a nagy juhász, Bárányként hallgatjátok, mit oktat, s mi fohász. Déli...

I. ének Komor képű bús lovag, ki volt egyszer úri rang. Lovon járod szép világod, hűs szívedben teli gyászod. Koros vagy, de lelked friss, hallgatod, mi megérint. Temetődet járod, s keresed, rég nem látott kedvesed. Mit elregél e pár sor, míg múzsám homlokon csókolt. Ki beköltözött lelkembe, kérlek,...

Akár múlt, akár jelen... A történelem újra írja önmnagát! Életem és Álmaim Louis De La Cruise Lélekről lélekre, Álomról álomra I. rész Előszó Mit olvasol, te halandó, ki félig tudatlan, Több éned van, s lelked sok, mi halhatatlan. E tömérdek álom, s képzelet szülemény, Ha rád illenek, okulj, s légy ...

XXVI. szonett Már rég voltam… Már rég voltam kölök, s már delem is eljárt tán, Hamvad lassan tüzem, fejemre pernyét szór a nyár. Sok-sok talanság, mi vesz egyre jobban, körös-körbe, Tán Isten sem létezik, vagy e világ, Ő görbe tükre? E század, mi sóval hinti lelkem sarjadzó vetését, Pogány a m...

XXV. szonett Alkotva Mily művészek szülőid, atyád s anyád, Ily élő szobrot, alkottak teveled. Arcod vonása, s mosolyod, mint nyár, Ajkad hangja, hogy nevet. Ne csúfítsd, e alkotást, te magad el, Ne vess meg gyengét, s esetlent! Gőgöd dobd el, vedd elő szerénységed, Majd süsd le szemed, s kérjél szép...

XXIV. szonett Vágyd a Jót, Igazat! Elbitangolt szőrbirkád! Borostát hagy arcodon, mi Szökell szárba, bajusz, szakáll, s Lassan olyan vagy, mint majom. Emberi ábrázat messze áll tetőled, Vad, állati tekintet, Csak tükör kéne mindig olyan, Mi nyuszka pofával hiteget. Hát, te barom, emberséged nem E áb...

XXIII. szonett Belépő a Mennyországba Belépő a Mennyországba, de A jegy már elfogyott. Megint vígot játszanak, e Színen, Mi vége dráma volt! S ki színházi babért aratta, Bolond ember, tudatlan, Ki életét únván, juszt magát gyilkolta; Újra és újra, hasztalan. Majd, míg eljött néki a vég, mit Természe...

Ébredj Álmaim, s mit kívánok, érhetetlen vágyak, Asszonyi szeretet, s örülni becéző lágy szavának. Puha érintés, bársonyos ölelés, vad képzelet szárnya, Mi érinti szívem, hajtja vérem, s létem szivárványa. Suttogó lehelet, mit kapok, kiáltott segítség! Érzem, úr a gonosz, mindenütt vér és verejték! ...

Reménysugár Halódó barátság, vagy már az? Hát nem érzed a kínt, mit adsz! Gyötrő más érzés, megcsalt szeretet, Tán jobb is így, hogy életünk ilyen lett? Vágytam hangod, s téged, mint csodát, Vágytam arcod, derűt, s ajkad mosolyát. De te löktél félre, s taszítsz mély verembe, Hát, így hasadt meg, lét...

Kétely

Szíved,
mint zenélő ékszerdoboz,
de kinyitni nem merem én,
mert sosem tudhatnám,
hogy hattyúdalt játszik-e,
vagy életem
utolsó harangjátékát.

20070117

Louis De La Cruise

Minden jog fenntartva!

XXII. szonett Mocskos „Ma” Óh, mily mocsok ez, a Ma Uram, a Sátán! E világ, századok-százada, Nem gyönyör, csak ármány. Vakon hisszük a törvényt, s Lassan pusztulunk belé, Most! Vágyunk az ég, s azt nézvén, Lábunk tapossa, a vágyott virágot. Sóhajtott a lét…”Unom már” S...